Haikyuu! {Yaoi} /Hun/ *Szünetel*

2.rész

Mikor megfordultam Sugawara állt mögöttem.

- Szia Suga-kun.

- Bocsi, hogy feltartalak csak szerettem volna megkérdezni téged, hogy esetleg hazakísérhetlek-e. - mondta reménnyel telt mosolyával.

- Igen. Az jó lenne.- Boldog voltam, hogy valaki szeretne velem barátkozni.

Elindultunk. Sokmindenről beszéltünk: az iskoláról, a többiekről és más más dolgokról.

Útközben kiderült, hogy egy-két házzal lakok arréb mint ő. Mivel most költöztünk, így nem igazán volt idő az utcabelieket megismerni.

Már a ház elött álltunk és nagyban köszöngettünk egymásnak, erre anyám kilèp az ajtón és képes volt behívni Sugawarát.

Nem az, hogy nem kedvelem, vagy utálom Sugát, csak elkísért a házamig és még be is ráncigáljuk. Eléggé haragudtam anyukámra, hogy már az első nap kényelmetlen helyzetbe hozott egy új barátom elött... igen új barát!!! Van egy új barátom!!!

Miután megvacsoráztunk felmentünk a szobámba és beszélgetni kezdtünk meg filmet is néztünk.
Estefelé meg kaptam az e-mailt és rögtön ugrottam is a géphez. Amíg én az üzeneteket böngésztem Suga-kun felhívta a szüleit, hogy sokáig marad el mert egy barátjánál van.

Milyen kedvesek a szülei... csak így megengedik neki, hogy egy barátjánál maradjon késő estig. Az én anyukám nem engedné, de úgy látom azt, hogy nálunk legyen valaki sokáig azt már igen... nem is értem. Sokáig csak néztem őt és ezeken gondolkodtam...

-Mi az??? Valami baj van?- kérdezte meg ijedten.

-Ja nem nem... csak elbambultam.-mentettem ki magam.

-Rendben van. És? Milyen a beosztás?

-Hát.... nem bonyolítottáktúl.

-Miért?

-A felosztás elég egyszerű. Elsőévesek ellen az idősebbek.

-Akkor ezt a beosztást ma Tanaka csinálta. Ő nem szeret vele sokat cicomázni. Az is sok már ha egyenkét leírja a neveket, ezért azokat én és Daichi szoktuk csinálni.

Még filmeztünk meg dumáltunk amíg elnem fárdtam.

-Figyelj. Egy kicsit ledőlök. Pár perc és újra beszélgethetünk, csak egy kis erőt gyüjtök.- és már csukodtak is le a szemeim.

-Rendben. Addig egyedül nézem a TV-t.

Mikor felkeltem az órára pillantottam megszokásból, de az óra helyett két kart találtam ami nem lehetett az enyém mert akkor négy karom lenne. Megpróbáltam kideríteni kié ez a két kéz, de mikor elkezdtem mocorogni, magához szorított.

Kicsit megijedtem. Ki lehet ez? Éshirtelen beugrott. Vajon Sugawara az? Nagy nehezen megfordultam és valóban Suga volt az.

Aludt, de jólesett az ölelése, ezért megpróbáltam picit pihenni még, de ezt nem tehettem. Hiszen anyám lépet be az jatón, hogy elfogunk késni. Én akkorát ugrottam, hogy nehogy észre vegye mégis hogyan aludtunk mi ketten. Szegény Suga-kunt jól lépen is rugtam.

-Jaj! Bocsáss meg.- hajolgattam elötte.

-Semmi gond. Látszik erős vagy. Ez jó.-  és megjelent a fáj, de elnézem mosoly az arcán.

Nagy sürgés forgás után pár kölcsön adott ruhával beértünk az iskolába.

Elég nehéz volt ruhát találni rá, hiszen ő magasabb volt nálam pár centivel és a nadrágnál valamiért ez nagyon fontos volt, de nem is értem. Alig 5 centi.

Az iskola délelött tök jól telt. Új tanárokat és új osztálytársakkal ismerkedtem és találkozdtam. Az ebéd szünetben a felsőbbévesektől meghallottam egy mondatot ami ehet tönkre tette az egész gimis életemet....