Dec.20. Roxfort 21:30
Beatrix Zambini arra ébredt, hogy valaki ül a csípőjén, és ha nem lett volna száz százalékban biztos abban, hogy ki is az akkor az illető biztos lehetett volna abban, hogy a lány nem fogta volna vissza magát átkok használatát tekintve. Hugrabugos kedvesség ide vagy oda, nekik is megvan a maguk határa, amit nem tanácsos átlépni.
-Scorp? – kérdezte a lány anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.
-Honnan tudtad? – még a fiú természetét ismerve is túl durcásnak hatott ez a reakció.
-Csak te vagy olyan állat az egész iskolában, hogy mardekáros létedre belopakodsz a hugrások területére, ráadásul a lányok hálókörletébe. Leszámítva a kedves legjobb barátodat persze, de kötve hiszem, hogy érdeklem és ha még is, a kockázatot nem vállalná még a formás fenekemért sem.
A szőke percekig csak hallgatott, ez pedig kezdett gyanússá válni Zambininek
-Albus nem lesz féltékeny? – tette fel a kérdést, amit csak úgy kibökött, hogy oldja a feszültséget, de épp az ellenkező hatást érte el vele.
- Albus elmehet a fenébe! – morogta majd leszállt a másikról és mellé feküdt. A lány egy darabig csak nézte barátját, végül inkább rákérdezett arra, ami fúrta az oldalát.
- Na mesélj, mi a gond a Paradicsomban?
Scorpius elvörösödött, ami erős kontrasztban állt sápadt bőrével.
-Megcsókolt... - motyogta alig hallhatóan.
-Már nem azért, de nem erre vártál, már több mint hat éve?
-Azt akartam, hogy azért csókoljon meg, mert szeret vagy legalább jobban kedvel, mint egy barátot. Ne azért, hogy féltékennyé tegyen egy lányt.
-Szerinted milyen lehet az Azkaban? – tette fel látszólag egyáltalán oda nem illő kérdését, és ezért meg is kapta Scorpius egyik legcsúnyább nézését.
-Hogy jön ez az ÉN nyomoromhoz?
-Hát, ha kinyírom Harry Kicseszett Potter fiát, nem hiszem, hogy felmentenének – válaszolta mintha egyértelmű lett volna ez a következtetés.
-Beatrix én nem viccelek... – háborodott fel Scorpius.
-Miért gondolod, hogy én igen?
A fiú válasza csak egy nagyon csúnya pillantás volt, amit látva a lány majdnem felnevetett, de végül sikerült visszafognia magát.
-Egyébként honnan veszed, hogy a lány miatt tette?
-Ott volt...
-És?
-És az a csaj az exe.
-Ééés?
-A csaj szakított vele, amit persze Albus hatalmas egója nem tud elviselni.
-Ez nekem még mindig nem áll össze – mondta a lány lemondó mosollyal.
-Bassza meg Zambini! Az rendben van, hogy egy kibaszott hugrabugos vagy, de ennyire nem lehetsz homály! – kelt ki magából, rá nem jellemzően Scorpius.
-Ú, Scorp káromkodik! Azt hiszem elkéne bújnom valahová a föld alá, mert közeledik az apokalipszis.
A lány beszólásának az lett az eredménye, hogy a Malfoy örökös kirúgta az ágyából.
-Ma kilöksz a saját ágyamból, holnap már kiskutyákat és cuki öreg néniket bántalmazol haver. A végén elhiszem, hogy a Teszlek Süveg nem szerencsesütik alapján küldi a házakba a diákokat.Pár percig feküdtek csendesen a világ „nagy" problémáin merengve aztán egyszer csak kopogott valaki.
-Zambini, itt vagy? – érkezett a kérdés az ajtó túloldaláról és a hang Albus Perselus Potterhez tartozott.
-Nem akarok vele beszélni, küldd el! – kérte barátnőjét a fiú, majd fejét egy sárga párna alá dugta.
-Hát, jó – a lány elindult az ajtó felé, de pár lépés után megtorpant és ravasz mosollyal az arcán visszament az ágyához és elhajította Scorp fejéről a párnát.
-Ha nem nyitod ki addig fog dörömbölni az ajtón amíg valaki észre nem veszi, hogy nem tartozik ide.
