Csak egy éjszaka....vagy mégse? (szünetel)

5.fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom ezt a hosszú kihagyást, de egyszerűen elvesztettem az ihletemet. Nem vagyok benne biztos érdemes-e folytatnom a sztorit, de úgy döntöttem teszek még egy utolsó próbát. Sajnos nem tudom megígérni, hogy jövő héten hozom a kövi részt, de igyekszem.Sok puszi: Réka

Zoé szemszöge

Miután Lou úgy kívánt jó éjszakát ahogy, sokáig nem tudtam elaludni, csak forgolódtam az ágyban és azon gondolkoztam amit mondott. Ezután az átforgolódott éjszaka után nem meglepő, hogy hulla fáradt vagyok és gondolom úgy is nézek ki. Nagy nehezen kikászálódok az ágyból, bemegyek a fürdőbe és majdnem felsikítok a saját látványomtól a tükörben. Villámgyorsan nekiállok kármenteni, aminek köszönhetően fél óra múlva úgy nézek ki mint akinek semmi baja sincs. 

A korai időpont miatt kisurranok a szobából, el egészen a konyháig ahol nagy meglepetésemre Lou készít rántottát és bacont. A meglepetéstől először megtorpanok, aztán odamegyek és megölelem a bátyámat.

-Jó reggelt!
-Neked is reggelt Húgi! Hogy aludtál?
-Csodásan..-motyogom az orrom alatt, csöpögő szarkazmussal a hangomban. Lou erre fel is húzza a szemöldökét, de nem kérdez semmit, hisz elég nyilvánvaló, mitől aludtam pocsékul. A további kínzó gondolatok elkerülése érdekében csinálok egy bögre kávét magamnak és azt iszogatom, míg a bátyám le nem teszi elém az ínycsiklandozónak tűnő reggelit.
-Nem is tudtam, hogy tudsz főzni Bátyus! Minden elismerésem! – kacsintok rá pimaszul vigyorogva, miközben megkóstolom a remek művét. -Húha, ez isteni finom! -kiálltok fel fojtott hangon, majd elkezdem szó szerint habzsolni a kaját.
-A 6 év, az 6 év, ráadásul király vagyok! – válaszol önelégülten vigyorogva, amire csak egy lesújtó pillantással válaszolok. Miután megeszem az ételt halkan elköszönök Loutól és még utoljára elhadarom neki, hogy ne felejtsék el suliba vinni Jaket, aztán már vezetek is Harry otthona felé.

