Harley Quinn: Elfeledett Szerelem /BEFEJEZETT/

2. fejezet

Esős éjszaka volt és rajtunk kívül senki nem volt a háztetőn. Csak én és Batman. Véresen, megtörve és megalázva feküdt előttem. Féltérdre ereszkedtem és a fülébe súgtam:
-Vége, veszítettél. - mosolyogtam rá.
Megfogtam a köpenyénél fogva és egy falhoz ráncigáltam.
-Híztál? Mert jó súlyos vagy! - nevettem el magam.
Feldagadt arcával rám pillantott, majd rám morgott. Én az egyik gázcsőhöz sétáltam és kitéptem azt a helyéről:
-Olyan ismerős ez a szituáció, de vajon mire is hasonlít? - tanakodtam, ide-oda járkálva - Mire? Mire? Ahhh...meg is van! - kiáltottam fel - Tisztára, mint a kis Jason-nél, nem igaz Bats? - kérdeztem.
Mintha elájult volna, vagy meghalt? Remélem nem adta meg magát, még eljátszogatnék vele. Már emeltem a csövet, hogy felébresszem az én drága Denevéremet, de ekkor a sötétből valaki hozzám szólt:
-Akkor sem jártál sikerrel Joker! - felnéztem a mellettünk lévő házra és annak egyik víz köpőjén Vörös sisak guggolt - És most sem fogsz! - ugrott le elém egy szaltóban.
Én morogni kezdtem és feljebb emeltem a csövet:
-Egyszer már megöltelek Madárfiú, még egyszer gyerekjáték lesz. - villantottam meg ezüst fogaim.
Vörös sisak egy viperát csapott elő az övéből:
-Majd meglátjuk. - mondta gúnyolódó hangnemben és felém rohant.
A fegyvereink összecsaptak, mint két dicső lovag a sötét középkorban. Hosszas perceken át ment a harc, a Bőregér pedig csak figyelte, két haldoklás között. Már kezdtem unni a fiú béna mozdulatait, szóval az egyik suhintásánál megfogtam a viperát, kitekertem a kezéből és a csővel akkorát ütöttem a lábára, hogy összerogyott:
-Alulmaradtál fiú! Megint! - mondtam hatalmas mosollyal, majd az arcába hajoltam és a fejemre mutattam - Ezt a Denevér miattad csinálta. De ne aggódj, én nem leszek ilyen kegyes veled. - nevettem el magam.
-Ne aggódj, nem kell meg erőltetned magad. - gúnyolódott rajtam újra a fiú, majd egy egyszerű mozdulattal kicsavarta a lábam és a földre küldött.
Leráztam magamról a vizet, ami a pocsolyából csapódott rám:
-Nézd meg, most csupa szutyok lettem! - azonban Jason a mellkasomra taposott és a földre szorított - Látom nem vagy mókás kedvedben. - mosolyogtam rá.
Elővette pisztolyát és rám szegezte:
-Utolsó kívánság Bohóc? - biztosította ki a fegyvert.
Rezzenéstelenűl válaszoltam:
-Legyen... merszed! - mondtam, majd egy nagyot köptem magam mellé.
Mutatóujja már erősen mozgolódott a ravaszon és már épp kiloccsantotta volna az agyam a földre, de ekkor Batman rávetődött:
-Jason, ne! - kiáltotta.
Én kapva a lehetőségen óvatosan felálltam, leporoltam magam és fütyülve elindultam. Már a lejárat ajtaját nyitottam ki, amikor Vörös sisak elkiáltotta magát:
-Megszökik! Joker! - mutatott rám.
Batman leszállt a fiúról és egy pillanat alatt talpon voltak. Én eldobtam a kulcsokat és levettem a lila, bőr ballonkabátomat, a földre dobtam, majd a farzsebemből elővettem a borotvámat és a rugós bicskámat:
-Ha játszani akartok, akkor játszunk! - mosolyogtam.
Batman egy kötelet hajított a lábam köré, majd meghúzta, én pedig a földre estem. Hozzám sétált majd lenézett rám:
-Game over, Joker! - mondta, majd a nyakamnál fogva a falhoz szorított - Az egyetlen hely, ahol játszani fogsz az az Arkham egyik gumiszobája lesz.
