Szerelem a szomszédban [Suga ff.] - BEFEJEZETT ❤

1. Mindennek a vége... vagy inkább a kezdete?

Egy idióta ügyfelekkel teli, rövid nap után, fáradtan szálltam be a kocsiba, hogy végre haza vehessem az irányt, a kényelmes nappalinkba. Tudtam, hogy a pasim, Daniel, akivel 3 éve boldogítottuk egymást, szabadnapot vett ki és otthon fog várni engem.
Dannel a bankban, a munkahelyemen találkoztunk először, ahol ügyintézőként dolgoztam. Egy egyszerű ügyfél volt ő is, azzal a különbséggel, hogy mikor mindent elintéztem neki, még el akarta kérni a számomat grátiszba. Természetesen kedvesen elutasítottam a kérését, mivel tilos volt ilyen módon érintkeznünk az ügyfelekkel, de számára ez vajmi kevésnek bizonyult. Munkaidőm lejártával, a bank előtt ácsorgott egy csokor virággal kezében. Ahogy kiléptem az ajtón felém indult és meghívott egy italra. Körülbelül három hónapig randizgattunk így, mire végre beadtam a derekam. Egy év után összeköltöztünk, aminek a szüleim nem túlzottan örültek, de mivel Dan stabil munkahellyel és állandó jövedelemmel rendelkezett, elfogadták a döntésemet.
Szent meggyőződésem volt, hogy minden a legnagyobb rendben van köztünk. Rendszeresen lepett meg kisebb ajándékokkal és szerveztünk közös programokat. Családjaink már az eljegyzés gondolatát is a fülünkbe ültették, így az is napi szintű témává vált köztünk.
Tehát agyilag kissé lefáradva kocsikáztam haza felé. Végig gondoltam, hogy a délután folyamán milyen elintézendő feladataim vannak még, de semmi olyat nem találtam, ami húsz percnél többet vett volna igénybe, szóval boldogan nyugtáztam magamban, hogy szinte az összes szabadidőmet Dannel tölthetem. Ez azért rendesen feldobta a napomat, úgyhogy vidáman dudorászva és a kocsikulcsomat az ujjamon pörgetve lépdeltem a négy emeletes társasház bejáratához. Valami felsőbb rendű hatalom, ami elgondolta, hogy gondoskodik az alakomról, úgy döntött, hogy a lakás ahol élünk, a harmadik emeleten legyen, persze úgy, hogy a ház nem rendelkezik lifttel. Időközben a dúdolásom már fütyüléssé vált, így szökdeltem lépcsőfokról lépcsőfokra. Elmosolyodtam az ajtónk láttán és már szinte láttam magam előtt ahogy szerelmem feltápászkodik a kényelmes foteléből, hogy köszöntsön és karjaiba zárjon ahogy mindig. 

De ez akkor nem így történt...

