Kopognak az esőcseppek az ablakon. SoonYoung szereti ezt a hangot, megerősíti benne azt az érzést, hogy egy ház biztonságot adó falai veszik körül.
A nappaliban álló rádió hangja utat talál a konyhába. Az alacsonyan lógó konyhalámpa meleg fényt ver Jihoon aggódó arcára.
-Hogy érzed magad?- kérdezi a fiútól barátja.
Hazaérkezése óta már harmadszor teszi fel ugyanazt a kérdést.
-Jól. -hangzik Hoshi kurta válasza.
Valójában halálosan fáradt, mint akin átment az úthenger. Több órán át beszélgetett Woozival, mégsem tudja "hogy érzi magát". Egyedül azt tudja, hogy nem akarja már többet kitapogatni az érzéseit.
-De mégis, nem emlékszel semmire? Hogy kerültél egyáltalán oda? Főleg ilyen időben. Nem szabadhatott volna kimenned.- oktatta ki a felelőtlen társát, aki csak maga elé meredve ült.
Természetesen Hoshi minden egyes lépésére tisztán emlékezett. Úgy érezte, akárcsak pizsamája gombjai szorítanák őt. Gombóc keletkezett a torkában.
-Nem, nem emlékszek semmire.- hangzott el a válasz ajkai közül.
YOU ARE READING
❃Flower- SoonHoon ff.❃
Fanfiction"Az eső zuhogva szántotta a rétet. Az emlékképek lassan villantak be. Nevét ordibálva kerestem őt, míg belül segítségért esedeztem."
