Amit soha nem felejtek el...

542 7 0
                                    

Tesi után, minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, de végre 13:55-kor megszólalt aznap a legcsodásabb dolog a földön. Kicsöngettek. Végre! Összeszedtem a cuccom és amilyen gyorsan csak tudtam, mentem le a suliparkolóba, még mielőtt a többi diák megelőzne.

Már távolabbról láttam egy alakot, de nem egészen voltam benne biztos, hogy ő az. Amint közelebb értem, már tisztán láttam, nem is lehetne más. Nekidőlve fekete Q7-jének, telefonozott, és várt. Néha fel-fel pillantott, hátha ottvagyok.

Mindenki előtt sikerült odaérnem, (csoda, hogy egyszer időben) gyors beszálltunk a kocsiba és taposva a gázt, elhajtottunk. Az autó ablakából láttam a kivánszorgó sok fiatalt, Paulát, ahogy épp keresett szemével, (mert mindig együtt megyünk haza) Leylat, ahogy egyedül telózik a padon (nem értem mi van vele mostanában) és még ezer másik tinédzsert, akik a megszokott bandázást nyomják és azt hiszik, hogy olyan kurva menők lesznek, ha napi 20 szál cigit elszívnak. Én se az a stréber okoska vagyok, de azért idáig nem süllyedek.

Gondolataimban Raul zavart meg, ahogy rátette kezét combomra. Annyira felemelő, viszont egyben ijesztő érzés volt. Nem tudtam eldönteni mit érzek. Felemelő volt, hogy ott van mellettem, velem van, láthatom azt a vigyori mosolyt az arcán, a csillógó szemeit mikor nevet.
De hátborzongató is, hogy egy hozzám képest jóval idősebb férfival vagyok egy autóban, és ráadásul önszántamból.

Csak ennyit kérdezett -Mizujs?
Egy szót se szóltam, rátettem a kezem a kezére, kicsit megszorítottam, és mosolyogtam. Úgy gondoltam elég lesz neki ez válasznak.

Hazamentünk hozzá, mondta, hogy nemsokára elvisz vacsizni, ezért készüljek el. Felvettem egy írtódögös piros, kissé lenge, combközépig érő egyberuhát (a szekrényben találtam), és mellé egy fekete magassarkút.

Mikor végeztem, bementem hozzá a hálóba, ő már rég kész volt, és türelmetlenül várt rám. Dehát mit tegyek, ha mi nők alap, hogy több mint 2 órát készülődünk mindenhova, SŐT még egy ilyen estére! Miután bejelentettem neki, hogy indulhatunk, azonnal felpattant, szinte már a kocsiban ült. Persze úriemberként kinyitotta nekem az ajtót, megfogta a kezem, azzal a vigyori mosollyal amit annyira, de annyira imádok. Olyankor melegség áraszt el, és örülök, hogy ilyen boldog és jókedvű. És közben segített belépni autójába.

-Milyen gyönyörű vagy! Még soha nem láttalak így!-csodálkozva nézett
-Köszönöm-vigyorodtam el-De ez nem az én stílusom.

Bent ültünk mindketten, elindította a kocsit, és 20 perc után megérkezdtünk valami nem túl zsúfolt, de azért ismert kis helyre. Igazából nekünk ez pont megfelelt. Az volt a lényeg, hogy kettesbe legyünk, zavartalanul. Bevallom eléggé izgultam, hogy mások furán néznek-e majd, vagy hülyén eszek-e. Igen, nállam ez egy nagyon rossz szokás, de szerintem rajtam kívül más is így van az evéssel egy randin.

Nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk végig, sokat nevettünk. Először éreztem azt, valaki mellett, hogy biztonságban vagyok, vigyáz rám, törődik velem...

