-Ez lesz.-mondtam, mire a lány bólintott és belerakta egy kis dobozba. Kifizettem -az amúgy tényleg nem olcsó- gyűrűt, majd kiléptünk a boltból. Az eső kezdett elállni, aminek megörültem.Utálom az esőt-azt hiszem ez Nicole-ról ragadt rám.-
-És..hogy akarod csinálni?-kérdezte a kocsiban ülve Nash.
-Öm..filmes jelenet.-néztem rá, mire felnevetett.
-Most ez komoly?-kérdezte kacagva, mire bólintottam. Igen...tényleg az van a tervbe, hogy elviszem vacsorázni és az étterembe megkérem a kezét. Miért baj ez?
-Mi bajod van?-néztem rá, mire rám nézett.
-Nem lehetsz ennyire sablonos.-morogta.-Dee..van egy ötletem.
-Mond.
-Elküldöd a fiúkat -megfogják érteni-főzöl vacsit, kidíszíted az egész házat rózsaszirmokkal és gyertyákkal..meg ilyenek.-mondta mire én kacagtam fel.
-Ez túl nyálas.-néztem rá.
-Tudom..tudom Nicole nem szereti a nyálas dolgokat, de szerintem azt se szeretné, ha egy egy minden filmben megtalálható jelenettel kérnéd meg a kezét.
-Igazad van..-mondtam és hirtelen beletapostam a fékbe. -Vásároljunk.-mondtam miközben Nash a fejét dörzsölte,mivel sikeresen lefejelte a szélvédőt.
-Óvatosabban nem ment?-kérdezte mire felnevettem.
~*~
A srácok segítettek, majd leléptek. Szóval miden kész, már csak Nic-et kell haza hoznom a munkából. Annyira izgulok..
Beültem az autóba és elindultam a kisbolt felé. Már több mint 3 éve dolgozik itt, pedig én mondtam, hogy nem kell dolgoznia, de ő ragaszkodott hozzá. Leparkoltam az épület előtt, majd kiszálltam az autóból. Az eső elállt, így a lemenő nap fénye világított meg mindent.
A kocsi előtt állva vártam, hogy kijöjjön. Kilépett az ajtón és egyből nyakamba vetette magát.
-Mehetünk?-kérdeztem, mire bólintott.
~*~
-Lehet, hogy fura lesz amit most mondok, de maradj itt kérlek.-néztem a szemébe a ház előtt állva.
-Mi? Miért?-nevetett.
-Csak maradj itt,majd szólok, ha jöhetsz.
-Mit csinálsz? Kitervelted a gyilkosságom?-kérdezte mosolyogva felvont szemöldökkel.
-Ajh..akkor most itt maradsz, vagy nem?-kérdeztem.
-Jól van..maradok.-mondta, mire elmosolyodtam.
-Köszönöm.-mondtam és adtam a homlokára egy puszit.-Nem fogod megbánni.-suttogtam, majd eltűntem a házba.
¤ Nicole Diamonds ¤
Mit tervelt ki már megint? Legszívesebben berontanék és leleplezném a kis tervét, de valami azt súgja, hogy jobb, ha megvárom, hogy szóljon. Pár perc elteltével kinyílt az ajtó, mire elindultam a ház belseje felé. Ahogy beléptem a házba a szívem heves dörömbölésbe kezdett és azt hittem elsírom magam.
Minden rózsaszirmokkal és gyertyákkal volt kirakva. Egy kis rózsaszirom kupac egy nyilat ábrázolt ami az emelet felé mutatott. Lassan elindultam a lépcsőn és még mindig nem hittem el az egészet. Csak ámulva bámultam a gyertyákkal kivilágított házat. Az emeleten volt még egy nyíl ami a szobánk felé mutatott. Lassan kinyitottam az ajtót és megláttam Cameront egy gyertya szívben.
-C-Cameron.-motyogtam.