Zayn szemszöge

Még mindig nem bírom felfogni, hogy van egy fiam, ráadásul attól a nőtől, akiért oda vagyok, mióta csak Louis elhozta az egyik gyakorlásunkra. Miután elrohantam Zoétól csak vezettem a városban, magam sem tudtam hova, végül a Dix Hillsnél kötöttem ki. Késő estig ott voltam, bámultam ki a fejemből és próbáltam mindent megemészteni több-kevesebb -inkább kevesebb- sikerrel. Amint beléptem a házamba, mentem is a bár felé, mert igencsak szükségét éreztem annak az italnak. A jó, hogy az ital segített kicsit, a rossz viszont, hogy azóta se józanodtam ki igazán. Az utóbbi két napban nem csináltam mást csak ittam, edzettem, megint ittam és ettem, majd megnéztem valami akció filmet, amiről aztán rögtön eszembe jutott Zoé, ezért még többet ittam. Igencsak érzem magamon az utóbbi kétnapi folyamatos piálás hatását, de nem igazán tudom mit is csinálhatnék. A fiam gondolata mindig előhozza azt is, hogy eddig eltitkolták előlem, amitől pedig megint rohadt dühös leszek. Gondolataimból a csengő hangja ugraszt ki, ami olyan érzés mintha ezer kalapáccsal ütlegelnék a fejem. Basszus, hogy én mennyire utálok másnapos lenni! Elbotorkálok az ajtóig és kinyitva azt egy dühös Louissal találom szembe magam, aki csakúgy becsörtet mellettem.
-Neked is szia és persze gyere b...-itt megakadok a mondandómmal, mert mikor megfordulok Lou egy akkorát behúz, hogy tuti, hogy meg fog maradni a helye.
-Te mégis mi a francot képzeltél? Megfektetted a húgomat a 16. születésnapján, mikor részeg volt, majd hazudtál neki és nekem is? Én megbíztam benned, a rohadt életbe is! Miért csináltad és aztán miért hazudtál a képembe, ha? -ordítja nekem legjobb haverom és már várom a második ütést, ami azonban nem jön. Mikor felnézek, látom a kérdő, számon kérő és dühödt tekintetét, amire megered a nyelvem.
-Azért bazd meg, mert szeretem! Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, mikor még csak 12 éves kislány volt és ott lógott a nyakunkon, folyamatosan csacsogott és mosolygott. Mire 16 lett már kurvára belezúgtam, hisz nem csak gyönyörű volt, hanem pokolian okos és talpraesett is. Sose hagyta, hogy az enyém legyen az utolsó szó és sose félt beszólni nekem. Aznap este rohadt dögösen volt öltözve, csillogott a szeme és lesmárolt. Ha nem lettem volna én is kicsit spicces nem hagytam volna, hogy mindez így történjen meg, de akkor és ott...-elharapom a kiabálásom végét, mert mégsem mondhatom ki, hogy a húga egy csókkal beindított és őrülté tett, mikor végigsimított a dudorodó nadrágomon. Ezt így kimondani elég durva lenne és tuti kapnék minimum még egy öklöst az arcomba, ezért inkább a hajamba túrok miközben elkezdek járkálni.
-Szereted, jelen időben? Miért nem voltál képes megmondani, hogy a csaj akiről áradoztál, majd aki után siránkoztál a húgom volt? Miért kellett átcseszni mindannyiunkat? -kérdez vissza ingerülten, mire megtorpanok.
-Ezt most komolyan kérdezed? Nem emlékszel mennyire védelmezted akkoriban? Amikor a dobosunk megjegyezte, hogy mennyire dögös csaj lett a húgod behúztál neki egyet. -nézek rá hitetlenül.
-Úgy emlékszem te is bemostál a srácnak. -néz rám ördögien.
-Igen, de én szerelmes voltam, vagyok a húgodba. Féltékeny voltam, beismerem, viszont nem kockáztathattam, hogy tönkre menjen a barátságunk vagy a banda.
-Jó oké, talán kicsit túlzásokba estem, de hát ez a bátyák dolga. És inkább láttam volna szívesebben a húgomat a te oldaladon, mint annak a drogos dobosnak az oldalán -fintorodik el a gondolatra, amire nekem összeugrik a gyomrom. Lou áldását adta volna ránk, amitől még nagyobb seggfejnek érzem magam, mint eddig. Meg sem próbáltam harcolni érte, hanem rögtön megfutamodtam. Jézus, mekkora puhapöcs vagyok! Lou rögtön érzékeli a hangulat változásomat, mert odajön mellém és a vállamra teszi a kezét.
-Tudom, hogy nem akartál balhét és örülök, hogy nem lett köztetek több, mert szerintem nem voltál kész egy komoly kapcsolatra, főleg nem egy gyerekre. Látom az elboruló arcodat és mielőtt megütnél, tudom, hogy mennyire szeretted a húgomat, de nem lehet egy kapcsolatot rögtön a babával kezdeni. Először minden párnak kell az az idő, amit egymásra szánnak, ezt azonban egy baba megnehezíti. -csak bámulok és nem tudom mit mondjak.
-Te ezt mégis honnan szedted? Valószínűleg igaz, de te se voltál soha a párkapcsolatok szakértője....Na ki vele ki a csaj, aki ennyire elcsavarta a fejed? -rögtön érzem, hogy a kérdésemmel telibe trafáltam. Azta, Louis szerelmes! Ez igencsak újdonság...
-A neve Sophia Miller és tanítónő. Californiában az egyik koncertünk előtt futottunk össze, szó szerint -mondja vigyorogva, miközben én csak hitetlenül rázom a fejem mosolyogva.
-Te aztán szerencsés vagy! Tisztára, mint valami filmben. Na mesélj Haver!

