Adventi naptár a Miraculous karaktereivel... a szereplők megosztják velünk a legemlékezetesebb karácsonyi pillanataikat, huszonnégy csodálatos napon keresztül.
Nos, mint látjátok, én is megkaptam a karácsony kihívást miraculili-től (megint köszi ˘3˘) és rendhagyó módon tervezem megcsinálni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez lesz a kalendáriumunk, és minden kis ablak egy új karaktert fog rejteni (persze ezeket a címekből könnyen kitalálhatjátok;))
Minden nap egy „egyperces" novellával jelentkezek, amiben valamelyik szereplő csodás karácsonyát ismerhetitek meg. Kérés jöhet, mert még nincs kitöltve az ihletlistám ,:D
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Naponta fognak nyílni az ablakocskák, így huszonnegyedikére már egy kész, befejezett kalendáriummal fogtok rendelkezni (már aki marad ,:D) Azt hiszem, ez nagyon jó módja lesz a karácsonyra hangolódásnak, nekem legalábbis már most olyan téli hangulatom van, ami valamikor még Szenteste sem jelent meg ,:D
Nino-val kezdünk, akinek nem a hópelyhek röpködtek karácsonykor...
Nino leugrott a sikátorba, majd gyorsan elmormolta a varázsszavakat. A zöldes fény körbevonta, és visszaváltoztatta egyszerű sráccá.
- Meleg helyzet volt – utalt az épp megjelent Wayzz az akumával való harcra.
- Az igen, de most szétfagyok – didergett a fiú az átlagos ruháiban. Szuperhősként észre sem vette, hogy ennyire hideg van, csak a havat és a szállingózó hópelyheket érzékelte.
- Siessünk haza, meg ne fázz! – fontoskodott Wayzz szokás szerint, de kivételesen Nino nem bánta. Nem szándékozta betegen tölteni a téli szünetet. Így, miután a kwami elbújt, hosszú lépésekkel indult el az otthona felé, miközben magában átkozódott, amiért nem várt a visszaváltozással későbbig.
Nagyjából az út felénél járhatott, amikor valaki leesett elé, hosszú csíkot húzva a hóban. Nino rémületében felkiáltott, de rögtön meg is nyugodott, hiszen ez csak Rena.
- Rena... Rouge – tette hozzá, hiszen csak szuperhősként hívta úgy a lányt.
Rena felpattant és leporolta a kezeit.
- Hűha – vigyorgott a fiúra. – Csúszósak ezek a tetők mostanság – próbálta elbagatellizálni a dolgot.
Nino-t azonban nem lehetett ilyen könnyen becsapni, nem hiába volt ő a teknős. Rena fekete mancsaira ráfagyott a hó és a hátán se csak a narancssárga latexruha látszott, hanem bőven voltak rajta hófoltok.
Közelebb lépett a lányhoz és leporolta a hátát, mire az újra kuncogni kezdett.
- Nahát, Nino Lahiffe! Micsoda úriember vagy te valójában – nevetgélt magában. A fiú hátrébbhúzódott és felhúzta a szemöldökét.
- Honnan tudod a nevem? – kérdezte gyanakodva. Rena láthatólag zavarba jött; csípőre tette a kezét, és teljesen elvörösödött.
- Egy szuperhősnek az a munkája, hogy figyelje a civileket. De most mennem kell – hadarta.
- Biztos? Lehet, hogy eltört valamid... - motyogta Nino a homlokát dörzsölve. Olyan furcsa érzése volt... mintha nem venne észre valamit.
Rena legyintett, és felkészült az ugrásra. – Csak a telefonom törhetett volna el. De azt otthon hagytam, szerencsére – kacsintott, aztán már a levegőben is volt.
Nino figyelte, ahogy a lány elröppen, aztán beugrott neki valami; már látott ilyen viselkedést máskor is. Méghozzá nem is akárki szokott ugyanígy reagálni, ha valami zavarba ejtőt mond neki.
- Ó, Alya... - mormolta a fiú továbbra is felfele, a havazást figyelve. – Mikor tanulod már meg, hogy tartsd a szádat...?
Mostmár, hogy tudta, hogy a partnere a legjobb barátja, minden meg fog változni. A fiú vigyorogva zsebre dugta a kezét, és megjegyezte magában, hogy flörtölési tippeket kell kérnie Macskától.
El fogja ugyanis csábítani a szuperhőspartnerét.
A következő rész tartalmából: Ahogy azonban leléptek a járdáról, hogy átkeljenek az úttesten, a fiú megcsúszott a jégen és elegánsan elvágódott.