Megbilincselt, beültetett a Batmobile-ba és egyenesen az Arkham Elmegyógyintézetbe vitt. Az úton semmit sem szólt hozzám, hiába próbáltam vele többször is beszélgetést kezdeményezni, néha azonban láttam, hogy fájlalja a karját és az oldalát. Olyankor csak mosolyogtam, hogy megint sikerült egy kicsit megtörnöm a kemény külsőt. Egyszer csak fékezett egy akkorát, hogy még a műszerfalat is lefejeltem. Kinyitotta a kocsi tetejét, kiugrott majd megragadott a bilincsemnél fogva és a sárba hajított. Amint földet értem az ott álló rohamrendőrök körülbelül tíz M4-A1-es gépfegyvert szegeztek rám, mások pedig rohampajzzsal közeledtek hozzám. Ameddig engem két páncélos felrángatott Batman Gordon rendőrfőnökhöz lépett és kezet rázott vele:
-Csakhogy meg lett ez az őrült! Gotham ma is nyugodtabban aludhat, hála önnek.
-Csak teszem amit tennem kell! - mondta a torzított hangú Denevér.
Engem közben már három őr fogott le és próbáltak a kényszerzubbonyba betuszkolni, de én nem hagytam magam. Batman egyszer csak hozzám lépett és orrba vágott. Az egész világ csak forgott körülöttem, majd megéreztem az orromból folyó vér ízét a számban. Az őrök egy pillanat alatt rám adták a zubbonyt, majd ketten a kezemnél fogva elkezdtek behúzni a hatalmas épületbe, amíg a maradék követett minket. Batman kint maradt, csak Gordon kísért minket tovább.
-Most mit tippel rendőrfőnök? Mennyi ideig tartanak vissza ezek a rácsok?
-Intézkedtem róla, hogy életed végig. - meredt előre, még csak rám se nézett.
Következett újabb egy perc néma csend. Csak a bent lakók tomboltak és zörögtek a rácsokon: "Itt van Joker!", kiáltozták.
-Hogy van a lánya, Gordon? - mosolyogtam a férfira.
Megérkeztünk a cellámhoz, ahova csak nemes egyszerűséggel bedobtak, majd becsukták a hatalmas acél ajtót.
-Most már biztosan jobban, hogy maga itt van. - nézett be a kukucskálón a rendőrfőnök.
Én felkeltem a földről és egyenesen a szemébe néztem:
-Jobb, ha nem szokja meg az érzést, ugyanis nem leszek itt sokáig. - nevettem el magam.
Gordon összeráncolta homlokát, majd rám zárta a kukucskálót. Az ajtó mágneses zárjai bezáródtak és következett a megszokott csend. Minden nap háromszor ehettem és csak is WC-re engedtek ki, akkor is 2 fegyveres őr kísért. Minden nap vártam, hogy mikor toppan be valaki, aki meg akar szöktetni, de nem, nem jött segítség. Egy hét múlva megkezdődtek a kezeléseim, csak most nem Harley volt a doktorom. Dr. Jeniffer Roads egy alacsony, rövid, barna hajú nő volt. Ha röviden kéne jellemeznem akkor annyit mondanék, hogy egy pszichopata ribanc volt. Mindenféle gyógyszert etetett velem, amitől gyakran nem volt még étvágyam sem. Sokszor egészben lenyeltem őket és a WC-ben meghánytattam magam. Roads ezért azt hitte, hogy semmit sem használnak a bogyói így bekeményített. Egyik nap két asszisztens nyitotta ki az ajtómat és az Arkham egyik eldugott szegletébe vittek. Bevittek egy szobába, ahol levették rólam a kényszerzubbonyt és egy asztalhoz szíjaztak. Percekig csak feküdtem, ameddig a két pasas mindenféle gépeket kapcsolt rám. Amikor végeztek félre álltak és vártak. Pár perc múlva kinyílt az ajtó és Dr. Roads lépett be egy kék gumikesztyűvel a kezén:
-Ahh... Joker, remélem nem volt semmi gond önnel a szállítás során! - hajolt fölém.
Én elmosolyodtam:
-Dehogy doktornő, Joker ma jó kisfiú volt, remélem kapok nyalókát. - gúnyolódtam vele.
Elsétált az egyik szekrényhez és egy apró tubust vett ki belőle:
-Remélem a kezelése után is megmarad a remek humorérzéke! - vigyorgott vissza rám, majd újból az asztalhoz sétált - Ez már ismerős lesz a maga számára, csak most az én módszereimmel csináljuk.
A két férfi egy gépet cipelt be, az elmesokkoló gépet, amit Harley is használt rajtam. Kissé megkomolyodtam, de egy csepp félelem sem volt bennem:
-És mégis milyenek a maga módszerei? - kérdeztem.
A nő kibontotta a tubust és valami zselés anyagot kezdett a halántékomra kenni. Büdös és hideg volt, pont mint a doki:
-Majd megtapasztalja.
