LÉLEKBEN SZÁRNYALOK - BEFEJEZETT

2

Nem telt bele egy öt perc, mindenki szétszéledt.

Volt, aki az angyalok városa felé vette az irányt, ami szerintem egy kicsit merész, és volt, aki teljesen az ellentétes irányba futott.

Én közel maradtam az erdőhöz, ha bármi is van vissza tudjak futni amíg elmúlik a veszély.

Percenként pillantottam a szikla felé, pedig tudtam, hogy nincs értelme.

Ahogy felállítottam a nyúlcsapdám elbújtam egy bokor mögé, és vártam. Már csak az a dolgom, hogy itt üljek amíg egy állat oda nem téved.

Nem tudom meddig várhattam, de egyszer csak feltűnt egy méretes nyúl, és pár kisebb. A nagy lassan a csapda felé ugrált, és szimatolt. Reméltem, hogy nem érzi a szagom, mert bekentem magam sárral.

A nyúl már a csapdában állt, és csak annyi hiányzott, hogy elvigye a csalinak kiállított fonnyadt káposztát, amikor egy sötét árnyék suhant el fölöttünk.

Az ég felé kaptam a fejem, először azt hittem, hogy valami nagy madár volt.

A nyulak összerezzentek, és rohanni kezdtek, mire összeszorított fogakkal káromkodtam.

-A rohadt életbe!

Mérgesen előhúztam az íjamat és beleillesztettem egy nyilat. Lehet, hogy így szétroncsolom a nyúl fél testét, de muszáj elejtenem, ki tudja mikor tudnák újat szerezni.

Nem gondolkozhattam, céloztam, egyenesen a sprintelő nyulakra.

Már majdnem kilőttem a nyilamat, amikor valami iszonyatos sebességgel és erővel lecsapott a legnagyobb nyúlra. Az én zsákmányomra.

Szerintem simán kitörte a nyakát.

A döbbenettől teljesen lefagytam, meg se mertem mozdulni. Egy angyal volt.

Hatalmas szárnyakkal, és erős karokkal.

Ha most eltalálnám, akkor elsőnek fejezném be a vizsgát.

Az angyal lassan felállt és kihúzta magát. Ekkor vettem csak észre, milyen nagy darab. Egyedül biztos nem tudnám elvinni az Alberoba.

Lassan körülnézett a mezőn, és meglátta a csapdámat. Basszus, észre fog venni.

Elvigyorodott, és felé vette az irányt.

A kezem remegett és görcsösen szorítottam az íjat. Muszáj lelőnöm!

Az angyal úgy pásztázta végig a mezőt, mintha tudná, hogy van itt valaki.

Visszahúzódtam a bokor mögé, és leengedtem az íjat.

Még sose láttam élőbe angyalt, főleg nem ilyen közelről. Talán, ha sikerülne meglőnöm...

Egy hatalmas csattanást hallottam, mire kikaptam a fejem a bokor mögül.

Az angyal a csapdámnál állt, és belerakta a nyulat.

Mégis mit csinál ez?

Még egyszer komótosan körbenézett mielőtt kitárta a szárnyait, és felrepült a magasba. Egyenesen a sziklára, és leült a tetején, lelógatva a lábait.

Ekkor esett le, hogy mit csinált. Csapdát állított nekem, és a nyúl a csali. Ahogy kimerészkedek a bokor mögül lecsap rám, és ki tudja mit tesz velem.

Percekig csak ültem, és azon gondolkodtam, mi legyen. Ha kilépek, rögtön elkap, ha nem, időt vesztek.

Nagyot sóhajtottam, és felhúztam a nyilat.