Rebecca Élete

Egy átlagos hét

Felöltöztünk, felvettem egy szürke body-t, hozzá egy fekete szoknyát és fekete térdzoknit, (mikor megpillantottam a neten, azonnal beleszeredtem) és ezek mellé a fehér conversemet választottam. Lala egy fekete, szakadtos Metallica póló mellett döntött, rövidnadrággal és necc harisnyával, plusz fekete conversét vette fel. Mit ne mondjak... de kurvajól néztünk ki. Mint két iker. Gyors csináltunk a tükörnél egy képet instára, felposztoltuk es mentünk le reggelizni.

Lent már várt minket anya, de Ley sehol se volt.

-Sziasztok picikéim! De csinosak vagytok ma!-mosolygott édes vigyorával, miközben pakolta ki a reggelihez valókat

-Sziaa! Köszi!-mondtuk egyszerre Lalaval-Hát Leyla meg hol van?-kérdeztem kíváncsian, miközben beültünk az asztalhoz

-Azt mondta nincs valami jól, fáj a hasa és hányingere van, ezért inkább itthon maradna

-Jaaa akkor jobbulást neki!-mosolyogtam (eléggé álmosoly volt, de még jó, hogy nem vette észre)

-Csak ennyi? Miért nem mész fel hozzá? Biztos örülne neki, hisz a testvéred-mondta anya meggyőzően

-Jóóó rendben, igazad van, csak megreggelizünk gyors-Sok kedvem nem volt játszani a jópofit a tesóm előtt, bevallom igazából haragszom is rá egy kicsit, mert semmit nem oszt meg velem mostanában, pedig meghallgatnám és segítenék neki ha úgy van. Tartsam a hátamat, mikor este 11-kor ér haza, de nem képes elmondani mi zajlik vele. Mindegy, nem szólok bele, ő tudja mit csinál.

Elindultam az emeletre, addig Lala várt rám lent. Bementem Leyhez, aludt, ezért adtam egy puszit a homlokára, és visszatérten a földszintre. Összeszedtük a holminkat, és elindultunk suliba. 7:15 körül volt, szóval még simán beértünk suliba. (mindig 7:25-kor kezdődik az első órám)

-Mi lesz az elsó óra?-kérdeztem haláli nyugodtsággal Paulat, miközben sétáltunk be a sulikapun

-Nyelvtan.-jelentette ki, és nem kellett fél másodperc se, hogy rájöjjünk

-DOGÁT ÍRUNK!-Mondtuk ki egyszerre. Lesokkalva álltunk egymás előtt, azt sem tudtuk mit csináljunk. Paulának legalább volt annyi reménye, hogy a padtársa tanult, de nekem padtársam se volt. Szóval csak a JPÉ-mre, (jövőbeli biosz-kemia tanárunk mondása ez, csak annyit jelent, hogy Józan Paraszti Ész) és a puskámra támaszkodhattam. Mindezzel csak annyi volt a baj, hogy a puska még meg se volt, és 5 perc volt hátra órakezdésig, plusz a nő utált mint a szart. Bocsánat a kifejezésért, de ezt nem lehet másképp mondani. Pedig igazán meghúzhatná magát mióta láttam azzal a sráccal smárolni. Jó, mondjuk semmi bizonyítékom nem volt rá, szóval nem is tudnám beköpni. Bár egy kis összjátékkal lehet sikerül. Na ezt majd még megfontolom.

Futni kezdtünk, hogy még átnézhessük az anyagot. Átvágtunk mindenen és mindenkin. 2 perc alatt értünk fel, ami kurvajó idő ahhoz képest, hogy kb egy maratont tettünk meg az épületben. Beértünk a terembe, mindenki tanult, lapozgatta a könyvét-füzetét. Totál kétségbe voltam esve, mivel lehet sokan nem nézik ki belőlem, de a jegyeim 4-5 általában, persze becsúszik néha egy hármas, de karót nem akartam kapni. És márpedig most nagyon úgy állt a helyzet.

Átfutottam az anyagot, legalábbis amennyi időm maradt azt kihasználtam. Becsöngettek. Belépett a tanár.

-Jó reggelt kívánok, szép napnak nézünk elébe!-vigyorgott az a hárpia-Na akkor itt is vannak a dolgozatok, osszátok ki most.-Komolyodott el. Egymásra néztünk Lalaval.

-Végítélet-Tátogtam neki. Paula egy kicsit felkuncogott.

-Jó, akkor Paula Fuentes kisasszony egy jeggyel rosszabbal indít-vigyorgott a nő
Én ezt nem hiszem el... Most miattam még Paula is megszívta.
Megkaptuk a dolgozatot, és igazából nem is volt olyan nehéz, sőt szerintem a 4-es is meglesz. Óra után odamentem Lalahoz bocsánatot kérni. Nagyon bűntudatom volt... De ő egyáltalán nem haragudott, mondta hogy nem volt szándékos és ez a nő amúgy se komlett, szóval el van felejtve.

Második óra ofői. Nem tudtam, hogy most belül örülök, vagy rettegek, hogy mi fog történni.

~45 perccel később~
Na hát ettől igazán nem kellett volna tartanom. Ugyanis úgy kezelt mint egy átlagos diákot. Alig nézett rám, és ha véletlen tekintetünk találkozott is, egyből elkapta az övét. Azért ennél én többre számítottam... Persze nem arra, hogy lesse minden kívánságom, stb. De azért egy kis odafigyelés jólesett volna. Lehet én hibáztam valahol, de ha most az nem tetszett neki, hogy nem dughatott meg első alkalommal, azzal nemtudok mit csinálni. Nem leszek egy alkalmas ribanc.
Na de ezen kívül amúgy az egész órán a bálról beszéltünk. Felírta ki megy, mit kell vinni és mit nem, mibe gyere stb. Paula rávett, hogy menjek vele, így muszáj volt igent mondanom. Kitudja lehet még jól is fogom magam érezni.

~Bál előtti nap (Csütörtök)~
Eltelt a hét, holnap van a bál napja. Anya még semmit nem tud erről az egész herce-hurcáról, de csak elenged... Reggel oda is álltam elé megkérdezni. Simán beleegyezett. Adott pénzt a ruhára is, amit ma délután veszünk meg Paulaval. Elég nagy városban élek, és van egy pár hely ahol gyönyörűszép ruhákat lehet találni.

Még észbe se kaptam de már vége lett az óráinknak, és mehettünk haza, azaz VÁSAROLNII! Nagyon izgatott lettem, alig vártam, hogy megtaláljam álmaim ruháját. Ahhoz képest, hogy mennyire nem akartam menni, eléggé belelendültem. Kijöttünk a suliból, és Lalaval elindultunk. Butikról-butikra jártunk. Beértünk egy üzletbe, ahol egyikünk se tudta, hogy mégis hova nézzen, annyi csodaszép ruha volt.
Végül én egy babarózsaszín egyberuha mellett, Lala pedig egy vadító vörös mellé tette le voksát. Ezekhez pedig hozzáillő cipőt választottunk.

Következhetett a bál.