Egész nap nem szóltam Jackhez.Este mindenki leült a tűz mellé és beszélgettet,kivévve én.Valahogy nem volt semmi kedvem most a társasághoz...egyedül akartam lenni.Oda mentem a part széléhez és leültem.A sötét éjszakát a hold és a csillagok gyenge fénye világította meg,a csendet pedig a tenger hullámzó hangja törte meg.Elgondolkodtam az életemen és eszembe jutott a multam,ami miatt annyit szenvedtem.Egyszer csak azt vettem észre,hogy valaki leül mellém a homokba ...Jack volt az.
-Milyen gyönyörű.-szólalt meg egy kis idő után.
-Igen az.-mondtam egyszerüen.
-Emma van valami baj?-nézett rám aggódva.
-Nem nicsen.-mondtam és tovább merengtem a sötét égboltra.
-Rendben,de tudd ha bármi van szivesen meghalgatlak.Tudom nem ismerjük még annyira egymást,de bennem megbízhatsz Emma.Elmondhatod,ha valami bánt.
-Hmmm...rendben- fújtam ki a bentartott levegőt,majd fojtattam- tudod az én életem nem volt mindig ilyen szép és tökéletes.Egy árvaházban nőttem fel.Nem voltak szüleim és igazi barátaim sem.Aztán megismertem Casandrat és Sarat...bennük igazi barátokra leltem,akik mindig segitettek a bajban.
Aztán mikor 15 lettem örökbe fogadott egy James nevezetű ember és a felesége.Végre azt hittem,hogy lesz egy szerető családom,de nem így történt.James bántott,bezárt a pincébe és napokik nem adott ennem.Éjjeleket sírtam át és akárhányszor megakartam szökni mindig elkapott és megvert.Végül egyszer sikerült megszöknöm és vissza mentem az árvaházba.Jamest a rendőrök lecsukták gyilkosság és kiskorú bántalmazás miatt.Rá pár napra megtalálták a felesége holttestét a hátsókertben elásva.Sokáig magam alatt voltam a történtek miatt,de aztán idővel minden jobb lett.Mellettem voltak a legjobb barátaim és megtaláltak az igazi szüleim is.De tudom,hogy ez az egész még nem ért véget.Egyszer James ujra rám fog találni.Én annyira félek Jack ...nem akarom ujra átélni ezeket.-mondtam már zokogva.
-Ne félj Emma...én itt leszek és meg védelek,vigyázni fogok rád igérem.-ölelt át .
Meglepődtem válaszán.
Csendben vállára hajtottam a fejemet.
Beszívtam édes mentolos illatát,ami megnyugtatott és valamiért bíztonságban éreztem magamat karjai közt.
Egy kis idő múlva visszamentünk a többiekhez és leültünk mi is a tűz köré.
Épp Dylan egy vicces gyerekkori történetet mesélt,amin mindenki nevetett.
Barátnőim is nagyon elvoltak foglalva a fiukkal,ugyanis Sara és Luck közt meg is történ az első csók.Aztán Casandra és Adam is összebújva beszélgettek.
-Amúgy ki kivel alszik?Ugyanis van egy négyszemélyes és két kétszemélyes sátrunk.Harry pedig nem alszik itt mert holnap dolgoznia kell.-szólalt meg Dylan.
-Na én elosztom,mivel én ugyis megyek haza.-állt fel Harry.
-Oké.-egyezett bele Dylan.
-Nos először is,úgy látom hogy Lucke és Sara,na meg Casandra és Adam eléggé összemelegedett,úgyhogy az övék a négyszemélyes sátor,hogy nehogy ,,többen menjünk haza,mint ahányan jöttünk".-mondta nevetve,majd folytatta-Aztán akkor Dylan te aludj Becaval és Jack te meg Emmaval a kétszemélyes sátorban.Na mindenkinek megfelel?-kérdezte vidáman.
Na persze,hogy nekem Jackkel kell egy sátorba aludnom...már meg sem lepődök ezen...
-Persze.-mondták egyszerre.
Ööö...hahóó!Na és az én véleményem?Mindegy...mit számít az...
-Akkor örülök.Én meg elhúztam,mert honap meló.Jó szórakozást.Sziasztok!-köszönt el Herry és el is ment.
Egy kis idő múlva elmentem aludni,mert eléggè fáradt voltam.
Már épp elaludtam volna,amikor éreztem hogy Jack átöleli a derekamat és hátamba fúrja fejét.
Nem szólaltam meg,inkább élveztem közelségét és hagytam,hogy magával ragadjon az álomvilág.
