Jövök eggyel Zambini!

Dec.20. Roxfort 21:30

Beatrix Zambini arra ébredt, hogy valaki ül a csípőjén, és ha nem lett volna száz százalékban biztos abban, hogy ki is az akkor az illető biztos lehetett volna abban, hogy a lány nem fogta volna vissza magát átkok használatát tekintve. Hugrabugos kedvesség ide vagy oda, nekik is megvan a maguk határa, amit nem tanácsos átlépni.
-Scorp? – kérdezte a lány anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.
-Honnan tudtad? – még a fiú természetét ismerve is túl durcásnak hatott ez a reakció.
-Csak te vagy olyan állat az egész iskolában, hogy mardekáros létedre belopakodsz a hugrások területére, ráadásul a lányok hálókörletébe. Leszámítva a kedves legjobb barátodat persze, de kötve hiszem, hogy érdeklem és ha még is, a kockázatot nem vállalná még a formás fenekemért sem.
A szőke percekig csak hallgatott, ez pedig kezdett gyanússá válni Zambininek
-Albus nem lesz féltékeny? – tette fel a kérdést, amit csak úgy kibökött, hogy oldja a feszültséget, de épp az ellenkező hatást érte el vele.
- Albus elmehet a fenébe! – morogta majd leszállt a másikról és mellé feküdt. A lány egy darabig csak nézte barátját, végül inkább rákérdezett arra, ami fúrta az oldalát.
- Na mesélj, mi a gond a Paradicsomban?
Scorpius elvörösödött, ami erős kontrasztban állt sápadt bőrével.
-Megcsókolt... - motyogta alig hallhatóan.
-Már nem azért, de nem erre vártál, már több mint hat éve?
-Azt akartam, hogy azért csókoljon meg, mert szeret vagy legalább jobban kedvel, mint egy barátot. Ne azért, hogy féltékennyé tegyen egy lányt.
-Szerinted milyen lehet az Azkaban? – tette fel látszólag egyáltalán oda nem illő kérdését, és ezért meg is kapta Scorpius egyik legcsúnyább nézését.
-Hogy jön ez az ÉN nyomoromhoz?
-Hát, ha kinyírom Harry Kicseszett Potter fiát, nem hiszem, hogy felmentenének – válaszolta mintha egyértelmű lett volna ez a következtetés.
-Beatrix én nem viccelek... – háborodott fel Scorpius.
-Miért gondolod, hogy én igen?
A fiú válasza csak egy nagyon csúnya pillantás volt, amit látva a lány majdnem felnevetett, de végül sikerült visszafognia magát.
-Egyébként honnan veszed, hogy a lány miatt tette?
-Ott volt...
-És?
-És az a csaj az exe.
-Ééés?
-A csaj szakított vele, amit persze Albus hatalmas egója nem tud elviselni.
-Ez nekem még mindig nem áll össze – mondta a lány lemondó mosollyal.
-Bassza meg Zambini! Az rendben van, hogy egy kibaszott hugrabugos vagy, de ennyire nem lehetsz homály! – kelt ki magából, rá nem jellemzően Scorpius.
-Ú, Scorp káromkodik! Azt hiszem elkéne bújnom valahová a föld alá, mert közeledik az apokalipszis.
A lány beszólásának az lett az eredménye, hogy a Malfoy örökös kirúgta az ágyából.
-Ma kilöksz a saját ágyamból, holnap már kiskutyákat és cuki öreg néniket bántalmazol haver. A végén elhiszem, hogy a Teszlek Süveg nem szerencsesütik alapján küldi a házakba a diákokat.

Pár percig feküdtek csendesen a világ „nagy" problémáin merengve aztán egyszer csak kopogott valaki.
-Zambini, itt vagy? – érkezett a kérdés az ajtó túloldaláról és a hang Albus Perselus Potterhez tartozott.
-Nem akarok vele beszélni, küldd el! – kérte barátnőjét a fiú, majd fejét egy sárga párna alá dugta.
-Hát, jó – a lány elindult az ajtó felé, de pár lépés után megtorpant és ravasz mosollyal az arcán visszament az ágyához és elhajította Scorp fejéről a párnát.
