LÉLEKBEN SZÁRNYALOK - BEFEJEZETT

9

Néz Nigelre, aki már éppen nyitná a száját, de megelőzöm.

-Oh, dehogy nem! Fellógattak, és addig ütöttek ostorral, amíg el nem ájultam.

Nézek az angyalra, Nigel pedig szinte már belém mélyeszti a körmeit.

-És ennek ellenére ilyen merész vagy? Nagyon együgyű lehetsz...

Veti oda a dagadt, Nigel pedig gúnyosan felnevet. Őszintén fogalmam sincs, erre mit reagálhatnék, nem gondoltam volna, hogy így vissza fog vágni.

-Nem az. Okos kis bestia, igaz?

Rázza meg a vállam, aztán elenged.

-Gondolkodtam is, hogy harmincért adjam-e el, de mégiscsak túl fiatal.

-Igaz.

Morogja a dagadt, aztán a bódéhoz csoszog.

Még pár szót vált Nigellel, aki bólogat, aztán elém lép. Átadja a láncaimat az angyal dagadt kezébe, mire tehetetlenül nézek rá.

-Ezt nem hagyhatod!

Artikulálok hangtalanul, de csak elneveti magát, és még egy férfit és egy nőt átad a dagadt angyalnak.

Az fizet, és minden ellenkezésemre maga után vonszol. A másik két ember csak csöndben engedelmesen megy utána, látszik rajtuk, hogy ők is a jobb életben reménykednek. Ahogy ellenkezek, észreveszem, hogy a csuklóm kezd kicsúszni a bilincsből. Ha egy kicsit jobban összehúzom a kezem, simán kiszabadulhatok.

A szívem hevesebben kezd verni, ahogy az egyik kezemet kiszabadítom. A dagadt angyalra sandítok, de észre se vesz. A másik kezemet is kiszabadítom, és óvatosan a földre rakom a bilincseket. Megyek még utánuk egy kicsit, nehogy észre vegye, hogy már csak két ember követi, aztán villámgyorsan megfordulok, és sietős léptekkel elindulok. Most már senki se fog keresni, úgyhogy simán megszökhetek. Megkeresem Sosiék házát, segít kijutni a falon túlra, kiszabadítom a lányát, és végre hazaérek. Haza Mairennhez.

Az angyalokat kerülgetve futok és szinte sírni tudnék örömömben. El se hiszem, hogy szabad vagyok. Vigyorgok.

-Picúr?

Hallom, mire lefagy az arcomról a vigyor, és a hang felé fordulok.

Nigel engem bámul a bódé mögül, döbbent tekintettel. Ekkor esik le, hogy pont a vele szemközti oldalon rohantam. Nem csoda, hogy kiszúrt. Egy pillanatig csak bámuljuk egymást, aztán szó nélkül tovább futok, persze hiába.

A szemem sarkából látom, ahogy átugrik a bódén, és utánam rohan.

Pár másodpercen belül pedig már magához szorít.

-Te, meg mit keresel itt?

Kérdezi, és a bódé felé vonszol. Hiába sikítok, és ellenkezek, senki se figyel.

-Megszöktem.

Sziszegek, mire elneveti magát.

-Miért nem lepődök meg...

Csóválja a fejét, kinyit egy kisebb fiókot aztán köteleket vesz elő belőle.

-Legalább tud róla?

Kérdezi.

-Dehogyis...

Morgok, és megpróbálom kiszabadítani magam a szorításából.

-Most meg mit csinálsz?

Nézek rá ijedten, miközben megkötözi a kezeimet.

-Eladlak még egyszer.