Meet again

6.rész

Itt van a karjaim közt, és többé nem akarom elengedni.

Hazáig még sokat beszélgettünk és nevettünk. Nagyon boldog vagyok, hogy a sors- mivel nem hiszek a véletlenekben- egymás felé sodort minket. Miután hazakísért, és elköszöntünk, bevágtam magam az ágyamba és átgondoltam a ma történteket. Arra jutottam, hogy ennél szerencsésebb már nem is lehetnék.

Miután kigondolkodtam magam, úgy döntöttem olvasok egy kicsit. Már egy jó órája olvastam, mikor megcsendült a telefonom. Üzenetem jött. Dominik írt, hogy talizzunk. -Dominik az egyik legjobb fiúbarátom. Egy osztályba jártunk általánosba, majd gimibe is egy évfolyamba kerültünk..- írtam neki, hogy 10 perc múlva találkozzunk a régi sulink előtt.

Mikor oda értem, Dominik már ott várt. Amint meglátott elindult felém és ölelésre tárta a karját. Természetesen egyből megöleltem.
-Szia cica! Van gazdád?- nézett rám azzal a hülye mosollyal a fején.
Ezen muszály volt elröhögnöm magam. Pedig már nem egyszer előadta ezt.
-Ennél jobb dumád nincsen?- néztem rá nevetve.

-Dehogynem, de tudom, hogy neked ez is elég. Hisz látod, mindig beválik.

-Fáj ezt kimondani, de igazad van.- mondtam, fájdalmas arcot vágva, mire mindketten nevetésben törtünk ki. -Na merre mennjünk?

-Hmm... mit azólnál, ha lehívnánk Szofit és utána kitaláljuk hogyan tovább.

-Benne vagyok.- mondtam és megindultunk Szofiék háza felé.

Mikor oda értünk, ráírtam Szofira. Míg rá vártunk Domival leültünk a lépcsőre és elkezdtem telózni miközbe ő átkarolt. Ez nálunk teljesen normális. Szofival is ezt csinálja.
10 perc múlva a Dívánk úgy döntött méltóztatik kifáradni hozzánk.
Elindultunk hármasba (valahogy úgy nézhettünk ki, hogy én mentem középen, Dominik átkarolt engem, mi meg Szofival összeakasztottuk a középsőújunkat - a világért se fognánk meg egymás kezét az túl nyálas) és végül a Pontjó-nál kötöttünk ki. Mi Domival bementünk venni valami nasit meg innit. Szofi kint maradt, és azt mondta válasszak neki valamit. Végül vettünk chipset és Topjoy-t. Szofinak direkt Mangósat vettem, csak mert tudom, hogy nem szereti és ezért adni fog belőle. *ördögi kacaj*
Miután kijöttünk a boltból úgy döntöttünk lesétálunk a Dunapartra.
Nagyba beszélgettünk, amikor valaki a nevemet kiabálta. Körbenéztem és Márkot pillantottam meg, ahogy épp felénk tart. Dominik rámnézett és felhúzta a fél szemöldökét.
-Ez meg ki?

-Márk. Egy régi bará...

-A pasija- vágott közbe Szofi kuncogva.

-Alexa! Miért nem mondtad, hogy bepasiztál?- húzogatta a szemöldökét Dominik.

-Azért, mert nem pasiztam be. Csak egy régi barátom.- néztem rá komolyan.

-Látszik, hogy bejön neked. Meg se próbáld tagadni.- mondja Szofi.

-Olyan hülyék vagytok.- vágtam be a durcit.

Épp ekkor ért ide hozzánk Márk és köszönt nekünk. Szofi és Dominik egymásra néztek, és mosolyogva bólintottak. Ezek mióta tudnak ilyet? Gondolkodtam el, de a következő pillanatban Domi kezét éreztem meg a vállamon. Nem értettem, hogy mit csinál. Márkra néztem aki, ahogy láttam nagyon elgondolkodott azon amit lát.
-Csá! Te ugye Márk vagy? Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.- mondta nyájasan Dominik.

-Igen. Én is örülök...

-Dominik.- nyújtotta a kezét pacsira a mellettem álló srác.

-Dominik- ismételte meg Márk és elfogatta a pacsit.- És... te lennél Alexa barátja?- kérdezte bizonytalanul.

-Nem. Ő csak egy nagyon jó barátom- jelentettem ki mielőtt, Domi megszólalhatott volna.

-MÉG nem. Majd talán egyszer- nézett rám vigyorogva ez a nyomorék mellettem. Éreztem, hogy az arcom vörös lesz szégyenembe. Szóval erre megy. Azt hiszi, hogy ezzel féltékennyé teszi Márkot. Kétlem, hogy bejönne, mert ahhoz, tetszenem kéne Márknak. Mindegy akkor is aranyos volt tőle.

Úgy láttam Márk elégge kényelmetlenül érzi magát.
-Hallod, nincs kedved egy kicsit sétálni?- kérdeztem. -Srácok, nem bánjátok?- néztem a mellettem álló két jómadárra.

-Dehogy is! Menjetek csak mi megleszünk.- büszkén elmosolyodtak. Ezek hülyék. Imádom őket.

-Akkor menjünk.- mosolygott Márk.

Már egy ideje sétáltunk, amikor megszólalt.
-És mióta ismeritek egymást?- ez most komolyan kérdezi? Hát nagyon úgy tűnik.

-Dominikot? Első óta. Miért kérdezed?

-Csak úgy. És....-zavarba jött- tetszik neked?- nyögte ki nagy nehezen.

Igyekeztem visszatartani, de nem ment. Akaratlanul is elröhögtem magam. Értetlen fejjel nézett rám.- Most mi van?

Sikerült abbahagynom a röhögést.
-Soha, ismétlem, soha nem szeretnék bele Dominikba. Ahhoz túl jól ismerem. Meg amúgy is. Ne már!- nevettem el magam újra.- Bírom meg minden, de ő az egyik legjobb barátom. Szóval válaszolva a kérdésedre, nem. Nem tetszik.

Ezen elmosolyodott. Nem igazán értettem miért, de mosolygott.
-Akkor jó.- ennyit mondott és már ment is tovább. Mi van!?

Hello! Bocsi, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de sok volt a dolgom. Kárpótlásként egy hosszabb részt hoztam.
Remélem tetszik!❤