Beatrix figyelmen kívül hagyta a fiú figyelmeztetését és belefogott terve megvalósításába.
-Kiakarod deríteni, hogy érez-e többet barátságnál?
-Persze, de... - nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a lány elkezdte levenni a pólóját – Te meg mi a francot művelsz?
-Vedd le az ingedet!
-Mi? – a szőke hangja hisztérikusan csengett.
-Csak tedd amit mondtam!
Scorpius végül beadta a derekát és amíg a felsőjét gombolta addig Trix felvette az éjjeli szekrényről a pálcáját és elmormolt egy varázsigét amivel megszűntette a jobb vállán lévő fedő bűbájt így láthatóvá váltak az ott lévő lila foltok.
-Azok meg? – a lány válasz helyett oda ugrált az ajtóhoz és kitárta úgy, hogy a küszöb előtt toporgó fekete hajú fiú is jól láthatta az ágyon ücsörgő Scorpot.
-Szi.. – Albus valószínűleg köszönni akart de amikor észrevette félmeztelen barátját benne rekedt a szó.
-Szia! – Beatrix ragyogóan rámosolygott – Mit szeretnél?
Albus végig mérte a lányt, szeme hosszan elidőzött csipkés melltartóján. Ezért az említett legszívesebben felpofozta volna, nem azért mert zavarta az elismerő tekintet, egyszerűen idegesítette, hogy Potter játszik barátja érzéseivel.
-Khmm...Ami azt illeti Scorpot kerestem.
-Nos, megtaláltad. Scorp? – hátranézett a fiúra és felhúzta szemöldökét jelezve, hogy ha akar még visszakozhat ettől a színjátéktól, de ő csak egy alig észrevehetőt bólintott. Felállt, odament Beatrixhez, karjait a dereka köré fonta, állát pedig bal vállán pihentette,
-Miért kerestél?
-Be...beszélhetnénk négyszemközt?
-Bármit szeretnél azt mondhatod Trix előtt is, igaz?
-Neem, szerintem inkább ne! Elfogom mondani az első embernek, aki szembe jön velem a folyosón – vágta rá a kérdezett gúnyosan.
-Nem mintha nem bíznék benned Trix, de ez tényleg csak kettőnkre tartozik. Scorpra és rám. Csak öt perc, kérlek! – Albus már-már kétségbe esetten mondta ki ezeket a szavakat. Scorpius erősebben megszorította a lányt, utalva ezzel arra, hogy esze agában sincs beszélni legjobb barátjával.
-Hát, ha már ilyen szépen kéred – kibontakozott a fiú öleléséből és betolatott a szobájába. A szőke utána fordult és valami olyasmit mormogott, hogy „Áruló...", mielőtt az ajtó becsukódott volna.
Ekkor visszafordult a zöld szemű fiúhoz.
-Nos? – felhúzta a szemöldökét.
-Huh? – úgy tűnt a másik valahol nagyon messze járt.
-Miről akartál beszélni mindenáron? – hangja hideg, semmitmondó volt.
-Tudod...ARRÓL.
-Nem, nem tudom Al, kérlek fejtsd ki bővebben!
-A csókról – elpirult, ami sötét bőrén alig volt látható, de Scorpius látta.
-Mi van vele? – látszólag hidegen hagyta a téma, de a szíve a torkában dobogott.
Barátja nem válaszolt csak tovább pirosodott de arcára most zavar helyett düh költözött.
-Te...te...
-Én mi? Láttam, hogy a csaj miatt csinálod Albus – Potter közbe akart szólni, de a szőke folytatta – Semmi baj, erre vannak a barátok nem? – hangjában keveredett a gúny és a szomorúság.
Ezzel becsapta az ajtót és szembe találta magát egy nagyon mérges Beatrixel.
-Ez meg mi volt? – rivallt rá a fiúra.
-Miért? – nem értette miért mérges rá, hiszen ő úgy érezte remekül kezelte.
-Mi értelme volt levetkőzni előtte ha te nem fordítod a javadra a helyzetet? Milyen mardekáros vagy te?
-Olyan, mint amilyen hugrabugos te! – vágta a lány fejéhez csakhogy mondjon valamit, de ő mintha meg se hallotta volna, folytatta a kioktatást.