Miután végeztünk, elindultunk haza. Otthon még én megcsináltam pár dolgot, megágyaztam stb, addig ő a furdőbe volt. Sokáig elvoltam, pakolásztam. Mikor mindent elintéztem, elmentem megnézni mit csinálhat ennyi ideig. Amikor belépten, csak a gyertyák fénye világították be a szobát, minden tele volt rózsaszirmokkal, de Raul sehol nem volt.

Még mindig ugyanabba a ruhába voltam. Már kezdtem volna vetkőzni, mikor hirtelen a semmiből mögém lépett, és elkezdte puszilgatni a nyakam. Egyik keze nyakamat simította, a másik a combomra vándorolt. Egyre feljebb csúsztatta kezét, már szoknyám alatt járt, közben halk sóhajok hagyták el számat. Szembe fordultam vele, mélyen egymás  szemét nézve, ő lassan lehúzta a hátamon lévő ruha cipzárját, majd kibújtatott belőle. Megfogtam én is pólóját, levettem róla. Gyorsan végig futottak a dolgok a fejemben. Mit is csinálok? Mi lesz ezek után? Mit gondol majd, ha első alkalommal már meg is kaphat? Kicsit megtorpantam, néztem magam elé.

-Mi a baj?-kérdezte

-Semmi, csak nem vagyok benne biztos...

Kezével felemelte fejem, hüvelykujjával lágyan végig simította az arcélemet, és végig a szemembe nézett.

-Várni fogok rád Becca!-majd nyomott egy puszit a homlokomra, és kiment a furdőből-Pillanat és jövök!-kiabált még utánam

Csak álltam ott. Álltam, és néztem az utána becsukódó ajtót. Arra eszméltem fel, hogy fejem olyan piros mint egy paradicsom, és fülig ér a szám.

Most ez tényleg megtörtént, vagy csak halucinálok?Ezt soha nem gondoltam volna róla. Azthittem, ilyen egyéjszakás kalandja vagyok. De remélem tévedtem.

Raul kb 5 perc után vissza is tért. Persze nem üres kézzel. Hozott magával egy üveg pezsgőt, és mellé két poharat. Ezt mind letette a polcra, utána pik-pakk ledobta magáról a fentmaradt ruhadarabokat, és belement a habbal-rózsaszirmokkal teli forró fürdőbe. Csak a szememmel követtem őt, majd háttat fordítottam neki, és így kezdtem el levenni fehérneműimet.

-Nehogymár szégyenlős legyél!-szólt közbe kacagva

-Ne nevess! Nem tehetek róla!-válaszoltam kicsit durcisan-Még melltartóig, bugyiig oké vagyok, de utána már kicsit másabb nekem.

-Előttem ne legyél szégyenlős! És nincs is mire az lenned! Gyönyörű vagy mindenhogy! Sokan szeretnének olyan testet mint neked van.-győzködött

Bátorságott vettem, megfordultam és szexisen kezdtem lecsúsztatni a melltartó pántját magamról. Ugyanezt tettem bugyimmal is. Mire felnéztem, szeme elsötétült. Egy szót sem szólt. Lassan végignézte, ahogy belemegyek mellé a vízbe. Megfogta a poharakat, töltött egy kis pezsgőt, majd koccintottunk. Sokáig beszélgettünk. Későre járt már, vagy a sok pezsgő hatott rám úgy, mint valami szerelmi drog. Szemből ölébe ültem, vállára hajtottam fejem és teljesen ellazultam, miközben gyengén simogatta hátam.

A legboldogabb 3 napot töltöttem vele.
Még soha nem éreztem ilyet. Senkinél. Egyszerse. És most pont nála...
Tudtam. Tudtam egyáltalán nem helyes ez az egész, de muszáj volt rádöbbennem, hogy már nem "csak úgy" a tanáromról van szó. Ennél sokkal többet jelentett a számomra.

Sziasztok! Sajnálom, hogy sokáig nem volt új rész, de írói válságba szenvedtem. Mostmár megpróbálok ötletelni és írni nektek!❤️

Rebecca ÉleteWhere stories live. Discover now