39. fejezet - Sürgős ügy

657 73 2
                                    

Kis trükkje után Lara vegyes érzelmekkel ballagott vissza a táborba Lowan oldalán. Kiderült, hogy a srácnak van egy húga, és mind a ketten elég nagy szörfösök, bár a kislány még csak 11.

A táborba érve az első ember, akit megláttak, Adam volt, oda is lépett a lányhoz, szólásra nyitotta a száját, de abban a másodpercben meg is gondolta magát, és bezárta.

Vajon mit akart? Megkérdezni, hogy merre jártak? Azt tudja. Megkérdezni, hogy miért ment Lara is a patakhoz? Azt biztosan nem tudja, csak sejtései lehetnek, de az igazsághoz egyiknek sincs köze.

Várt egy pillanatig, majd mikor már biztos volt benne, hogy Adam nem fog semmit mondani, kikerülte és odalépett Carter-hez.

-Azt hiszem van egy tervem - mondta széles mosollyal a száján.

Ne bízz senkiben, ismételgette egy idegesítő hang a fejében, de egyszerűen félresöpörte.

-Milyen terved? - nézett rá csodálkozva a lány. - Kaptunk egy újabb levelet, vagy mi a csuda?

-Nem, viszont ma kiderítjük, ki ölte meg Alia-t.

-Alia-t... miről beszélsz, Lara? - Carter már úgy nézett a lányra, mint egy őrültre.

-Sssh! Meghallják a többiek, és akkor az egésznek annyi!

Carter egy fokkal csendesebben folytatta az értetlenkedést.

-De hát Alia öngyilkos lett!

Ne bízz senkiben!

-Nem lett. Közel sem volt hozzá. Gondolj csak bele! - Carter a homlokát ráncolta, de kíváncsian várta a magyarázatot. - Többen mondták, hogy reggel még beszéltek vele, nem volt semmi baja. Ha egy ember meg akarja ölni magát, nem mondja ugyan, de furcsán viselkedik. Alia-nak semmi efféle szándéka nem volt.

-Ez még nem bizonyít se...

-Ráadásul ott van a helyszín. Miért ölte volna meg magát a saját szobájában? Sakura halála után Ványa átköltözött hozzá, hogy egyikőjük se maradjon egyedül. Miért tette volna ezt vele?

-Hát, de meghalt, miért foglalkozott volna ilyenekkel?

Ne bízz senkiben!

-És miért pont a konyhakéssel? Ha elvéti... nem, ezek nem logikusak. Ott lett volna a puska, azzal sokkal egyszerűbb, gyorsabb és tisztább.

-Lehet, hogy ebbe nem gondolt bele. Éppen a kés volt a keze ügyében. Ráadásul az csendesebb is.

-Levelet sem hagyott. Tudta, hol a papír és ceruza, de egy sort sem írt. Ez nem jellemző rá, ő nem ilyen volt.

-Lara, ezek még mindig nem...

Ne bízz senkiben!

-Aztán ott van a tény, hogy minden túl tökéletes volt. Fekszik az ágyában, magába döf egy kést, pontosan a szívébe, és elvérzik néhány másodpercen belül. Mint a Romeo és Júliában. Ez nem így működik. Itt nem.

-De, pontosan így működik.

Ne bízz senkiben!

De benne muszáj.

-Szóval nem hiszel nekem?

-Én mindennél jobban hiszek benned, de ezek csak sejtések. Nem kell feleslegesen feszültséget kelteni a táborban, ha kirobban a hír, hogy van még egy gyilkosunk, teljes fejetlenség lesz.

SeholszigetWhere stories live. Discover now