Egy Csodákkal Teli Karácsony - Miraculous Novella✔

Szerelem A Hóban

Marinette szemszöge

December 23-a volt, így nem is csoda, hogy már mindent hó borított.

A szobámban nézegettem Adrien képeit. (Amúgy tök vicces, mert ezt még régebben kezdtem el, más befejezéssel és történetvezetéssel, és akkor beszúrtam ezt a képet [meg a felsőt is], ezért most nem kellett keresnem, aminek örülök, mert eszembe se jutott volna, hogy keressek egy ilyen jó képet😂)

Egyszerűen nem bírtam betelni a látvánnyal. Ááááá....... Adrien! Hogy lehetsz ilyen tökéletes? Gondoltam magamban.

Hirtelen eszembe jutott, hogy ha már neki, Alyának, Ninónak, Kagaminak és Lukának csináltam ajándékot, adhatnék Fekete Macskának is valamit. Eszembe jutott, hogy csinálok neki egy sapkát és egy sálat, hisz az úgyse tartozik az alap szereléséhez, biztos jól jönne neki. Elővettem a vázlatfüzetemet, felvettem egy meleg pulcsit és egy kabátot, felnyitottam a csapóajtómat és kiültem a teraszomra. A Párizsi táj mindig ihletet ad.

Most se kellett csalódnom, hamarosan már gondolatokkal telve rajzoltam a vonalakat, így megszületett a macska mintás sapka terve, amin még a Cicus füleinek is hagytam helyet.

Épp nekikezdtem volna a sál rajzolásának, mikor egyszer csak egy ismerős fiú kiáltására lettem figyelmes. Felkaptam a fejem és így megpillantottam Fekete Macskát, aki épp belecsapódott egy ház falába. Nyögött egyet, majd leesett.

Rémülten lerohantam, azt mondtam a szüleimnek, hogy elfelejtettem, hogy ma megbeszéltem Alyaval egy találkát és már futottam is ki. Mivel nem igazán tudtam, hogy melyik ház oldalába csapódott a fiú, így csak az ösztöneimre hagyatkozva rohangáltam össze-vissza a városban.

Negyed óra múlva belémhasított, hogy Tikkit minden magyarázat nélkül otthonhagytam. Biztos halálra aggódja magát miattam, ráadásul most jól jött volna, ha mellettem van valaki, aki nehéz helyzetben is higgadt tud maradni. Miközben ezen elmélkedtem, befordultam egy mellékutcába, ahol megpillantottam az félájultan fekvő Adrient. Nem volt rajta más, csak egy vékony pulcsi és a kék sál, amit én adtam neki, ő pedig abban a tudatban van, hogy az apjától kapta. Gyorsan odamentem mellé és szólongatni kezdtem.

-Adrien! Magadnál vagy? - kérdeztem, miközben levettem a kabátomat és ráterítettem. Szerencsére kinyitotta szemét. Rámnézett, majd lassan, fájdalmasan válaszolt:
-Igen.. Tudod az ablakomból láttam egy kismacskát, amit egy kutya üldözött, úgyhogy kirohantam megmenteni. Felmászott ennek a háznak a tetejére, én pedig utána akartam menni a tűzlétrán, de a jégtől csúszós volt, és leestem.

-Ohh értem. Tudsz járni? - óvatosan segítettem neki felállni, de látszott, hogy az egyik lábával valami nagyon nem okés.
-Nem hiszem. - nézett rám szomorúan.
-Akkor hívok egy mentőt. - vettem volna elő a telefonom, ám eszembe jutott, hogy azt is otthon felejtettem a nagy rohanásban. - Óó bakker. Nincs itt a telóm.
-Várj, itt az enyém. - nyúlt a zsebébe, majd odaadta. - A kód Katica és Macska feltűnésének dátuma. - Erről eszembe jutott, mennyit szenvedtem a telefonja feltörésével, mikor "kölcsönvettem", pedig egy egyszerű kódja van. Azt a napot szerintem egész Franciaország megjegyezte egy életre.