Ahogy beléptem az ajtón senki nem ült a fotelben és nem is köszöntött. Furcsálltam, hogy Daniel nincs otthon, mivel olyan tájt mindig a kedvenc sport műsorát nézte, amit soha nem szabadott kihagyni. Elszontyolodottan indultam a hálóba, hogy a kényelmetlen egyenruhámtól megszabadulva valami kényelmes otthoni hacukába bújjak. Ahogy kinyílt az ajtó egyből megpillanthattam őt az ágyunkban. Még talán mosolyra is húzódtak volna az ajkaim, ha éppen nem egy szőke külföldi bige lovagol rajta nagyokat nyögve.
- Daniel!- ordítottam rá torkom szakadtából.
- Óh szia béb'! - köszönt vissza zavartan kuncogva, miközben próbálta lelökködni magáról a csajt.
- Megmagyaráznád, hogy ki ez és mégis mi a lófaszt csinálsz?
- Béb'! - lehelte elém állva, full meztelenül, ágaskodó szerszámmal, miközben arcomat simító kezét, undorova löktem el magamtól - Azt hiszem teljesen egyértelmű mit művelek Cintiával. Tudod az a helyzet, hogy sosem voltál valami nagy szám az ágyban. Sosem tanultál meg rendesen lovagolni, szóval mindig is kellett melléd egy kis kiegészítő. - válaszolt nyugodtan - Dehát ezt te is tudtad, nem?
- Te miről beszélsz? Mit tudtam? - hebegtem idegesen.
- Hogy a három év alatt mindig voltak alkalmi partnereim, akik megadták azt amit te nem tudtál. De ne legyél ideges. Eddig is kellettem neked így is cicám. - túrt a hajamba oldalról.
- Vedd le rólam a mocskos kezedet, te szemétláda! - sziszegtem összeszorított fogakkal.
Megindultam az ágy felé, ahol a szöszi kényelmesen elterült ott, ahol addig az én helyem volt. Undorodva végig mértem meztelen testét és bőröndjeimet kirángatva az ágy alól, elkezdtem belepakolni minden egyes holmimat. Fél óra múltán már úgy véltem mindent elraktam ami az enyém. Kimentem a hálóból és erőből bevágtam magam után az ajtót, jelezve, hogy befejeztem a kapcsolatunkat. Még egy két dolgot magamhoz vettem, de sajnos fültanúja voltam, ahogy egy újabb hancúrba kezdenek, mit sem törődve jelenlétemmel. Rendesen felidegesített, hogy Dan ennyi együtt töltött idő után arra sem méltat, hogy megvárja míg lelépek, így bosszú gyanánt a bőröndöm elülső zsebébe becsúsztattam a közösen használt laptopunkat. Fontos adatok inkább az ő számára voltak rajta, de én is sokat dolgoztam azon, csak nekem egy külső winchesterre volt mentve minden. Később ezért nagyon áldottam az eszemet! Végül bezártam magam mögött az ajtót és a levél bedobó nyíláson a kulcsot is visszajuttattam a tulajdonosának.
Dühös voltam és szomorú, így vágtam neki az útnak, ami visszavitt anyámék házába. Otthon nem úsztam meg a faggatást, mindent elmeséltem töviről hegyire és ők boldogan adták vissza régi szobám kulcsát. Furcsa volt újra ott lenni. Mintha megállt volna az idő. Minden ott volt ahol két évvel azelőtt, a költözésem napján hagytam, amikor még úgy gondoltam soha többé nem kell oda visszatérnem. Rettentő nehéz volt visszaszokni a szüleim szokásaira és életritmusára. Marha nagy pozitívum volt már az is, hogy anyu beengedett a féltve őrzött birodalmába, a konyhába, szóval hétvégente az én kotyvalékaimat ette a család.
Ám tudtam, hogy nekik is lett egy megszokott éltük nélkülem és nem maradhatok addig a nyakukon, amíg egy újabb Don Juan el nem rabolja a szívemet. Arra az elhatározásra jutottam, hogy a megtakarított pénzem mellé felveszek egy kisebb hitelt, veszek egy lakást és elköltözöm jó messze, a város másik felébe egy nyugodt környékre. Alighogy ezt kitaláltam megjelent Cintia, hogy valami marhaságot elintézzen és persze pont hozzám került. Pedig, hogy imádkoztam, hogy ne így legyen... Ez segített meghozni a következő döntést is, miszerint ott hagyom a munkahelyemet is és inkább egy az egyben új életet kezdek, hátha ez segít elfelejteni azt a barmot.
Anyám ismételten nem örült az ötleteimnek, de legalább megértett. Az új munkahelyem egy disco volt, ahol csaposként tettem a dolgom. Fellélegeztem, hisz ez, a banki munka után sokkal egyszerűbbnek bizonyult. Nem kellett agyalni meg mindenféle sztenderd szöveget elmakogni, csak kiszolgálni az italozni vágyó vendégeket. Ez lehetővé tette, hogy napközben lakást keressek, ügyet intézzek és költözzek.

Így is lett. Két hét után találtam magamnak egy aranyos kis lakást a külvárosban. Egy nappali, egy háló, egy kamra, egy konyha, egy fürdő, egy wc és egy kis fél szoba. Fantasztikus volt. Pont az a nyugodt környezet amire vágytam. Hamar be is költöztem a két emeletes ház második emeletére. Az egész ház lakosságát idős, nyugdíjas emberek tették ki, akik mind nagyon kedvesen fogadtak. Egy-két nap alatt mindenkit sikerült megismernem. Mindenkihez bekopogtattam, hogy bemutatkozzak és elmondjam, hogy én vagyok az új lakó és igyekszem majd beilleszkedni.
De egy ajtó egyetlen kopogtatásomra sem nyílt ki.
A közvetlen falszomszédomé...