LÉLEKBEN SZÁRNYALOK - BEFEJEZETT

9

a fejem az égnek emelem, elég sötét van pedig süt a nap. Ekkor veszem csak észre, hogy még csomó emelet van fölöttünk, ahol további bódék állnak, és angyalok röpködnek közöttük.

Körül nézek, a velünk egy szinten lévő bódékra, és ekkor veszem csak észre, hogy itt nem gyümölcsöket, és hasonlókat árulnak, hanem fegyvereket és embereket.

Szúrósan nézek Nigel felé. Mégis hova hozott minket? Ez leginkább hasonlít feketepiacra, minthogy valami zsibvásárra.

Az egyik sarkon hajléktalan hibridek kéregetnek, és ekkor tűnik fel, hogy itt nem a leg bíztatóbb alakok járkálnak. Bőrkabátos angyalok, harci sérülésekkel, vagy páncélos katonák, rossz arcú nemesekkel. Lehet, hogy szintek szerint osztják be a vásárt, és ez a legalacsonyabb?

A karomra pillantok, és két számot olvasok le. 19, és valami ismeretlen jelzést. Most komolyan tizenkilenc mit tudom én mibe kerülök, amikor a fekete szárnyútól hatért se akart megvenni?

Az egyik angyal megáll a mellettem ülő férfi előtt, és végig tapogatja, aztán megvizsgálja, milyen állapotban van. Na, ha engem is így meg akarnak vizsgálni, biztos vagyok benne, hogy nem fognak megvenni, mert minimum lerúgom a fejüket.

Az angyal Nigellel alkudozik, végül elviszi a férfit.

A bódé és közöttem most egy üres lyuk tátong, de nem tudok odébb csúszni a láncok miatt.

Vagy negyedórát ülünk, a lábam pedig kezd zsibbadni, amikor egy kövér angyal megáll előttem.

Felnézek rá, és csak nagyon kicsi tart vissza attól, hogy elnevessem magam. Olyan gömbölyű, hogy csodálom, ha tud repülni.

Hatalmas tokája van, és kopasz feje. A haja feltételezhetőleg még réges-régen szőke volt, mert a szárnyai is olyan színűek. Az egyik kezét a zakójába pihenteti, de kilátszanak a hurkás ujjai, amin minimum öt gyűrű szorong.

Apró fekete szemeivel méreget, én meg próbálok minél ellenségesebben nézni. Lehet, hogy jobb dolgom lenne nála, de akkor se akarok egy szárnyas labdához kerülni.

Szerencsére lassú léptekkel végigsétál a soron, mindenkit alaposan feltérképezve, de aztán megindul visszafelé. Egyenesen a szemembe néz, mire kétségbeesetten Nigel felé kapom a fejem. Ő csak vigyorogva bámul vissza, amitől képes lennék megfojtani.

A kövér angyal végül megáll előttem, és Nigelre néz.

-Ez mennyibe kerül?

Kérdezi, mintha nem lenne a karomra ragasztva egy cetli.

Azt, hogy nem ez hanem ő már meg se említem neki. Komolyan mondom, azt hittem, nemes létére tudja, hogy az emberek nem tárgyak...

Nigel önelégülten mosolyogva felkel a bódé mögül, és mellém lép.

-Ő itt kérlek szépen. -Teszi a vállamra a kezét. - Tizenkilenc dorin.

Mondja, mire a dagadt elégedetlenül morog.

-Na, mi van sokallod?

Horkanok fel gúnyosan.

-Nyugi, én is, mert nem érek annyit. Hatért se akart megvenni.

Nézek fel diadalmasan Nigelre, aki összepréseli a száját, de nem néz rám. A szorítása a vállamon erősödik, de nem kiáltok fel, csendben tűröm.

A dagadt egy pillanatig szóhoz se jut, aztán elneveti magát.

-Hogy felvágták a nyelvét... Nem neveltétek meg?