Zwei und halb

5. fejezet

A víz kezdetben hideg volt, én és egy-két lány a lépcsőnél álldogáltunk, amíg "megszokjuk" a vizet. A fiúk utat törve maguknak rögtön belecsobbantak a vízbe. Miután feljöttek a víz alól látták, hogy mi szépen lassan szándékozunk csak bemenni a vízbe ezért elkezdtek minket fröcskölni. Velem együtt szinte mindenki felugrott. Miután feleszméltünk a döbbenettől egymásra néztünk és egy pillantással megbeszéltük, hogy bosszút állunk.
Bementunk a vízbe és elkezdtük kergetni a fiúkat. A tervünk az volt hogy lenyomjuk őket. Gyorsan oda úsztam az egyikőjükhöz, aki nekem háttal állt (különben semmi esélyem sem lett volna). Megfogtam a vállát és a haját majd le nyomtam a víz alá. Vagyis akartam lenyomni. Ő megpördült és ekkor tudatosodott bennem, hogy Ádámot akartam lenyomni.
-Ezt nem gondoltad átt cica. -mosolyodott el magabiztosan, nekem pedig kikerekedtek a szemeim.
Ő felkapott, kiemelt a vízből, bármennyire is rugdostam nem engedett a szorításból.
-Nagy levegő. -hagyott egy kis időt.
Olyan messzire dobott amennyire csak tudott, de a bőrőmet így is megcsípte a víz.
Körbe néztem és láttam, hogy a lányok is valami hasonlóan jártak mint én. Ránéztem Ádira, aki csak nevetett felém. Olyan bosszúsan néztem rá amennyire csak tudtam. Ádit a bámulásból és nevetésből két kar zökkentette ki.
Panna libbent oda mellé és karolta átt a vállát.
Elfordultam és oda úsztam a többi lány közé.
-Lányok, ezt nem úszhatják meg, előbb vagy utóbb még visszakapják. -búzdított minket az egyikőjük.
-A vízben nem tudjuk őket legyőzni, túl erősek. Fele vízi sportot űz. -Szomorkodott Laura.
-Ez igaz. Ötleteljetek és beszelünk még. -mondta egy szervező lány. Akit talán Esztinek hívnak.
Vissza mentünk a fiúkhoz és kitaláltuk, hogy kakasozunk. Valahogy gondoltam, hogy ez elengedhetetlen lesz. Ha egy nagyobb baráti társaság összegyűlik a Balatonon biztos, hogy játszanak ilyet. Így tehát mi is játszottunk.
-Szia Simán Lora. -úszott hozzám Dávid, akinek most, hogy nem volt rajta a szemüvege közelről is láthattam a szemeit. Nagyon világos barna volt zöld pöttyökkel és sötét szempillákkal.
-Szia Dávid. -mosolyogtam rá.
-Lennél a csapat társam ebben a játékban? -kérdezte.
-Persze.
-Szuper. Te biztosan le tudod verni Pannát. -kezdte, de nem igazán értettem. Látva a kérdő tekintetem folytatta. -Ádi az egyik legjobb haverom, az ő párja tuti Panna lesz. A csaj totál rá van szállva már 10. óta.
-Mi? Ők nem járnak?
-Dehogy. Vagyis megpróbálták, de nem tartott sokáig. Na és az a lényeg, hogy szinte mindenben fogadunk egymással, mármint Ádi és én.
-Ó. -kezdett leesni a sztori.
-Ahogy ebben is fogadunk, jön nekem és a csapattarsamnak egy sörrel, ha letudjuk verni őket. Ha nem akkor én állom az övükét.
-Na mi lesz már, kezdünk unatkozni. -Szólt Panna
-Vagy inkább most feladod Kurányi? -kezdte Ádi.
-Arról ne is álmodj Herczeg. Na gyere Lora. -húzott maga után.
