Adventi naptár a Miraculous karaktereivel... a szereplők megosztják velünk a legemlékezetesebb karácsonyi pillanataikat, huszonnégy csodálatos napon keresztül.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Vöröskék egy rakáson...xD És ha jók a megérzéseim, a holnapi nap kiválasztottja is eléggé egy kupacon lesz a többiekkel... nade ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük inkább, hogyan turbózza fel Alix az idei karácsonyát (amiben egy akuma is besegít neki).
Biztos vannak olyan családok, ahol visszafogottan, de izgalmakkal ünneplik a karácsonyt. Akik még nem materializálták el az ünnepet, akiknél még tényleg a Szeretetről szól...
Nos, az ő családja nem tartozott ezek közé; mindenhol karácsonyi díszek lógtak. A lány végignézett a szobán: hatalmas karácsonyfa, világító fények és vidáman vigyorgó hóemberkék. Csupa felesleges és unalmas dolgok.
Alix ásított egyet, és az asztalhoz lépett, hogy leüljön és telefonozni kezdjen, de sajnos valami megakadályozta ebben; egészen pontosan a hatalmas jégszobor, ami lassan kettészelte az épületet, és félbevágta az ő nappalijukat is, magával rántva azt az undorító lila-sárga égősort.
Akuma.
- Anyu! – kezdett el nyüszíteni Manon. Nadja egy „Jövök!" kiáltással próbálta megnyugtatni, de, mivel a fürdőajtóra rázuhant a karácsonyfa, nem tudott kijönni. – Anyu! – folytatta az üvöltést Manon.
Alix azonban észre sem vette, hogy a kishúga mennyire meg van rémülve, teljesen lekötötte a ház egyik oldalán létrejött lejtő.
Ha megkeresné a gördeszkáját valahol...
Elszaladt a sírdogáló Manon mellett és a szobájában felhúzta a gördeszkákat. Végre egy kis izgalom!
Mire azonban kigördült a folyosóra, hogy használja a hirtelenjében létrehozott lejtőt, a karácsonyfa már az ő útjában volt. Manon a kezébe vette az ügyet, és megdöntötte a díszes fenyőt annyira, hogy az anyjuk kiférjen.
- Manon! – visította Alix. – Mit csináltál már megint?!
- A húgod azt tette ami helyes volt, ellentétben veled – kapta fel az alacsony gyereket az anyja. – Már megint csak a gördeszkázáson jár az eszed.
- Ez a gördeszka lejuttathat minket innen. Remélem, tudod – morogta a lány, de az anyja így is meghallotta.
- Ugye ezt nem mondtad komolyan? – kérdezte, de a válasz bólogatás volt. – Hogy én... ezen a borzalmon...
- Nem olyan rossz, anya – morogta a lány, és átvette Manon-t. – Majd mi megmutatjuk!
- De legalább bukósisakot vegyetek! – miután Manonra felcsatolták a védőfelszerelést, Alix felmászott a lejtő tetejére a húgával, majd egy nagy levegőt vett és elindult.
Eszméletlen volt. A szél a fülükbe fütyült, és Manon úgy adott hangot az örömének, hogy sikongatni kezdett. Ezután Alix nagy nehezen visszamászott a nappalijukba, és leült a szakadék szélére.
- Nem olyan vészes – pillantott az anyjára.
- Soha nem hittem volna, hogy egyszer ez a borzasztó gépezet menti meg az életem – morogta. Alix vigyorogva segítette le, és nem próbált túlságosan vigyorogni, amikor az anyja sikoltott, hogy „Lassabban!".
- Nem is volt olyan rossz, ugye? – kérdezte, amikor már lent voltak, de az anyja inkább nem válaszolt.
Alix azonban nem pihenhetett sokáig; a szomszédok már kiabálni is kezdtek, hogy segíthetne nekik is, úgyhogy a lány visszaindult.
Vannak, akik akkor boldogok karácsonykor, ha az akciódúsan telik nekik...
A következő rész tartalmában: Egy sóhajjal az elsötétülő telefonra nézett. Mit is várt... jellemző.