A gép egyszer csak sípoló hangot kezdett kiadni, tudtam, hogy ez azt jelenti hogy élesítve van. Roads kezébe vette a két sokkolót:
-Nos, arról biztosíthatom, hogy nem fog fájni...legalábbis nekem biztosan nem. - nevette el magát, majd a halántékomhoz nyomta azokat.
"Hülye kurva!" - gondoltam magamban - "Meg foglak ölni, te szakadt ribanc!"
Nem nyugodott, egyre keményebb és keményebb fokozatokra kapcsolt. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, hallottam a pulzusmérőn. Lassan elsötétült a világ, eltompultak a hangok és mintha minden megszűnt volna.
A cellám közepén, meztelenül és remegve tértem magamhoz.
-Megtörtem. - mondta Roads az Arkham egyik fejesének.
-Remek doktornő! Sikerült elérni valamit, amit eddig soha senkinek. - gratulált az ősz, bajuszos úr. Olyan hatvan év körüli lehetett és barna öltönyt viselt - Megtörte Joker-t. - mondta, majd kezet rázott a dokival.
Halkan nevetni kezdtem és egyre hangosabban folytattam. Mindketten rám néztek és bámultak mit csinálok.
-Azt hiszik megtörtem? - nevettem tovább - Tényleg azt hiszik, hogy ennyi elég volt hozzá? - lassan elkezdem felállni a földről.
-Őrök! - szólt az öreg.
-Őrööök! - figuráztam ki - Nem csináltam semmit ami miatt megverhetnének. - mosolyogtam - De annyit elmondok, hogy ezt még mindketten nagyon meg fogják bánni. - hátat fordítottam nekik és leültem az ajtóval szembe lévő falhoz.
Az őrök kinyitották az ajtót, majd kikísérték a két személyt.
-Viszlát! - integettem nekik egy ijesztő mosollyal az arcomon.
Vissza csukták rám az ajtót, majd hallottam, ahogy cipőik kopogása egyre halkul. Fejem egyre nehezebb lett és végül elaludtam.
Egy aranyos fütyülés keltett fel. Négykézláb az ajtóhoz másztam és kinéztem a kis ablakon ahonnan az ételt szoktam kapni. Egy formás női feneket pillantottam meg, két gyönyörű combbal. Egy takarítónő volt az, mivel éppen a folyosót mosta fel. Kinyúltam az kis ételadagoló lyukon:
-Ott kimaradt egy folt szépségem. - mutattam mosolyogva a padlóra.
A nő kissé ijedten hátra fordult és rám nézett:
-Maga az? Maga, Joker? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Teljes valómban. - nőtt meg a mosolyom - Netán félsz tőlem? - suttogtam félelmetesen.
A nő megtámasztotta a felmosót, majd közeledni kezdett felém:
-Nem. Talán egy kicsit. - guggolt le hozzám mosolyogva - A nevem Tina.
-Milyen szép a mosolyod, Tina. - jegyeztem meg - Ugye nem gond ha tegezlek? - kérdeztem most kissé félénk arccal.
A nő csak legyintett:
-Dehogyis. - villantotta meg újból fehér fogsorát - És én hogy szólíthatom magát? - kérdezett vissza.
Óvatosan kezéhez nyúltam, majd megcsókoltam azt:
-Neked csak Mr. J. - mosolyogtam - Tudod, jó végre valakivel egy-két szót váltani. Már nagyon hiányoltam a társaságot.
Láttam, hogy a nő olyan vörös lett mint egy jól megérett paradicsom. Beszélgetésünket egy őr cipőjének kopogása szakította meg.
-Most mennem kell. - húzta ki kezét az enyémből - Majd még jövök Mr. J. - futott a felmosóhoz és csinálta tovább a dolgát.
Ezennel Tina is a napirendem részévé vált. Minden nap csábítottam mézes-mázos szavaimmal. A terveim szerint ő lett volna az aki kijuttat végre Arkham-ból, de mint minden tervnél közbe jött egy dolog. Egy apró, kicsi, icuri-picuri véletlen. A szokásomhoz híven a cellámban ültem lehajtott fejjel és éppen a szökésemet terveztem. Egy váratlan pillanatban az összes fény lekapcsolt, majd hirtelen minden vörösben pompázott. Felkeltem a földről, már újból kényszerzubbony volt rajtam, ezért kissé nehézkes volt. Az ajtóhoz sétáltam és kikukucskáltam az ételadagoló lyukon. Senki sem volt ott. Hallottam ahogy az ajtó mágneses zárja elenged. Vállammal kitoltam az ajtót és kiszöktem a cellámból. Futottam ahogy csak bírtam, de az egyik elágazásban hallottam, hogy őrök közelítenek. Befutottam a legközelebbi ajtón, ami nem volt más mint egy takarító szertár, és ott húztam meg magam. Tele volt mindenféle felmosóval, ronggyal és vegyszerrel. Próbáltam magamat kiszedni a zubbonyból, de nem akart összejönni. Az ajtó egyszer csak kinyílt és Tina lépett be rajta:
- Mr. J? - kérdezte meglepetten - Maga mit keres itt?
Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, mert nem voltam képes kitalálni a reakcióját:
- Éppen megszököm. - mosolyogtam - De ahogy látod nem nagyon sikerül.
Tina az egyik pulthoz ment és belerakta a kezében lévő rongyot és tisztítószert.
- Nem szabadna ilyet tennem, de segíthetek magának.
Szemeim felcsillantak és közelebb léptem Tinához:
- Azt megköszönném és nem lennék érte hálátlan.
Az egyik polcon egy félbe vágott vascsövet pillantottam meg, aminek egyik fele hegyes volt akár egy lándzsa. Tina a hátamhoz nyúlt és kipattintotta a kényszerzubbonyom egyik csatját. Kezeim újra szabadok lettek. Még közelebb léptem a lányhoz, már annyira, hogy a pulthoz kellett húzódni és azon támaszkodott. Szemeit behunyta és csókért hajolt. Óvatosan a vasdarabért nyúltam és én is készültem a csókra. Ajkainkat már csak milliméterek választották el, szinte éreztük egymás közelségét. Éppen amikor elcsattant volna a csók megálltam és elmosolyodtam. Tina kinyitotta szemeit és rám nézett. Nem értette mit akarok. Egy hirtelen mozdulattal a nyakába állítottam a csövet. A vére egyenesen rám spriccelt. Meleg és sós volt. Végig nyaltam szám szélét és mosolyogtam tovább. Tina végig simította arcom, majd a földre rogyott és ott szenvedett tovább. Egy rongyot vettem a kezembe, majd letöröltem arcomról a vért.
- Jó sok takarítani valód lesz. - nevettem, és lenéztem rá - Ne légy ilyen szomorú! - helyeztem mosoly alakú tetoválásomat a szájára - Mindjárt jobb.
A rongyot ledobtam Tina mellé. És elhagytam a szertárat. Körül néztem és megbizonyosodtam róla, hogy sehol nincs őr. Egyenesen az elmegyógyintézet raktárába mentem, ahol a bezártak holmijait tartják. Elkezdtem keresni a sajátomat. Nem volt nehéz, ugyanis ABC sorrendben voltak.
- H...I...J! Meg is van! - kiáltottam fel örömömben.
Felnyitottam a ládát és elkezdtem a jobb cuccaimat keresni. Egy oldal cipzáros, lila bőrkabáton akadt meg a szemem.
- Ez nem is az enyém. - bámultam a kabátot, majd bele bújtam - De jó rám. Úgyhogy megtartom. - nevettem.
Még felvettem fél pár lila, ujjatlan kesztyűmet, egy normális fekete nadrágot, a pisztolytáskámat, a pisztolyomat, amihez egy fehér hangtompító is járult még egy előző mókából, az elegáns cipőmet és a késemet, meg a borotvámat.
- Azt hiszem így remek vagyok. - nevettem.
Kimentem a folyosóra és elindultam a kijárat felé. Csak ekkor láttam, hogy az egész Arkham a feje tetején áll. Mindenhol rabok rohangáltak, az őrök pedig próbálták őket elkapni. Egy-két őr engem is próbált megállítani, de azok szerencsétlen sorsra jutottak. Két rab a puszta kezükkel ütögette az őröket. Pedig azok sokszor gumibottal jöttek rájuk. Amikor láttam, hogy az őrök fölényben vannak elővettem pisztolyom és négy őrt lelőttem, majd tapsolva közelítettem meg a két fickót:
- Gratulálok uraim. Maguk ingyen tagságot nyertek a "Joker újraépíti birodalmát" nevezetű klubba. - mosolyogtam - Az első feladatuk az, hogy elhúzzunk innen a francba.
A két fickó összenézett, majd felvették az őrök golyóálló mellényét és a gumibotjaikat. Lazán mellém szegődtek. Az udvarra mentünk és elkötöttünk egy autót. Egyenesen az Ace Vegyszergyárba mentünk és ott húztuk meg magunkat egy időre.