Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-

TIZENKILENC

-Nicole...beszélhetnénk?-kérdezte Cameron, mikor elkapott hazafelé menet.

-Nem. Nem akarok veled beszélni.-mondtam.

-Kérlek..csak egy órát, csak egy órát áldozz rám...kérlek.

-Egy óra.-adtam meg magam.

-Oké, akkor később beszélünk, csak mert szerintem jobb, ha haza mész lepakolsz meg ilyenek.

-Rendben.

-Akkor 7-kor nálatok.

-Jó.-mondtam és a fülesem bedugva fojtattam utamat hazáig.

7 óra

-Szia.-köszön Cam.

-Szia.-köszönök unottan.

-Mehetünk?-kérdi.

-Hová?-nevettem fel.

-Egy helyre ahol jobban tudunk beszélgetni.

-Ahj....-morgom és felveszem a cipőm.-Menjünk.

Beültünk az autójába és elindultunk. Az út csendben telt, eléggé zavaró volt a csend, de nem foglalkoztam vele, csak 1 órát kell kibírnom. Egyetlen egy óra.

Megérkeztünk a tengerpartra....Olyan dezsávű érzésem van.

-Miért érzem úgy mintha ez már megtörtént volna?-kérdeztem.

-Nem tudom.-mondta.

Szét néztem a parton és minden gyönyörű volt, még szebb, mint álmomban.

-Gyere.-mondta és én követtem. Csak azért, hogy átéljem a romcsi filmek nyálas jelenetét.

Tényleg olyan volt minden, mint az álmomban, rendelt vacsorát, bár nem tudom minek, de oké.

-Elmegyünk sétálni?-kérdezte, mire bólintottam.

Elindultunk a homokba sétálni. Egy ideig csak sétáltunk és egyre inkább kezdett összeállni a kép előttem.

Valahogy minden úgy történik mint az álmomban és ez biztos nem véletlen.

-Figyelj Nicole...Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy gondolod, de elmagyarázom. Mikor eltűntem miattam költöztünk el, mert az erőm akkor kezdett elő jönni. Szóval elköltöztünk és a szüleimet megölték a bérgyilkosok...majd apukád rám talált és Nash-al együtt felnevelt. Vissza tértünk, hogy megvédjelek...megvédjünk téged azoktól akik a szüleimet megölték. Téged is megakarnak ölni, mikor vissza értem nem akartam közeledni feléd, de megtört a jég beléd estem. De komolyan, csak nem akartam elmondani. Rebecca-ék tudom sajnálom, hogy nem mondhatták el, sajnálom hogy hazudtak, hazudtam. Én mindent az elejétől fogva elmondtam volna, de apád nem akarta. Sajnálom, hogy ez lett belőle.-mondta.

-Gilinsky.-suttogtam, mert leesett az egész dolog.

-Mi?-kérdezte zavartan.

-Most komolyan Gilinsky-t használtad? Az álmaimba férkőztök és azt hiszed majd minden tökéletes lesz?-nevettem fel.

-Nicole...én, én...-dadogni kezdett.

-Nevetséges vagy. -nevettem, majd elindultam, hogy gyalog haza mehessek. Már hamarabb rá kellett volna jönnöm.

-Várj.-elkapta a kezem.

-Eressz el!-kiabáltam rá.

-Nem!-mondta.-Hallgass végig. Nicole én kibaszottul tudom, hogy sok mindent kibaszottul elrontottam. De tényleg, sajnálom. Nicole én szeretlek. Érted? Soha senki iránt ilyet még nem éreztem. Nélküled nem tudok élni... Kérlek bocsáss meg nekem, könyörgöm. Adj nekem egy utolsó esélyt. Te vagy az életem...olyan mintha bevésődtél volna, pedig nem is vagyok vérfarkas. Szeretlek Nicole, nélküled nem bírok élni.

-Nem tudsz élni nélkülem?-nevettem fel.-Akkor halj meg!.-mondtam és kitéptem a kezem, majd szaladni kezdtem.

Remélem nem jön utánam. Csak hagyjon békén, örökké.

Kimondta...kimondta az a 9 betűs szót, amit mindig is hallani akartam tőle. Bár ne így történt volna ez az egész.

Könnyeimmel küszködve szaladtam hazáig, a jó az, hogy nem lakunk messze a tengerparttól.

Szeretem...Istenem de szeretem.

xxxxxx

Khm Promethehs17 már annyit nyaggattál, hogy meghoztam végre az új részt.

Csak azért mert tudom nincs életed💗... Tudod szeretlek te KRUMPLI .. (ne kérdezd ez honnan jött nem tudom 😂) 💗😍😘

xXPuding