Zoé szemszöge

Mire leparkolok a hatalmas kapukon belülre Harry már sétál is a kocsimhoz és mikor kiszállok, hatalmas medveölelésbe von.
-Szia Törpe, hiányoztál! Mi történt? Egyik nap még ott vagy a próbánkon és mosolyogsz, a másik nap pedig már azt halljuk a bátyádtól, hogy visszaköltöztél anyudékhoz. Mi bántottunk meg valamivel? Vagy én mondtam valami rosszat? -néz rám szomorú szemekkel, amitől rögtön felébred bennem a bűntudat. Sose gondoltam bele, hogy mit gondoltak a srácok mikor egyszer csak eltűntem és megtudták, hogy visszaköltöztem. Lesütöm a szemem és erősebben ölelem meg Harryt majd bűntudatosan rámosolygok.
-Jajj Harry nem csináltatok semmit! Vagyis nem mind...-halkul el a hangom a végére.
-Úgy érzem sok mesélni valód van Törpe. Gyere menjünk be és közben megmutatom a házat is. -mosolyog rám bíztatóan, mire kicsit lenyugszom és követem be a szintén hatalmas házba. Most komolyan, nem is értem miért lepődök meg újra és újra. 

Miután leülünk a hatalmas medence mellé nekifogok a magyarázkodásnak most már harmadjára.

-Már az első találkozásunkkor tetszett Zayn, de miután jobban megismertem teljesen beleestem, mint vak ló a gödörbe, viszont még csak 13 éves voltam és nem is tudtam mi fán terem a szerelem. Aztán természetesen én is eljutottam abba a korba, amikor megismertem a vágy szó jelentését és hogy milyen nehéz kordában tartani. A 16.születésnapomon mikor Zaynt megint egy csaj szájában láttam matatni, többet ittam a kelleténél, ami meghozta a bátorságom és lesmároltam. Aha, csakhogy mint másnap kiderült, itt nem álltak meg a dolgok és lefeküdtünk. Reggel Zayn közölte, hogy nem akar kapcsolatot, és én úgy tettem mint aki megérti, mint akinek semmit sem jelentett az egész. Ennyitől nem is menekültem volna el, csakhogy 1 hónap múlva kiderült, hogy terhes lettem. Tudtam, hogy Zayn nem állt készen az apaságra, viszont azt is tudtam, hogy rögtön rájött volna, hogy övé a gyerek, és akkor Lou megölte volna, ti pedig szétmentek. Nem akartam, hogy miattam menjen tönkre az álmotok, ezért inkább az egyszerűbb utat választottam és leléptem. Anyuék és Luke támogatásával New Yorkba költöztem, újságíró lettem és világra hoztam csodálatos kisfiamat, Jacobot.
-Vao Törpe, nem gondoltam volna, hogy van egy kisfiad. Azta! És nem ez volt a könnyebb út Zoé ezt te is tudod. Hatalmas erő van benned, hogy mindezt végig csináltad és egyet értek, Zayn tényleg nem lett volna kész az apaságra, azonban van, ami váratlanul történik. Már tudja, hogy van még egy belőle? -kérdezi Harry vigyorogva, mire én megdermedek. Eszembe jut a sokkolt arca, és hogy elrohant. Lehajtom a fejem és csak suttogva válaszolok.
-Igen. Aznap mikor írtam nektek megjelent a lakásomnál és találkozott Jakekel. Először kiakadt és nem esett le neki, hogy az ő fia, de miután rájött elviharzott.
-Hát ez így hirtelen biztos ijesztő és valamilyen szinten frusztráló is, viszont rosszul reagálta le az tény. Adj neki időt, valószínűleg észhez fog térni és akarja majd venni a részét a gyereknevelésből. -próbálna nyugtatni, ezzel azonban az ellenkezőjét éri el. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném, hogy újra az életem része legyen. Persze a fiunktól nem tilthatom el és az ő érdekét is néznem kell, ami viszont az, hogy megismerje a vérszerinti apját. Reakció gyanánt csak egy nagy sóhaj szakad ki belőlem, majd megrázom a fejem, hogy kitisztítsam és tudjak a munkámra összpontosítani.
-Örülök, hogy ha sokat késve is, de elmondtam, azonban dolgozni jöttem, úgyhogy álljunk is neki!