-Ha nem nyitod ki addig fog dörömbölni az ajtón amíg valaki észre nem veszi, hogy nem tartozik ide.
Beatrix figyelmen kívül hagyta a fiú figyelmeztetését és belefogott terve megvalósításába.
-Kiakarod deríteni, hogy érez-e többet barátságnál?
-Persze, de... - nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a lány elkezdte levenni a pólóját – Te meg mi a francot művelsz?
-Vedd le az ingedet!
-Mi? – a szőke hangja hisztérikusan csengett.
-Csak tedd amit mondtam!
Scorpius végül beadta a derekát és amíg a felsőjét gombolta addig Trix felvette az éjjeli szekrényről a pálcáját és elmormolt egy varázsigét amivel megszűntette a jobb vállán lévő fedő bűbájt így láthatóvá váltak az ott lévő lila foltok.
-Azok meg? – a lány válasz helyett oda ugrált az ajtóhoz és kitárta úgy, hogy a küszöb előtt toporgó fekete hajú fiú is jól láthatta az ágyon ücsörgő Scorpot.
-Szi.. – Albus valószínűleg köszönni akart de amikor észrevette félmeztelen barátját benne rekedt a szó.
-Szia! – Beatrix ragyogóan rámosolygott – Mit szeretnél?
Albus végig mérte a lányt, szeme hosszan elidőzött csipkés melltartóján. Ezért az említett legszívesebben felpofozta volna, nem azért mert zavarta az elismerő tekintet, egyszerűen idegesítette, hogy Potter játszik barátja érzéseivel.
-Khmm...Ami azt illeti Scorpot kerestem.
-Nos, megtaláltad. Scorp? – hátranézett a fiúra és felhúzta szemöldökét jelezve, hogy ha akar még visszakozhat ettől a színjátéktól, de ő csak egy alig észrevehetőt bólintott. Felállt, odament Beatrixhez, karjait a dereka köré fonta, állát pedig bal vállán pihentette,
-Miért kerestél?
-Be...beszélhetnénk négyszemközt?
-Bármit szeretnél azt mondhatod Trix előtt is, igaz?
-Neem, szerintem inkább ne! Elfogom mondani az első embernek, aki szembe jön velem a folyosón – vágta rá a kérdezett gúnyosan.
-Nem mintha nem bíznék benned Trix, de ez tényleg csak kettőnkre tartozik. Scorpra és rám. Csak öt perc, kérlek! – Albus már-már kétségbe esetten mondta ki ezeket a szavakat. Scorpius erősebben megszorította a lányt, utalva ezzel arra, hogy esze agában sincs beszélni legjobb barátjával.
-Hát, ha már ilyen szépen kéred – kibontakozott a fiú öleléséből és betolatott a szobájába. A szőke utána fordult és valami olyasmit mormogott, hogy „Áruló...", mielőtt az ajtó becsukódott volna.
Ekkor visszafordult a zöld szemű fiúhoz.
-Nos? – felhúzta a szemöldökét.
-Huh? – úgy tűnt a másik valahol nagyon messze járt.
-Miről akartál beszélni mindenáron? – hangja hideg, semmitmondó volt.
-Tudod...ARRÓL.
-Nem, nem tudom Al, kérlek fejtsd ki bővebben!
-A csókról – elpirult, ami sötét bőrén alig volt látható, de Scorpius látta.
-Mi van vele? – látszólag hidegen hagyta a téma, de a szíve a torkában dobogott.
Barátja nem válaszolt csak tovább pirosodott de arcára most zavar helyett düh költözött.
-Te...te...
-Én mi? Láttam, hogy a csaj miatt csinálod Albus – Potter közbe akart szólni, de a szőke folytatta – Semmi baj, erre vannak a barátok nem? – hangjában keveredett a gúny és a szomorúság.
Ezzel becsapta az ajtót és szembe találta magát egy nagyon mérges Beatrixel.
-Ez meg mi volt? – rivallt rá a fiúra.
-Miért? – nem értette miért mérges rá, hiszen ő úgy érezte remekül kezelte.
