Meet again

7.rész

Sziasztok!
Sajnálom hogy ilyen sokáig tartott, de itt van az új rész és remélhetőleg nem sokára jönnek az új részek. Remélem tetszeni fog, írjatok kommentbe, kíváncsi vagyok a véleményetekre.
És amúgy elértük a 600 megtekintést!😍🎉
Köszönöm srácok❤
Na akkor jó olvasást!

Nem igazán értem a viselkedését. Csak nem féltékeny volt? Nem, azt nem hiszem. Nem tudom, nem értem a fiúkat!

Az elkövetkező pár hétben nem történt semmi érdekes. Márkkal sokat lógtunk együtt és elég közel kerültünk egymáshoz. Szofi folyton kérdezgeti, hogy akkor most mi van köztünk. Nem győzöm mondogatni neki, hogy csak barátok vagyunk.
Dominik meg egyre furcsábban viselkedik. Borzasztóan nagyképű lett, és folyton bunkózik. Akárhányszor megkérdeztem, hogy van e kedve talizni, azt mondja, hogy „nincs, bocs"...
Nem értem hirtelen mi baja van, de minél hamarabb ki kell derítenem, mert ez így nem okés.

••••

Péntek reggel fáradtan léptem be a terembe, és barátaim fele vettem az irányt. Épp nagyban beszélgettek valamiről a terem végében.
-Hé Alexa! Hallod, elég szarul festesz.-köszöntött kedvesen Ádám, akit amúgy Adamnek hívunk, mert az szerinte "menőbb".
-Neked is jó reggelt.- morogtam álmosan.
-Milyen morci ma valakiii.- szorongatott meg Nataniel.
-Tuti egyből felpörög, ha meghallja a hírt.- vigyorgott Szofi.
-Milyen hírt?
-Tartanak egy fesztivált a városban, és gondoltuk elmehetnénk.
-Hülyék vagytok? Persze, hogy megyünk.- derültem fel én is az ötlet hallatán.
-Szuper, akkor mindenki benne van. Előtte Ördög Katlan?- mosolygott ránk Adam mindentudóan.
-Alap.- válaszoltuk mind egyhangúan.
-Akkor megbeszélve. 7-kor találkozunk az Ördög Katlanban.
-Srácok...- szólaltam meg, mire mindenki felémkapta a fejét- nem gondoljátok, hogy meg kéne hívnunk Domit is?
-Minek? Úgy is lerázna valami hülye indokkal.- forgatott szemet Nat.
-De azért megpróbálhatnánk. Csak, hogy legalább tudja, hogy még mindig van helye nálunk, ha megjönne az esze.
-Hát... próbáld meg, ha gondolod. De ne fűzz túl sok reményt a dologhoz.- nézett rám szomorkásan Szofi.

••••

Órák után Adammel és Nataniellel együtt léptünk ki a teremből. Még váltottunk pár szót az estével kapcsolatban, és miután elköszöntünk, ők haza indultak. Mosolyogva néztem, ahogy kézen fogva kilépnek az iskola kapuján.
Épp indultam volna a szekrényemhez, amikor valaki a nevemen szólított. Megfordultam, és láttam, hogy Márk közeledik felém. Mosolyogva indultam meg én is irányába.

-Szia Márk.
-Szia.- mosolygott, kicsit feszülten.
-Hogy telt a napod?
- Jól, képzeld, megválasztottak kapitánnyá a kosárcsapatban. És a srácokkal úgy döntöttünk, hogy ezt megünnepeljük, én meg gondoltam elhívnálak...persze csak ha van kedved.
-Persze, hogy van, de hová mennénk?
-A fesztiválra a városban. Ma. Mit mondasz?
-Ömm szívesen mennék, de már a srácokkal megbeszéltük, hogy együtt megyünk.- néztem rá szomorúan.
-És ha mind, együtt mennénk? Kétlem, hogy bárkit is zavarna.- olyan édes volt, ahogy reménytelien mosolyogva áll előttem. Ti se gondolkodtatok volna sokat a helyemben.
-Rendben, de előbb azért megkérdezem a többieket.
-Oké, akkor majd ott találkozunk.
-Várj, előtte még elmegyünk a törzshelyünkre alapozni. Ismered az Ördög Katlant?
-Persze, akkor ott.-mosolygott.
-Akkor ott.- viszonoztam gesztusát, és előző úticélom felé vettem az irányt.

Vagyis inkább vettem volna, de mikor megfordultam megláttam Dominiket, ahogy szúrós szemekkel néz rám. Vagyis inkább a mögöttem éppen távolodó Márkra. Azt hittem bírja Márkot, akkor most miért néz rá úgy, mintha a világ leggyűlöltebb embere lenne?
Elindultam felé, gondoltam, ha már itt van nem halasztgatom tovább a meghívását. Talán igent mond. Vagy épp elküld a francba, amilyen mostanság, ki tudja?
Már csak pár méterre voltam tőle, mikor észre vette, hogy felé tartok.
És mit csinált? Nemes egyszerűséggel fogta magát, hátat fordított nekem és elsétált.