If You Only Knew... •LS•

13.

Niall arca megvonaglott, aztán a távolba meredve, lebiggyesztett ajkával megrázta a fejét.

- Nem sokat... Állítólag ráveszi a lányokat a suliban, hogy tegyenek meg neki dolgokat. De ha engem kérdezel - feltámaszkodott, és az álla alá tett egy párnát, amit aztán átölelt. - Ez a sztori sok sebből vérzik.

- Miért?

- Mert minden csaj mást mond. Persze, a végén mindig ők az áldozatok, de egyikőjük verziója sem stimmel a másikéval.

- Például? - közelebb fészkelődtem.

- Ilyenre gondolok, hogy... Nancy a tizenegyedikből, tudod, az a gót csaj, na elmondása szerint, őt a pincébe zárta a srác, és megkínozta. Ha ez tényleg így van, nagyon lemaradottnak érzem magam a női alapozókkal kapcsolatban, amik mostanra már a vasszíjak nyomait is elfedik, és minden elismerésem, hogy egy nap alatt vissza tudta növeszteni a haját és...

- Folytasd! - szóltam közbe hirtelen, amitől egy pillanatra meghasonult, de nem firtatta szerencsére a heves kíváncsiságomat.

- Aztán ott van Bianca a végzősöknél, akinél szerintem még az apácák is bűnösebbek. Ő azzal jött, hogy mozizás helyett egyszerűen csak meg akarta fektetni Styles, de neki nem fűlett a foga hozzá, ezért inkább otthagyta. Érzed azért a különbséget, nem?

- Tényleg elég meredek... - helyeseltem, és a csontjaimig elborzadtam, hogy milyen szánalmas eszközökhöz tudnak nyúlni a lányok, hogy megőrízzék a tekintélyüket. - És mit tudsz Jessicáról, Mr. Payne lányáról?

- Mr. Payne-nek van egy lánya?

Niall felült, ölébe vette a párnát, amin eddig feküdt, aztán a körmét kezdte rágcsálni.

- Elvileg. De már nem a mi sulinkba jár.

- Bocs, Tommo, ez még nekem is új. Még nincs is ének órám - nevetett, de én most valahogy nem tudtam osztozni a jókedvében.

Azon pörgött az agyam, hogy ha tényleg csinál velük valamit, akkor mi lehet akkora trauma számukra, ami miatt ki kell színezniük a megaláztatás részét a saját erényeikre átformálva.

- De miért érdekelt ez ennyire? - szegezte nekem a kérdést Niall, amire egyáltalán nem voltam felkészülve.

- Hát... én csak...

Halálra váltan beszívta a levegőt a száján, két tenyere közé csapta az arcomat, és erősen tartva megakadályozta, hogy elfordítsam róla a tekintetem.

- Ugye nem csinált veled is valamit, Tommo?! Téged is kikötözött?! Vagy csak moziba akart vinni? Ó, istenem, mondd, hogy nem hiába viszlek el holnap, mert már vele...

- Állj már le - lefeszegettem a kezeit a fejemről, és durcáskodva felpattantam az ágyáról, hogy a táskámat átdobva a vállam felett, felvegyem. - Nem csinált velem semmit, és nem is fog, csak egyszerűen érdekelt, hogy miért liheg mindenki a nyakába, ennyi. És most megyek, mert anyának nem szóltam, hogy itt vagyok.

- Louis!

- Mondd - kezemet a kilincsre téve, hátrafordultam.

Niall kicsavarodva fordult felém, arcán kiismerhetetlen vonásokkal nézett végig rajtam.

- Ő is ott lesz holnap.

A szobát megtöltötte a jelentőségteljes hallgatás csendje, amíg Niall fogva tartotta a tekintetem, igyekeztem minimális reakciót kimutatni ezzel kapcsolatban, de legszívesebben elástam volna magam a földszínéről, miután ide nyögöm, hogy felejtsen el, én aztán nem megyek sehova, de az az igazság, hogy mostmár fogalmam sincs, mire számítsak a holnapi nappal kapcsolatosan.

Bocsánat a nagyon rövid részekért, de ígérem a kövivel mindenkit kárpótolok😭💚💙