Zwei und halb

6. fejezet

A koleszba beérve leszórtam a cuccokat a szobámba, kiteregettem a teraszra a vizes holmim és indultam lefelé.
-Lora! -szólított valaki és én a hang irányába kaptam a fejem.
A helyünkön ült Ádi egy üveg iceteával. Engem nézett, mosolygott és nyújtotta felém az üdítőt.
-Kösz. -Léptem oda hozzá és vettem el a palackot.
-Nem ülsz le?
-Öhm, miért is ne?
-Kezdett előjönni a kisebbségi komplexusom.
Erre elnevettem magam. -Remélem, most már jobban érzed magad. Fura lenne ha nem lennél ilyen elégedett magaddal.
-Úgy tűnik elégedett vagyok? -kérdezte magabiztos mosollyal.
-Igen. Ez -kezdtem mutogatni az arcára. Amit ő is elkezdett mutogatni. -ez. Igen na erről beszéltem.
-Hallottam, hogy Dávid elhívott téged a Zekába.
-Öhm, nem tudom mi az a Zeka, de ha egy cukrászda akkor igen, elhívott.
-A zeka egy olyan hely ahol zenélhetsz is. Sokat járunk oda a srácokkal. Fellépni is.
Erre a mondatra felkaptam a fejem.
-Ti felléptek? Itt? Hű! -csodálkoztam el egy pillanat alatt.
-Azta, nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a reakciód, de ha tudom akkor előbb modnom. -kacsintott rám.
-Haha, azzal nem kerültél volna előbbre a listámon.
-Milyen lista is ez pontosan? -érdeklődött.
-Hát egy lista az emberekről akiket bírok. Persze ez kitaláció, nincs meg papíron meg ilyenek.
-Na és milyen helyen szereplek ezen a bizonyos listán?
-Az természetesen titok. Főleg neked. Még vissza jön a kisebbségi komplexusod ha megtudod. -ironizáltam.
-Ez biztos? Pedig nagyon érdekelt volna. -állt bele a játékomba. -Majd kiderítem.
-Sok sikert hozzá. -mondtam majd bele ittam az iceteámba és ott hagytam őt lógva.
-Hé, Lora! -kiáltott utánam.
-Igen?
-Este találkozunk. -mondta és elment.
Bosszankodtam, hogy lenyúlta a filmbeillő lelépésemet, de egyenlőre nem tudtam ezzel foglalkozni. Ugyanis este "találkozunk". Csak azt nem tudtam, hogy a grillezésre gondolt-e vagy arra a találkára amire nem terveztem elmenni.

Felmentem a szobámba miután anyuval kitárgyaltuk a mai napot.
-Sziasztok! -léptem be a szobába.
-Szia Lora, jó, hogy jössz! -üdvözölt Dorka. -Képzeld, ma amikor lementem a fitnesz parkba, hallottam ahogy Panna és az egyik barátnője beszélgetnek. Rólad.
-Hm, gondolom csupa jót.
-Mondhatni. Panna azt álítja, hogy csúnya vége lesz, ha rá mászol a pasijára, de tudtommal Ádival kavar, így nem értettem, miért van ki akadva rád, holott te Dáviddal mész majd el randizni.
-Mi Dáviddal randizol? -kérdezte Nóri beszállva a beszélgetésbe.
-Hát nem nevezném randinak, csak elhívott valami cukrászdába.
-Hű az a srác írtó helyes, mázlista vagy. Az egyik csapat társamnak nagyon bejön és elakarta hívni. Szegény csaj. Pedig aranyos.
Ettől kicsit lelkiismeret furdalasom volt.
-Na figyeljetek, szóval mint kiderült Panna barátnőjének exe Dávid, és az a hír járja, hogy sok barátnője volt már. A banda miatt. Te tudtad, hogy valami zenekarban játszanak? -nézett rám.
-Igen, de nem Dávid mondta.
-Fura, remélem a tábortűznél lesz ének, ha nem akkor majd intézkedem. Ádi jófejnek tűnik, nem tudom miért nem bírod. Ő tuti belemenne. Végső esetben ráuszítjuk Pannácskát.
-Nem az, hogy nem bírom.
-Csak? -itt eszembe jutott Dávid beceneve.
-Nem tudom, rossz volt a bemutatkozása.
-Viccelsz? -szólt újra Nóri. -Az a srác egy félisten, ha csak állna és makogna sem nevezném őt rossznak. -védte Ádit.
-Egyetértek! -mondta Dorka is.
-Kár, hogy a táncosbarbie folyton a nyakán lóg. -közölte Nóri. Legalább azt is tudjuk, hogy Panna táncol. Szuper.
-Milyen cuki lenne már Lora, te énekelsz Dávid meg gitározik. -álmodozott Dorka.
-Te tudsz énekelni? -Érdeklődött Nóri.
-Nem mondanám.
-Ó, de még, hogy! Évzárón is ő énekelt, az egész suli néma csendben hallgatta és amikor vége volt, volt aki állva tapsolt.
-Mindenképp hallani akarom!
-Majd talán egyszer. -zártam le a témát. -Mit vesztek fel? -kérdeztem tőlük majd együtt kiválasztottuk, hogy én mit vegyek fel.

Miután a többiek is megérkeztek, közösen elindultunk az udvarra, ahol grillezni és tábortüzezni fogunk. Még nem volt teljesen sötét, de várható, hogy egy fél órán belül besötetedik.
-Simán Lora! Segíts kérlek! -hívott Dávid magukhoz.
-Nem kell segítség! -győzködte Ádi.
-Miben segítsek? -kérdeztem, majd láttam, hogy nem boldogulnak a kajával segítettem elkészíteni a szószokat és a zöldségeket.
-Kösz, drága vagy. -bókolt Dávid. Erre Ádi csak a szemét forgatva mosolygott.
-Ha nem gond én most vissza megyek, a lányok már várnak! -búcsúztam el.
-Lora. -szólt Ádi. Mire felé fordultam. -Jól nézel ki. -bókolt ő is. Mire elpirultam.
-Köszi. -és már mentem is el.
-Ember, jól nézel ki? Egy kajára mondják, hogy jól nézel ki. -szidta le Dávid.
Vissza néztem és láttam, hogy Ádi egy uborkával fejbe vágja Dávidot.