Rebecca Élete

Tanár bemutatkozás és Titkos hazatérés

Reggel egyből felkeltem az ébresztőmre. Sikerült gyors kinyomnom még mielőtt Ley is felkelt volna rá. Felültem az ágyamon, nyújtóztam egy nagyot, és hirtelen furcsa érzés fogott el. Nem jöttem rá mit is érzek igazán, ezért betudtam annak, hogy az agyam így jelez, hogy adjak kaját a hasamnak. Felöltöztem, felvettem a superstaromat, egy szürke farmert és egy laza de elegánsabb pulcsi szerűséget. Bepakoltam a táskámba és lementem reggelit készíteni. Anya még nem volt ébren mikor leértem, de kicsit később ő is lent volt már, és csinálta a kávéját. Mikor meglátott a konyhában eléggé meglepődött, hogy ilyen korán ott voltam indulásra készen, de nem szólt semmit. Így én törtem meg a csendet.

-Anya! Tegnap el is felejtettem megkérdezni. Mami hova ment?

-Csak gyors látogatás volt, hogy lássa minden rendben van-e velünk-mosolygott, közben kávéját szürcsölte a pultnál állva

Hangos lábdobogás hallatszott a lépcsőről.

-Anyuuu-hangosan kiabálta Leyla

-Igen szivem?

-Eltűnt Rebecca!!-mondta kétségbeesett hangon

Mikor a lépcső aljára ért, látta, hogy már megettem a reggelit és felőlem indulhatunk.

-Hát te meg mi a fenét csinálsz ilyen korán??-kérdezte kíváncsian, egyik szemöldökét felhúzva- Soha nem szoktál kész lenni!

-Hát de most kész vagyok, úgyhogy jó lenne ha te is kész lennél mert időbe fogunk beérni! Ha tetszik, ha nem.

-Mi történt a régi Beca-val?-döbbenten nézett

-Mi történt volna szerinted?-néztem rá.-De ha ennyire tudni akarod akkor az, hogy felkaptak a hátukra a bevándorlók, elvittek iszlámországba, ahol a rossz énemet terroristának nevelik tovább, a jót pedig visszaadták.-néztem rá röhögő fejjel.-Na inkább haladj! Be kell érnünk.

-Okés, befejeztem. Mehetünk!

-Puszi anyu!

Beértünk a suliba, egyből mentünk a termünkbe órára. Ofői volt az első. Kiosztottak egy cetlit, amire ezek voltak írva:

Foci:

Kosár:

Szurkolólány csapat:

Úszás:

Választanunk kellett, hogy melyik klubba szeretnénk menni, de holnapig volt még határidőnk. Azt is elmondta Raul, hogy így fogunk bejutni a válogatóra és utána a csapatba, nem egyből csapattagok leszünk. Kicsöngettek, mindenki kivonult szünetre. Paula, Ley és én kitaláltuk, hogy holnap reggel, órák előtt meglátogatjuk a klubbokat. Még a lányok tovább beszélgettek egymással én leültem egy padra és elkezdtem telózni. Odajott mellem egy alak, majd leült.

-Szia Beca!-ismerősen csengett a hang, ezért felnéztem a telómból. Raul volt. Hirtelen megcsillant a szemem és fellélegeztem, mintha megnyugodtam volna egy kicsit, hogy mellettem van.

-Raul! Szia!-mosolyogtam neki

-Tudod már melyik klubba mész?

-Nem, sajnos még nem.-ráztam a fejem.- Ötletem sincs, hogy az úszást vagy a szurkolást válasszam...

-Igazából a helyedben én sem tudnék dönteni. Kitűnő alakod van mindkettőhöz. Talán ha te lennék, az úszást választanám. Abban több sikered lehet.

-Igen, igazad van.-bólogattam

*trrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr* (szólt a csöngő)

-Nyelvtan órád lesz igaz?

-Igen, azthiszem-mosolyogtam

-Hamarosan nem lesz az a kedves mosoly az arcodon...

-Miért?-meglepődve kérdem

-Hát majd meglátjuk, hogy jössz ki a tanárnővel!-kacsintott rám, és már el is ment mellőlem

Hát ez fura volt... Na mindegy. Menjünk órára. Elindult mindenki a terembe, velük tartottam. Vártuk , hogy megjöjjön a tanár. Mindenki nyüzsgött. Ekkor belépett.