-Itt volt a lehetőséged, hogy féltékennyé tedd, erre te...
-Mint hallhattad, szóba se hozta. Szerintem annyira sokkolta a dolog, hogy inkább majd később zúdítja a fejemre.
-Ezért nálam fogsz csövelni addig amíg úgy nem gondolod, hogy már alszik – kérdésnek indult de a végére inkább kijelentés lett belőle.
-Nem baj? – Scorpius addigi magabiztossága egy szempillantás alatt elszállt és esdekelve pillantott Trixre.
-Szerencséd, hogy a szobatársaim haza mentek a szünetre – befeküdt az ágyába és újdonsült szobatársára nézett – Választhatsz egy ágyat vaagy ha akarsz akár... - nem fejezhette be a gondolatmenetét mivel Scorp a fejéhez vágott egy fekete párnát a legközelebbi ágyról – Nyugi te sem vagy az esetem.
-A Malfoyok mindenkinek az esetei – vette elő ritkán használt arisztokrata modorát.
-Kivéve a leszbikus boszorkányoknak – kacsintott Beatrix.
Scorpius ledőlt arra az ágyra, és oldalra fordult, hogy láthassa vigyorgó barátnőjét.
-Most mi van?
-Tudod én azon az ágyon...
A fiú azonnal felpattant és felháborodva meredt Trixre.
-Melyiken nem?
-Hát ő...
-Ne már! Komolyan az összesen? – Scorp tekintete kissé undorodva futott végig az ágyakon.
-Ami azt illeti nem csak az ágyakon – mosolya levakarhatatlannak bizonyult.
-Hogy lehet valaki ennyire...
-Csodálatos? Csábító? Visszautasíthatatlan? Rendkívüli állóképességgel rendelkező?
Scorpius erre csak tátogni kezdett, és úgy nézett ki, mint egy halacska. Végül megköszörülte a torkát és kierőszakolt magából egy értelmes mondatot.
-Ugye...ugye csak egy lánnyal?
-Hát volt egy csajszi, akivel csak próbaképp jöttem össze, hogy kiderítsem az identitásomat, na meg ott van a másik lány, aki amúgy tök régóta tetszik nekem csak hát józanul még véletlenül sem mertem volna közeledni felé – mielőtt Scorp feltehette volna kérdését, Trix gyorsan folytatta – Emlékszel Albus szülinapi bulijára?
-Elég nehéz lenne elfelejteni...szép kis évkezdés – minden mindegy alapon ledőlt a legközelebbi ágyra és úgy hallgatta tovább a lányt.
-Így is fogalmazhatunk. Na, ha hát ugye én akkor eléggé kész voltam...
-Igen, emlékszem. Lily kísért fel a szobádba. És?
-Ne már! Scorpius Malfoy, te vagy az egyik legokosabb ember, akit ismerek, rakd már össze!
A fiú egy ideig zavarodottan nézett majd, mint akit megcsaptak úgy ült fel.
-Ne! Nem lehet!
-Hát pedig de, bár azóta nem szólt hozzám... - hangja szomorú volt.
-Csodálkozol? – kissé megvetően tette fel a kérdést.
-Hé! Nem tettem semmi olyat, amit ő nem akart!
-Biztos? – húzta össze a szemöldökét bár ezt barátnője nem láthatta.
-Mit tudom én? Annyira bevoltam nyomva, hogy csak foszlányok vannak meg, de akkor egészen biztos, hogy ő is élvezte.
Ezen mindketten elgondolkodtak, de amíg Trix tényleg elmerült a gondolataiban addig Scorpius két év után most vette csak szemügyre a hugrabugos lányok szobáját. Minden csupa sárga és fekete volt. A baldachinos ágyakon a textíliákat csipkék, néhol masnik díszítették. A fiú mosolyogva idézte fel magában, hogy ismerte meg Pansy Parkinson és Blaise Zambini lányát.
YOU ARE READING
Jövök eggyel Zambini!
Fan fikciaEmlékeztek az időnyerős sztorira? Na mi van ha Scorpius mégsem Roseba van halálosan beleesve? Hanem egy egészen más személybe? Megjegyz: A szereplők J.K. Rowlinghoz tartoznak mi csak játszadoztunk egy kicsit velük amikor az Elátkozott gyermek végére...