Elég sokan lettünk. Így fel osztottuk magunkat. Előszőr nem Ádiékkal voltunk. Őket simán le vertük. Majd amikor Pannáék ellen voltunk már nem ment olyan simán. Dávid nem tartott olyan szorosan, mint Ádi Pannát, de én valamivel többet lendítettem.
-Sose lesz a tiéd, erről ne is álmodozz. -mondta Panna úgy, hogy csak én halljam.
Meglepett a beszólása és ezt ő is észre vette, ugyanis és hatalmasat lökött rajtam. A következő pillanatban már a vízben landoltam.
-Ajjaj Kurányi, jössz nekünk egy sörrel. -hencegett Ádi.
-Dupla vagy semmi? -kérdeztem bátran, tudva, hogy ennek nem lehet így vége.
-Milyen bevállalós vagy Lora. Tanulhatnál tőle Kurányi. -nézett rám Ádi büszkén.
Dávid átkarolta a vállam, ami Ádiról lehervasztotta a pimasz mosolyát, de szinte csak egy pillanatra.
-Volt kitől tanulnia. -vágott vissza Dávid.
-Hát hajrá. -mondta Ádi és kacsintott egyet nekem.
A tudat után, hogy nem is járnak Pannával, már teljesen máshogy néztem rá, de akkor viszont kamuzott nekem.
Kezdetét vette a második játékunk.
Sokkal felkészültebben álltam hozzá és jól tettem ugyanis egy váratlan pillanatban Panna úgy esett a vízbe általam, mint egy delfin. Nem hiszem el ennek a csajnak még ez is jól állt.
Dávid letett a nyakából majd lepacsiztunk.
-Én egy Sopronit kérek, Lora?
-Én csak egy iceteat. -mondtam szerényen.
-Naa engedd csak el magad, megérdemled, ügyes voltál. -bíztatott tovább Dávid.
-Jó akkor majd út közbe ki gondolom.
-Tripla vagy semmi? -vetette fel az ötletet Panna, kicsit idegesen.
-Legyen. -álltam bele a játékba.
A következő körben a fiúk már csak megszeppenve figyeltek minket. A következő történt. Panna leesett, de amikor feljött a felszinről lehúzott engem Dávidról, így én is zuhantam utána.
-Szerintem hagyjuk őket itt. El lesznek. -mondta Ádi.
-Bizonyára, de nem lennénk szemetek? Meg amúgy is kihagyni ezt?- kérdezett vissza Dávid mutatva ránk.
Erre abba hagytuk Pannával az egymás fröcskölését.
-De azok lennétek. -mondta Panna.
-Lora jössz? Szabad a röpi pálya! -kiáltott nekem Dorka és Kristóf.
-Persze! -kiáltottam. -Bocs srácok, de én megyek, jó szórakozást. -mondtam majd oda úsztam Dorkáékhoz.
A csapat még nem volt meg így előszőr csak 6-an játszottunk, később jöttek hozzánk és mentek el tőlünk a játékosok.
-Hé! Jöttünk mi is! -szólalt meg Panna. Mellette állt Ádi, szokás szerint.
-Oke, Panna gyere hozzánk, Ádi menj a másik csapatba! -mondta az ellenfél csapatból egy lány.
Miután elfoglalta mindneki a helyét elkezdtük a következő menetet.
Amikor rám került a szerválás, sikerült szépen átülni a másik térfélre, majd visszaütötték. Elől Ádi állt, így sikerült megfigyelnem kidolgozott hátizmait. Amik tökéletes ívekben feszültek meg amikor vissza ütötte a labdát. A bámulástól nem figyeltem és az éppen felém érkező labda a vállamat találta el.
-Figyelhetnél jobban! -utasított Panna.
-Bocs. -néztem körbe a csapattársaimra, akik egy mosollyal nyugtázták, hogy semmi baj.
A következőkben már odafigyelve játszottam tovább. Volt olyan meccs amikor aláztuk az ellenfelet, de volt amikor ők vertek meg minket.
Mivel kezdett ürülni a strand így, lassan vissza mentünk a koleszba.