-Nicole Diamonds..-kezdett bele mondandójába és közbe letérdelt.-tudom, nem szereted a nagyon nyálas dolgokat..de egy személy azt mondta nekem, hogy ha az eredeti tervemnél maradok megöl. De most nem is ez a lényeg..-mondta, mire felnevettem vele együtt.-Nicole Diamonds leszel a feleségem?-kérdezte mire a könnyeim elárasztották az arcom.
-I-igen.-mondtam boldogan és a nyakába vetettem magam.
-Szeretlek.-mondta miközben szorosan ölelt.
-Én is szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
-Khm..a gyűrű.-mondta, mire felnevettem. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, ami gyönyörű volt.
-Istenem..annyira szeretlek.-mondtam és újra megcsókoltam.
-Én is téged.-mondta és megölelt. Pár percig a gyertya szívben álltunk ölelkezve, de persze ezt a meghitt pillanatot is elkellet rontani valahogy. A hasam ugyanis jelezte, hogy most már ideje lenne enni.-Éhes vagy?-kérdezte nevetve Cameron, mire lehajtottam a fejem és nevetve bólogattam.-Akkor gyere.-mondta és elkezdett húzni maga után.
A konyhába ment, míg nekem megparancsolta, hogy üljek le az asztalhoz. Kihozott egy csomó ételt és letette elém.
-Egy pillanat és jövök.-mondta és vámpír sebességgel tűnt el, majd jött vissza.
-Mit tervezel még?-kérdeztem mosolyogva.
-Tetszeni fog.-mondta és leült velem szembe az asztalhoz. Neki láttunk az étel elpusztításának.
-Imádom hogy ilyen jól főzöl.-mondtam a vacsoránk után, mire elmosolyodott.
-Tudom.-mondta és maga után húzott.
-Hová viszel?-érdeklődtem kíváncsian.
-Megtudod.-felelte lazán, mire morcosan követtem. A fürdőbe kötöttünk ki..és csodák csodájára az is gyertyákkal és szirmokkal volt díszítve.
-Oh..mit akarsz csinálni? Megrontasz a kádban? Rossz vagy Cameron. Rossz.-mondtam nevetve mire neki nyomott a falnak.
-Te vagy a rossz.-morogta és megcsókolt. Vadul faltuk egymást, majd szépen lassan lekerült mindkettőnkről minden ruha és a kádban kötöttünk ki.
-Csinálhatnál ilyet sűrűbben.-mondtam miközben a nyakamat harapdálta.
-Mit? Sűrűbben kérjem meg a kezed?-nevetett, mire én is elnevettem magam. A nyakamról áttért a mellemre, majd a kezét a fenekemre vezette és magához húzott.-Tetszik?-kérdezte mikor belém hatolt.
-Ha tudnád mennyire.-mondtam és a fülébe nyögtem.-Szeretlek Cameron.
-Én is szeretlek Nicole.-mondta és gyorsított a tempón.
-Ezt tényleg csinálhatnánk így sűrűbben.-lihegte.
xxx
Sziasztok! Megjöttem az új résszel.
Egy extra hosszú részen dolgozom, szóval lehet a következő rész csúszni fog..és ezt sem akartam felrakni-mivel ez az utolsó írott rész..- de inkább felrakom nektek. 🤔😶
Igyekszem a következővel, de nem ígérek semmit..egy biztos: az eddigi leghosszabb rész van készülőben! Szóval addig is jó olvasást nektek!! 😘😊🤔😌🤗
xXPuding
YOU ARE READING
Csak Te + Èn /C.D. ff./ -BEFEJEZETT-
FanfictionNicole Diamonds egy átlagos életet élő 17 éves lány. Viszont az új tanév első tanítási napján nagy meglepetés éri, mikor ugyanis új osztálytárs érkezik Cameron Dallas személyében. A lány egyből felismeri régi ismerősét, aki azonban tagadja kilétét...
3. ÉVAD->TIZENHAT ❌16❌
Start from the beginning