Love is the Cure [Sirius Black Fanfiction] - SZÜNETEL

18. fejezet: Farkasüvöltés

Lumpsluck professzor szobája csodálatos pompában úszott. Volt minden, mi szem s szájnak ingere. A már a Nagyteremből megszokott töklámpások lebegtek itt is a mennyezet alatt, repkedő tálcák kínálták a Halloween-hez illő étkeket, mint például a véres ujjnak kinéző töltött ostyákat, a süveges tökös muffinokat vagy éppen a bájitalként bugyogó kesernyés likőröket. Természetesen ezeket az italokat mi, mint kiskorúak nem tudtuk leemelni a tálcáról, hiába próbálkozott vele többször is Sirius.

- Add fel! - nevettem fel, mikor legalább negyedszerre nyúlt egy első ránézésre undorítónak tűnő, bordó, sűrű lével teli kupa után.

- Ne már! Ezek fantasztikusak lehetnek. - áradozott és áhítozva nézett az éppen az orra előtt elhaladó tálca után - Állítólag Írországból hozatta őket az öreg.

- Ezeket csak a felnőttek tudják megkóstolni.

- Szerinted, ha megkérek valakit, akkor elcsór neked egyet? Vagy próbálkozhatnánk egy kor korrigálóval. - törte a fejét.

- Hihetetlen vagy. - nevettem tovább.

- Hát itt vagy! Végre! Egy ismerős arc! - hallottam meg a kiáltást, és szinte mellém ugrott egy vörös hajkorona.

- Lily! - köszöntöttem a lányt - Szia!

- El sem hiszem, hogy Lumpsluck képes volt idecsődíteni ennyi embert. - nézett körbe, és mintha el akart volna rejtőzni mögöttem.

- Nagyon csini vagy. - mutattam rá a vörös, testhez álló ruhájára. Őszintén szólva, Lily-nek irigylésre méltó alakja volt.

- Mondd csak, Evans! - szólalt meg Sirius is, akinek eddig hátat fordított a lány - Nem tudsz valami jó varázslatot, amivel le tudnánk nyúlni egy-két pohárral Lumpi piáiból.

- Black... - forgatta meg a szemét a lány - Szerinted pont én fogok neked abban segíteni, hogy leidd magad?

- Nem akarom leinni magam. - nézett rá szúrósan Sirius - Csak egy kicsit lazítani.

- Ja! - ismerte el hirtelen a lány - Az nem ártana. Lumpsluck legalább húsz embernek mutatott már be. Állandóan arról beszél nekik, hogy fényes jövő áll előttem. Kiakaszt az öreg. Téged még nem talált meg? - fordult felém.

- Még csak most jöttünk. - ráztam a fejem.

- Akkor jobb lesz, ha meghúzódsz valamelyik sarokban, míg az öreg nem dönt magába elég alkoholt, és el nem szundikál valamelyik széken. - nevetett - Ami szerintem hamarosan be is fog következni. - intett a fejével a professzor felé. Valóban, az öregnek már elég furcsán álltak a szemei, és egyik poharat itta ki a másik után.

- Persze. Ő bezzeg ihat, mikor még mértéket sem tud tartani. - háborgott Sirius.

- Nesze! - nyomta a fiú kezébe Lily a kézitáskáját - A haverod beletetetett valami flaskát, teli Lángnyelv Whisky-vel.

- Tényleg! - nézett körbe Sirius összehúzott szemekkel - Hol van James?

- Fogalmam sincs, de remélem, hogy nem töritek semmi csínyen a fejeteket. - fenyegette meg, mutatóujját felemelve.

- Én aztán nem! - védekezett Sirius, és egyből rám nézett, hogy bizonyítsa igazát.

- James-szel jöttél? - mosolyogtam rá Lily-re, és suttogóra vettem a hangomat.

- Egy szót se szólj! - szólt rám Lily, de a szája sarkában neki is ott bujkált egy apró vigyor - Inkább te mesélj! Hogy jött ez a dolog, hogy Black-et hívtad meg?