Love is the Cure [Sirius Black Fanfiction] - SZÜNETEL

7. fejezet: Köpkő

A szeszélyes őszi időjárásnak köszönhetően délután megérkezett az eső, így a napunk nagy részét a klubhelyiségben töltöttük volna, ha nem a legpiszkosabb hobbinkat űztük volna drága barátnőmmel. A legtöbb diáktársunk csak kinevetett minket, de a hollóhátasok már megszokták, hogy a kedvenc unaloműző játékunk nem a varázslósakk volt, hanem a köpkövezés. Habár nem rajongtak érte, ha a klubhelyiségben álltunk neki. Magunk sem tudjuk, hogy miért, de lenyűgözött minket a játék, és sokkal érdekesebbnek tartottuk a többinél. Először csak Nicole és én játszottuk, majd Xeno-t és még két diáktársunkat is sikerült játékba csábítanunk. A köpkő egyfajta golyójáték volt, melyben pontszerzéskor a vesztes egy jó adag, undorító szagú trutyit kapott az arcába.

A klubhelyiségben találkoztam Nicole-lal, Xeno-val, illetve az ötödéves Joanne Murphy-vel és a végzős Timothy Collins-szal, akikkel közösen indultunk el a bűbájtan terem felé. Flitwick professzor, mint a Hollóhát házvezetője, engedélyt adott rá, hogy használjuk a tantermét a kis játékunkra, de cserébe újra kellett alakítanunk a Roxfori Köpkő Klub-ot. Évek óta senki nem játszotta ezt a játékot a kastély falai között, pedig annak idején még volt egy klub is, amit egy Eileen Prince nevű lány vezetett.

- Tök renden Flitwick-től, hogy enged minket itt játszani. - mondta Timothy, és leült az egyik asztalhoz, miután kicsit átrendeztük a termet.

- Ja, de csak azért, mert előadtam neki szinte sírva, hogy mennyire szemetek a többiek, hogy nem engednek minket játszani a klubhelyiségben. - mosolygott ravaszul Nicole, miközben előszedte a köpkő szettjét.

- Csak szerintem illenél inkább a Griffendélbe, mint a Hollóhátba? - nézett rá szúrósan, de mégis kedvesen mosolyogva Jo.

- Na, ugye! - kiáltottam fel - Én is mindig ezt mondom. Biztos vagyok enne, hogy a Teszlek Süveg direkt csinálta. Elvégre ha minden igaz, akkor Griffendél Godrick-é volt. A Süveg szerint még egykori gazdája sem akart volna téged a saját házába.

- Micsoda poénosak vagytok! - húzta össze a szemeit Nicole.

- Most miért? - kontrázott rá Xeno is - Lehet, hogy nagyobb bajokba keverednél, mint a Tekergők.

Ahogy Xeno befejezte a mondatát, és kimondta az a bizonyos szót, kiesett a kezemből a kopkő készletem, és a kis kövek szanaszét gurultak a padlón.

- Mi történt? - kérdezte Timothy, majd egyedül ő jött oda segíteni, összeszedni a köveket. Xeno-t és Jo-t túlságosan is lefoglalta a dolog, hogy tovább szekírozzák Nicole-t.

- Kösz! - mosolyogtam rá zavartan a barna, tépett hajú fiúra. Már régóta ismertük egymást, ezért nem is értettem, hogy miért pirultam el tőle. Talán van köze ennek az imént említett Tekergőkhöz?

Összeszedtük a szétgurult köveket, de átszámolás után észrevettem, hogy egy hiányzik. Gyorsan elmormoltam magamban egy Invito-t, és már a kezemben is tartottam az elkószált darabot.

- Minden oké? - Timothy nem mozdult mellőlem.

- Persze. - mosolyogtam rá meggyőzően - Csak kicsit fáradt vagyok a munka miatt. Tudod, a Gyengélkedős dolog...

- Ja, igen. - esett le a fiúnak.

- De majd hozzászokok. Elvégre ez csak az első hét.

- Gyertek már! - ordította el magát Nicole - Álljunk neki, mielőtt kinyírom ezt a kettőt!
Szinte az egész délutánt a bűbájtan teremben töltöttük, hiszen a játék közben csak úgy repült az idő. 

Közeledtünk a vacsoraidőhöz, így összeszedtük a köpköveinket, és ahogy Flitwick-nek megígértünk, rendet raktunk magunk után. 

- Megyünk vacsizni? - kérdezte Jo, mikor kiléptünk a teremből.