A szokásos találkahelyünkön voltam Hinata-val és Shino-val. Lassan már 2 hete, hogy egy csapat vagyunk, de még semmilyen küldetésen nem voltunk... Bezzeg Naruto és a többi lúzer már C-s küldetéseket végeznek, és nem is Tűz országában, hanem a Víz országában, a Hullámok völgyében. Kis mázlista! Az ő sensei-jük nem aprózza el, hiszen... A ninja-k a bevetéseken tanulnak meg együtt dolgozni... erre mi mit csinálunk Kurenai-val?! 2 hete megállás nélkül edzünk, mint a 220.
Ennek ellenére a mai nap egy igen szép napnak ígérkezik. Viszont Kurenai sensei késik. Dehát mért? Ő sose szokot! Legalábbis én ezt hallottam. Hirtelen a fák mögül megjelent a sensei és ismét határozottan szólt hozzánk:
- Sziasztok, 8-as csapat! - Na végre hogy ideért, montam magamban egy kicsit a hangomat megemelve. - Na, szóval ma egy küldetésre megyünk! - közölte velünk Kurenai mosolyógva. Én és Shino, na meg Hinata is, csak öröltünk a fejünknek, amíg Kurenai sensei meg nem szólalt: - Egy D-s küldetésre. - máris le fagyot a mosoly az arcunkról. De viszont Hinata örült! Én elmosolyógtam. Ha ő örül... én is örülök. -Itt a tekercs, és annak adom, aki a csapat csapatkapitany!
- Dehát nincs is csapatkapitány. -monta Shino.
- Jó, hogy megkérdeszted Shino... te vagy a csapatkapitány.
- Mi?!- szóltam oda a nőnek. - Azért lett csapatkapitány, mivel megkérdezte!?
- Nem...
- He?! Akkor miért ő?!
- Azért, mert Shino okosabb mint te. - grh morogtam magamban Kurenai sensei-re. - Na munkára! - adta parancsba Kurenai, majd elment tőlünk. Hát... Most mit számit az, hogy ki a csapatkapitány! A lényeg, hogy van egy küldetésünk, s csak megyünk és kész. El fog jönni az az idő is, amikor én leszek a csapatkapitány, ha tetszik Kurenai sensei-nek, ha nem! - Na, mi áll a tekercsben? - kérdesztem Shino-tól.
- El kell fognunk egy piros madarat... - jelentette ki egyhangúan. Bár nem láttom a szemét, az arc kifejezéséről, lazán le tudtam olvasni azt: "Hogy ez mi a franc!?" - Hát... Nem lesz egyszerű...
- "Persze, hogy nem lesz egyszerű, hisz az a rohadt piros madár bárhol lehet!" - dühöngtem magamban. Esküszöm, neki esek Kurenai-banyának, ha még egyszer egy ilyen küldetést varr a nyakunkba! Még szerencse, hogy Akamaru szaglása kiváló; simogatom meg a kutyám feje búbját. - De ezt nem értem... Ki az, aki elveszít egy madarat, amit egyébként ketrecben tartanak, rendes, zárt házban... S felbérel egy elit ninja-kból álló csapatot a megtalálásra? - szólaltam meg komolyan és kissé kiakadva.
- Nem tudom Kiba... De a tekercs szerint, - lép Hinata Shino mellé, - Ez a madár egy nagyon gazdag és fontos személyé. Ninja-ként muszáj teljesítenünk a feladatot... - dünnyögi halkabban a végét. Most elöször hallom Hinata hangját. Gyönyörű, kedves és csendes, pont ahogy képzeltem.
- Na, menjünk, hogy minél elöbb végezzünk! - indult el Shino valamerre.
- Akamaru... Szagolj! - nézztem rá a kutyámra.
- Vak-vak! - vakkantotta, majd szaglászni kezdett.
Szépen lassan sétáltunk Akamaru után az erdőben. Szagott fogott, mert rám nézet, s fülével egy picit biccent ballra. Jeleztem a többieknek, hogy már közeledünk célpont fele, s hogy legyenek halkan. Akamaru megállt, s feszülten figyelte az előttünk lévő bokrot.
- Ott lesz a bokorban... - mutattam előtre.
- Oké, szép volt Kiba! - dicsért meg Shino.
- És Akamaru! - egészítettem ki a "Bogár fiút".
- Háromra elkapjuk... - szólt felénk Shino. - 1... 2... 3! - s neki ugrottunk a bokornak, mind a négyen: Shino, Hinata, Akamaru és én.
A lerohanásunk végén Shino és én úgy összefejeltünk, mint a 220. Miközben én és Shino a fejünkön lévő pupot igyekeztük kitapogatni, addigra Hinata könnyedén elkapta, a piros szinű madárkát. A kisállat kényelmesen elhelyezkedett a tenyerében. Ezt neked Kurenai Nyanya! A D-s küldetés a 8-as csapatnak gyerekjáték! - vigyorogtam magamban. - Legközelebb már jöhet a C-s is!