-Mi értelme volt levetkőzni előtte ha te nem fordítod a javadra a helyzetet? Milyen mardekáros vagy te?
-Olyan, mint amilyen hugrabugos te! – vágta a lány fejéhez csakhogy mondjon valamit, de ő mintha meg se hallotta volna, folytatta a kioktatást.
-Itt volt a lehetőséged, hogy féltékennyé tedd, erre te...
-Mint hallhattad, szóba se hozta. Szerintem annyira sokkolta a dolog, hogy inkább majd később zúdítja a fejemre.
-Ezért nálam fogsz csövelni addig amíg úgy nem gondolod, hogy már alszik – kérdésnek indult de a végére inkább kijelentés lett belőle.
-Nem baj? – Scorpius addigi magabiztossága egy szempillantás alatt elszállt és esdekelve pillantott Trixre.
-Szerencséd, hogy a szobatársaim haza mentek a szünetre – befeküdt az ágyába és újdonsült szobatársára nézett – Választhatsz egy ágyat vaagy ha akarsz akár... - nem fejezhette be a gondolatmenetét mivel Scorp a fejéhez vágott egy fekete párnát a legközelebbi ágyról – Nyugi te sem vagy az esetem.
-A Malfoyok mindenkinek az esetei – vette elő ritkán használt arisztokrata modorát.
-Kivéve a leszbikus boszorkányoknak – kacsintott Beatrix.
Scorpius ledőlt arra az ágyra, és oldalra fordult, hogy láthassa vigyorgó barátnőjét.
-Most mi van?
-Tudod én azon az ágyon...
A fiú azonnal felpattant és felháborodva meredt Trixre.
-Melyiken nem?
-Hát ő...
-Ne már! Komolyan az összesen? – Scorp tekintete kissé undorodva futott végig az ágyakon.
-Ami azt illeti nem csak az ágyakon – mosolya levakarhatatlannak bizonyult.
-Hogy lehet valaki ennyire...
-Csodálatos? Csábító? Visszautasíthatatlan? Rendkívüli állóképességgel rendelkező?
Scorpius erre csak tátogni kezdett, és úgy nézett ki, mint egy halacska. Végül megköszörülte a torkát és kierőszakolt magából egy értelmes mondatot.
-Ugye...ugye csak egy lánnyal?
-Hát volt egy csajszi, akivel csak próbaképp jöttem össze, hogy kiderítsem az identitásomat, na meg ott van a másik lány, aki amúgy tök régóta tetszik nekem csak hát józanul még véletlenül sem mertem volna közeledni felé – mielőtt Scorp feltehette volna kérdését, Trix gyorsan folytatta – Emlékszel Albus szülinapi bulijára?
-Elég nehéz lenne elfelejteni...szép kis évkezdés – minden mindegy alapon ledőlt a legközelebbi ágyra és úgy hallgatta tovább a lányt.
-Így is fogalmazhatunk. Na, ha hát ugye én akkor eléggé kész voltam...
-Igen, emlékszem. Lily kísért fel a szobádba. És?
-Ne már! Scorpius Malfoy, te vagy az egyik legokosabb ember, akit ismerek, rakd már össze!
A fiú egy ideig zavarodottan nézett majd, mint akit megcsaptak úgy ült fel.
-Ne! Nem lehet!
-Hát pedig de, bár azóta nem szólt hozzám... - hangja szomorú volt.
-Csodálkozol? – kissé megvetően tette fel a kérdést.
-Hé! Nem tettem semmi olyat, amit ő nem akart!
-Biztos? – húzta össze a szemöldökét bár ezt barátnője nem láthatta.
-Mit tudom én? Annyira bevoltam nyomva, hogy csak foszlányok vannak meg, de akkor egészen biztos, hogy ő is élvezte.
Ezen mindketten elgondolkodtak, de amíg Trix tényleg elmerült a gondolataiban addig Scorpius két év után most vette csak szemügyre a hugrabugos lányok szobáját. Minden csupa sárga és fekete volt. A baldachinos ágyakon a textíliákat csipkék, néhol masnik díszítették. A fiú mosolyogva idézte fel magában, hogy ismerte meg Pansy Parkinson és Blaise Zambini lányát.