2. FEJEZET: Szép táncos

1K 80 1
                                    

Kár, hogy Lisa nem volt ott, mert ő biztosan megmondta volna, hogy mi történik éppen akkor. 

Május 13. Vasárnap: A buli napja. 

Lisa izgatottan készülődött a buliba, ahol remélte, hogy találkozni fog Agustinnal. Nem túlzok ha azt mondom, hogy szerette, szerelmes volt a fiúba. És Agustin viszonozta az érzéseket. Milyen kár, hogy Agustin nem tudott elmenni a buliba, és nem mondhatta el az érzéseit a lánynak. 

A bulit Caroline Fisher rendezte aki végzős volt a Fairfieldi gimnáziumban. Szegény lány csak ünnepelni akart, de nem lett jó vége. Több fiatalt is be kellett vinni a detoxba kijózanítani, köztük őt magát is. 

Elian és Lisa 21:10 perckor találkoztak a ház előtt ahol a buli volt. Elian mivel hűvös volt az idő hosszú fekete nadrágot vett fel, egy szintén fekete pólóval és rá egy fekete-mi mást-pulcsit vett fel.

-Te temetésre készülsz?-Kérdezte meg tőle Lisa mikor egymás elé értek. Lisa szöges ellentéte volt kinézetre Eliannak. Ő egy világoskék ruhát vett fel, hozzá pedig felkapta az anyjától elcsórt fehér topánkáját, rövid fekete haját pedig kibontva hagyta. Mint ég és föld olyanok voltak, mégis kijöttek egymással. 

Elian csak megrántotta a vállát majd válaszadás helyett befelé indult a házba ahol már dörömbölt a zene. Lisa aranybarna szeme mikor belépett az egy emeletes házba gyönyörűen csillogott. Az előtt még sosem volt buliban, és új volt neki az élmény, ezért még a sarokban okádó srácra is rácsodálkozott. Kár, hogy ez volt az első és egyben az utolsó bulija is. 

Elian megfogta a lány kezét, mert félt, hogy elveszti a nagy tömegben. Mivel mind a ketten kis termetűek voltak, ezért alig látták mi van előttük a sok sokkal magasabb ember között. 

Sokan úgy hitték, hogy Elian és Lisa együtt volt, de ez egyáltalán nem volt igaz. Egyikük sem érzett többet barátságnál, és ez így is volt jó. A fura fiú amúgy sem kaphatott meg egy ilyen tökéletes lányt. Ilyen az élet. 

23:22-kor aztán Eliannál betelt a pohár. Elege volt abból, hogy lökdösik a nagy tömegben és nem lehet beszélgetni sem a nagy hangzavartól. Ezt a bulit is csak azért vállalta be mert Lisa megkérte, hogy kísérje el. És ő persze nem mondott nemet. 

-Lisa nekem most el kell mennem! Sajnálom, holnap találkozunk!-Üvöltötte a lánynak aki a szoba kellős közepén táncolt mosolyogva. 

-Rendben, vigyázz magadra!-Üvöltött vissza a lány, majd megfordult és még jobban elvegyült a diákok között. 

Elian megfordult és kifelé indult. Hálát adott az égnek mikor kilépett a házból, és beszívta a friss levegőt.-Végre vége az izzadságszagnak!-Mondta ki hangosan a gondolatait majd gyors léptekkel haza felé indult. Szerencsére nem lakott messze az otthonától, csak pár utcát kellet mennie. 

Lisa pedig mosolyogva táncikált a gyilkosával aki jelen volt a buliban...

_____________________________________

Május 15. Kedd: Újra az ebédlőben

-És, hogy viselted a halálát?-Kérdezte Kenneth mikor végzett a szendvicsével. Elian felnézett a körmeiről amiket mindeddig nézegetett. Ezt a kérdést folyton az anyja kérdezgette tőle, különbség itt csak annyi, hogy az anyjának mindig csak annyit mondott, hogy "jól vagyok!", viszont Kennethnek őszintén felelt:

-Rosszul. Még most sem tudom elhinni, hogy nincs többé.-Felelte kerülve a szemkontaktust az előtte ülő Kennethel. Kenneth pedig jól szórakozott mindezen. 

-Ja, durva, hogy mi történt vele.-Elian látta az előtte ülőn, hogy nem nagyon érdekli a lány halála. Sőt a fekete szemeiben-amilyenek Eliannak is voltak-nem látott semmilyen érzelmet sem. Persze tudta, hogy Kenneth nem ismerte Lisát, ezért ha akarta volna se tudta volna megsiratni. 

-Te mikor költöztél ide a családoddal?-Kérdezett rá Elian mert tényleg érdekelte. Valahogy rávette magát, hogy belenézzen Kenneth szemeibe mire az elmosolyodott. 

-Nincsen családom egyedül jöttem. Már 18 vagyok.-Kisebb meglepődött a válaszon. 18 évesen már valaki egyedül lakik?-Kérdezte magától megdöbbenve. 

-Miért vagy egyedül?

-Azért mert árvaházban nőttem fel, és csak akkor engedtek ki mikor nagykorú lettem.-Felelte hosszasan belenézve Elian szemeibe. 

-Hány évesen kerültél be?-Kérdezte Elian felvont szemöldökkel. Elian el sem tudta képzelni, hogy milyen lehetett árvaházban élnie Kennethnek. Hiszen ő olyan jól nevelkedett! 

-1 évesen dobtak ki.-Felelte Kenneth úgy mintha ez lenne a világ legtermészetesebb mondata. 

Milyen szülő tudja kidobni az egy éves gyermekét?

Csak belegondolt Elian abba, hogy milyen nehéz lehet Kennethnek eltartania magát és máris rossz kedve lett. 

-Sajnálom azt ami veled történt...-Elian szégyenkezve leszegte a fejét mintha ő tehetne róla. 

-Semmi baj, most már minden rendben van.-Kenneth olyan felnőttesen beszélt, amin Elian elámult. Hiszen az ő kicsi törékeny szíve, hogy is bírt volna ki ennyi megpróbáltatást?

Pedig Eliannak egyszer bizony szembe kellett néznie a démonaival. És ennek pont ott is volt az ideje végre Kenneth mellett. 


Őrületbe kergetveWhere stories live. Discover now