bad boy's girl

12

Nagyon örültem annak, hogy sikerült a tervem, hiszen eléggé látszott rajta, hogy meglepődött. De az örömöm sajnos nem sokáig tartott, mert hamar összeszedte magát. Nem gondoltam volna, hogy tud ilyen "jó" is lenni. Rá se ismertem. De a szüleimen látszott, hogy egyből megkedvelték. Miután átvezettek minket a nappalin beértünk az étkezőbe, ami olyan amerikai módon volt elválasztva a konyhától. Tudjátok, olyan pult szerűen. De maga az érkező magába se lett volna kicsi; volt benne külön kettes, hatos, és egy huszas asztal. Mi ugye a hatoshoz ültünk le. A két férfi az asztalfőhöz, tőlük jobbra a feleségük, baljukon meg a gyerekük, így én Mrs Parker mellé kerültem. Éreztem rajta, hogy nagyon feszült. Nem nagyon értettem, hiszen ez a férje üzlete. Na mindegy. A fogásokat a háziasszonyuk hozta ki. Ki gondolta volna hogy egy palota mellé cselédek is járnak? Így már érthető Adamnak a magabiztossága.
-....és akkor rászóltak, hogy hagyja abba az ugrálást, mire ő: Irtó hülyén áll nekik az a sapka. -mesélte nagy beleéléssel anya.
-Már kiskorában is kimondta hangosan amit gondol-csatlakozott apa. Igen, rólam beszének.
-Nem akarok zavarni de én is itt vagyok- mondtam már-már vöröses fejjel a sok kínos emlék miatt.
A kaja felénél megkérdeztem, hogy hol a mosdó, mert véletlen leettem magam.
-Majd én megmutatom-ugrott egyből Adam.
-Kösz-mutattam kifele az ajtón célozva arra, hogy most már elmehet.
-Segítek lemosni.
-Ennyire feltűnő?-mosolyodtam el magam kínosan.
-Hát egy világos szürke ruhán eléggé-nevetett ki. Köszi ez igazán kellett, mintha eddig nem lett volna elég zavaró.
-Amúgy meg egyedül is le tudom mosni-mondtam, mer nem igazán akartam, hogy a combomat fogdossa, mert természetesen ott ettem le magam.
-Hát jó-ment vissza.
Mire végeztem, az asztalnál felcserélték a helyeket. Gondolom amíg oda voltunk anya beült Mrs Parker mellé, mert most üres helyet csak Adam mellett láttam. Rohadt jó. Az iróniát remélem érzed.
-Kicsim remélem nem baj hogy elfoglaltam a helyed-nézett rám anyu.
-Nem dehogy-mondtam-már csak ez hiányzott-morogtam a második felét úgy, hogy senki ne hallja. Az asztalnál még mindig rólam volt szó, meg a cikis kiskori bakijaimról, amit elkezdtem unni.
-Mindenkivel megesik az ilyen-mosolyogtam ártatlanul- biztos vagyok benne hogy Adamnak is van egy két ilyen története.- mondtam, mire a családjuk minden tagja elkezdett fészkelődni, de leggyorsabban Mr Parkernek sikerült megszólalnia.
-Persze hogy voltak! Egy ennyire eleven gyereknél? Emlékszel drágám, amikor elmentünk moziba, és elvesztettük? Aztán a pattogatott kukoricásnál találtuk meg, ahol kiabáltak egymással az eladók, hogy hagyjanak-e egy szülők nélküli kisgyereket pattogatott kukoricát enni, vagy ne-nevette el magát, mire Adam eléggé feszült lett. Úgy értem, hogy tényleg NAGYON feszült. Mintha kész lenne megverni az apját. Nem is, az egész házat. Pedig csak egy gyerekkori sztoryt mondtak róla. Ennyire nem kéne komolyan vennie.
-Nem is szeretem a popcornt-motyogta Adam úgy, hogy szerintem csak én hallottam, de nem igazán értettem. Ha nem szereti, miért ette volna? Lehet hogy régebben szerette. Na mindegy.
-Miss Gray, Adam, ha most megbocsájtatok, mi elmennénk megbeszélni a dolgainkat-mondta Mr Parker.
-Semmi gond, addig körbevezetem.-szólalt meg helyettem is Adam.
Míg a felnőttek bementek egy irodába, vagy tárgyalóba, vagy nem is tudom hova, addig Adam felvezetett a szobájába.
-Na és mit terveztél csinálni?-kérdeztem.
-Van egy pár ötletem-vigyorodott el féloldalasan, majd elkezdett közeledni felém, mire én hátráltam, de nekiütköztem az íróasztalának. Megállt előttem, és felhúzta a szemöldökét.
-Odébb állnál? Kéne a laptopom.- azt a bunkó seggfejét! Szóval játszadozunk? Így állunk? Lisa Gray semmilyen játékban nem marad alul.
-Persze-érintettem meg a mellkasát, miközben elmentem mellette. Hallottam a légvételét.-Csak nem filmet akarsz nézni?-sétáltam vissza mellé, a vállára rakva a kezem.

——————Adam——————

-Persze-érintette meg a mellkasom, miközben elment mellettem. Ez a lány tudja mi kell egy fiúnak-Csak nem filmet akarsz nézni?-sétált vissza mellém, a vállamra rakva a kezét.
-Válassz valamit-mondtam neki, és leültem az ágyamra. Mivel a székem a szoba túlsó végében van, és nem tudott hova leülni, kicsit be kellett pucsítania, hogy kényelmesen elérje az asztalt. Szerintem észre se vette, de engem teljesen beindít. Már ma szerezzem meg magamnak? Neem, inkább érjük el hogy belém bolonduljon. Így még jobban sír majd apuciéknak. Csak az a kurva jó segge eléggé akadályozza a várakozást.
-Megvan! Segítenél?
-Miben?-kérdeztem, mert tudom hogy ez idegesíti.
-Vajon miben-innét érzem hogy a szemét forgatja.
Mivel nem fértem miatta oda a géphez, a derekál megfogtam, és kicsit odébbtoltam, mire azt hittem hogy majd meglepődik, vagy valami, de tök higgadt maradt. Csessze meg! Azt hittem hatással vagyok rá. Na de még van időm.
-Gyere ülj le-paskoltam meg magam mellett a helyet, de ő odébb ült. Az a kis...szóval játszunk, he? Adam Parker semmilyen játékban nem marad alul. Főleg a lányokkal szemben nem.