Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

KÜLÖNKIADÁS (10)

-Szia Rebecca..merre vagy most?

-Szia..Ha velem jöttél volna tudnád.-hallatszott halkan a másik oldalról Rebecca hangja.

-Mondtam, hogy sajnálom..de ez fontos.-kezdte Antonia, mire Rebecca felnevetett.

-Nem érdekel. Majd haza megyek, ha akarok.

-Ne..Rebecca..ne tedd le.-kezdte Antonia mire megelégeltem és kikaptam a telefont a kezéből.

-Hol vagy? Érted megyek.-szóltam bele a telefonba.

-Mi van..már hirtelen érdekellek vagy mi?-kérdezte, majd a válaszomat meg sem várta a válaszom csak kinyomta.

-Rebecca..-kiabáltam a süket telefonnal.-Letette.-morogtam és legszívesebben földhöz vágtam volna a telefont..csakhogy az nem az enyém, így nem tehettem. Vissza adtam a telefont a gazdájának, majd Shawn felé fordultam.
-Tudod,hogy hol ütött el?

-Nem..De az biztos, hogy a belvárosba..és már nem sok időnk maradt.-mondta, mire teljesen begolyóztam.

-Mennyi?-kérdeztem.

-Úgy kábé fél óra.

-Mi van?-kérdeztem hisztérikusan, majd felkaptam a cipőm és elindultam a belvárosba. Egy ideig futottam, majd az első taxit megállítva beszálltam és utasítottam, hogy vigyen a plázához. Oda indult, szóval ott keresem elsőnek. Bementem az épületbe és az első boltba belépve az erőm segítségével kiderítettem, hogy járt-e itt Rebecca. És igen..itt volt. De már nincs. Elhagyta az egész épületet.

Azt sem tudom hol kezdjem.. Shawn-el se megyek sokra. Kereszteződés..egy utcába minimum 20 kereszteződés van..és bárhol lehet. Elindultam egy random irányba, futni kezdtem-persze a vámpír képességem nem használtam-közben hívogattam Rebecca-t, hogy hátha felveszi. De a sokadik hívásomra sem reagált. A nap már majdnem teljesen lement, mikor is rájöttem, hogy kifutok az időből.
Újra tárcsáztam a számát, mire kivételesen a sokadik csöngésre felvette.

-Mondtam, hogy hagyj békén.-szólt bele idegesen a telefonba és szóhoz sem engedett, újra beszélni kezdett.-Nem érdekelsz.. Miért nem tudsz leszállni rólam egy kicsit? Egész délután hívogatsz..nem unod még?

-Rebecca..ha megmondod hol vagy..békén hagylak. Csak kérlek..állj meg ott ahol vagy és érted megyek.-mondtam nyugodtan.

-Egy frászt mondom meg, hogy hol vagyok.-mondta és ekkor megláttam magam előtt. Úgy 500 méterre állt tőlem.

-Állj meg ott ahol vagy!-mondtam és miután kinyomtam a telefont futni kezdtem.

Persze ne hallgass rám..Elindult..és ekkor értem oda, de már késő volt a kocsi gyorsabb volt, már csak azt láttam, ahogyan össze esik miután elhal a sikolya. -Nem..Nem..Nem.-mondtam és felkaptam a kezembe, miközben nem foglalkozva senkivel és semmivel futni kezdtem. Gyorsabb voltam..mintsem, hogy láthatnának. Egy sikátorig szaladtam, ahol -miután gyorsan megbizonyosodtam arról, hogy nincs a közelbe senki,-leraktam a földre és néztem őt..

Mit csináljak? Most mi lesz? Megfog halni?-nem azt nem hagyom!

Elkeseredettségemben belemélyesztettem a fogamat. Mikor megéreztem a vérét..azt hittem, hogy nem fogok bírni leállni..és így is lett volna..

-Jack.-hallottam meg Shawn hangját, majd megéreztem a karját magamon és lehúzott Rebecca-ról.

-Mit tettem?-kérdeztem idegesen magamon kívül. Ha nem lettek volna Shawn-ék megölöm,-ha még eddig nem volt halott.-

-Nyugi haver.-fogott le Shawn.

-Időben jöttünk.-szólalt meg Christina.

-Él?-kérdeztem, mire Christina rám nézett és halványat bólintott.

-Vigyük innen.-hallottam meg Nash hangját is. Menyasszony pózba vette, majd elindult vele.

-Na gyere.-rántott fel a földről Alex.

~*~

-Hogy van?-kérdeztem, mikor Nash kijött Rebecca-tól.

-Jól..nem sokára fel fog ébredni.-mondta, mire megöleltem.

-Köszönöm.-mondtam, mire felnevetett és megveregette a hátam.

-Jól van haver..de ez már egy kicsit túlzás.-mondta mire felnevettem és elengedtem.-Menj be..ha fel kell szüksége lesz rád.-mondta, mire bólintottam és bementem hozzá.

Nem sokat kellet várnom rá, hogy felkeljen...Kinyitotta a szemét, ami most a megszokott barna helyett vörösben pompázott.

-Rebecca..jól vagy?-simítottam meg az arcát, mire felült az ágyon.

-I-Igen..mi történt?-kérdezte, mire elmondtam neki mindent a balesettől idáig.

-Akkor..ez most azt jelenti, hogy én..?-kezdte mire bólintottam.

-Gyere velem.-mondtam mire bólintott. Megfogtam a kezét és levezettem a konyhába.

-Rebecca jól vagy?-kérdezte mindenki és már készültek, hogy letámadják, de jeleztem, hogy ez még várhat. Bevittem a konyhába és a hűtőből előszedtem egy zacskó vért.

-Tessék.-adtam át neki, mire vonakodva de elfogadta.

Miután megitta a zacskó tartalmát kimentünk a többiekhez.

-Jól vagy?-kérdezte Antonia, mire bólintott.

-Sajnálom, hogy bunkó voltam..-mondta lehajtott fejjel Rebecca, mire Antonia megölelte.

-Semmi baj..én is sajnálom.

-Akkor szent a béke?-kérdezte Rebecca.

-Szent.-mosolygott Antonia.

-U...Kis csaj.-ölelte meg Taylor Rebecca-t.-Jó a szemed, kis újszülött.

-Mindjárt lerúg a kis újszülött, ha nem engeded el.-morogta Rebecca és eltolta magától a fiút. Mindenki nevetésbe tört ki, majd miután meguntuk egymás társaságát én és Rebecca felmentünk a szobánkba.

-Milyen érzés?-kérdeztem, mire elmosolyodott.

-Olyan, mintha újjászülettem volna...de ugye most még nem lesz minden tökéletes?-kérdezte, mire megráztam a fejem.

-Nem..most egy ideig a vér megszállottja leszel, de segítek minden ígérem.-öletem meg.

-Szeretlek.-mondta, mire eltoltam magamtól és megcsókoltam.

-Én is szeretlek.-mondtam, mire ő kezdeményezett csókot.

Ígérem, hogy vigyázok rád, hogy megvédelek saját magadtól..Hogy megóvlak, mielőtt olyan lennél, mint amilyen én voltam. Te nem lehetsz szörnyeteg..