-CSENDEEET!!!-üvöltötte

Hirtelen odakaptam a fejem, hogy megnézzem ki ez a bunkó, aki így ordít a gyerekekkel. Mikor megláttam ki tipeg el az ajtótól a tanári asztalig, azt hittem ELHÁNYOM magam. Hát Istenem már csak ez kellett... Letette a cuccait az asztalra, felvette a szemüvegét, és mint egy térfigyelő kamera, végigmérte az osztályt. Ezután kényes ribi hangon kijelentette, hogy ő lesz a nyelvtan és irodalomtanár. Mindenki nagyon "örült" mondhatom... Bár nem mutattuk ki mit gondolunk, de legszívesebben szerintem mindenki kimondta volna, hogy: Akkor kapja be a faszom. Ez mivel nem történt meg, folytatta mondandóját arról, hogy mit szabad az ő óráján és mit nem. Mindenki őt nézte, de biztos voltam benne, hogy igazából nyitott szemmel alszik az összes sorstársam... Mikor vége lett az órának, a drága életem elsassézott az extrém, ismétlem EXTRÉM magas tűsarkújába. Szerintem 12 centi tuti volt.

Mi is kimentünk a szünetre, beszélgettünk, ki vettük a szekrényből a fizika órai cuccunkat. Visszamentünk, leültünk, vártunk. Most mindenki kussba ült a padjába. Bejött a tanár,(magas, szőkésbarnás hajú, inget viselt.) Mit ne mondjak elég helyes volt. Hogy mennyi észbontóan helyes tanár lehet még itt. Felálltunk, köszöntünk, és visszaültünk. Tök jó fej volt, bemutatkozott, (Sam-nek hívják) megkérdezte, hogy mi ez a fülsüketítő csend ami nállunk van, és, hogy mindig ilyenek vagyunk-e. Erre mindenki beszélni kezdett a tanárral, végig röhögtük az órát, nem tanultunk semmit.

Rajzórán megismerkedtünk Sarah-val. ANNYIRA DE ANNYIRA KEDVES. Olyan "mindenbe segítek, ha kell" fajta. Beszélgettünk vele is egy kicsit, majd rajzoltunk. Akármit lehett készíteni, az volt a lényeg, hogy óra végén adjuk be. Mindenki kész lett, majdnem mindenki. Én persze nem. Nincs valami óriási rajztudásom, úgyhogy kértem haladékot a nőtől. Nagyon cukker volt, csak nem vette számításba, hogy a tesóm Ley ezerszer jobban rajzol és, hogy tuti vele fogom majd megcsináltatni a rajzot.

Suli után még Paula-val beugrottunk a hambisba kajálni. Ley nem jött velünk, azt mondta edzésre kell mennie. Kaja után feljött Paula hozzánk, megkérdeztük az anyukáját, hogy ott aludhat-e nállunk. Simán beleegyezett. Úgyhogy tartottunk egy jó kis csajos pizsipartit. Igaz, hogy másnap iskola volt, de semmi fontosra nem kellett tanulni.

Sokáig beszélgettünk, kiderült, hogy Paula-nak van egy pasija, aki kosarazik, és már 2 éve együtt vannak.  Eltelt jó sok idő, de Ley még mindig nem volt sehol. Kezdtem nagyon aggódni. Anya már rég aludt, azthitte, hogy itthon van velünk. Paula is kérdezte, hogy hol van, és, hogy mindig ilyen későn jön haza? Mondtam, hogy egyáltalán nem olyan, aki este 11 kor ér haza... Egyszercsak hallottuk ahogy nyílik a bejárati ajtó lent. Kinéztünk a szobából, és láttunk egy árnyékot elmenni a nappaliban. Hát eléggé beszartunk, ezért fogtunk valamit amivel le tudjuk ütni, ha betörő. Mint a ninjak, úgy haladtunk lefelé a lépcsőn egy tenisz ütővel és dezodorral. Ugyanis Paula elmélete az volt, hogy egyszerre megtámadjuk a betolakodót, és én a fejét ütöm, ő meg a szemébe fújja a dezodort. Elég hülyén hangzott, de nem vitatkoztam vele. Ahogy leérttünk a lépcső aljára, elszámoltunk háromig és kiugrottunk ezzel a mondattal: -Állj vagy ütünk! -Na meg persze fújunk is-tette hozzá Paula kicsit flegmán. Erre megfordult az alak és mikor megláttuk, hogy csak Ley az, megnyugodtunk. Faggatásba kezdtünk, persze semmit nem mondott csak azt, hogy: -Hallkan lányok mert anya még meghallja! Fura volt az egész de ráhagytuk, és felmentünk. Nem beszélgettünk tovább. Bealudtunk.