SoonYoung könycseppei lassan indultak meg, elhomályosítva látását.
-Ne, kérlek ne sírj.- szorította magához erősen a törékeny fiút.
Teste csak rázkódott a folyamatosan előtörő emlékektől. Szerette volna visszakapni a régi életét. Szeretett volna újra szabadon élni. De nem tehette.
Sós könnyei átáztatták JiHoon pólójának könnyű anyagát.
-Kérlek.- szipogott mondanivalója közben. -Ki szeretnék menni virágot szedni.- fonta karjait szorosan barátja köré.
-Ne nehezítsd ezt meg nekem.- próbált erős maradni szavaival.
-Nézzük meg a napfelkeltét.- próbálkozott tovább, csak hogy minél hamarabb megtörje Woozit.
-Hoshi. Fejezd be. Nem lehet.- tiltakozott tovább minden erejével, miközben belülről már őt is a sírás folytogatta.
-Miért kell ennyire meggátolnod mindentől?- szakadt el az ölelésből. -Olyan nagy kérés ez? Csak szeretném őt látni. Még egy csokor virágot se vihetek a sírjára?
BẠN ĐANG ĐỌC
❃Flower- SoonHoon ff.❃
Fanfiction"Az eső zuhogva szántotta a rétet. Az emlékképek lassan villantak be. Nevét ordibálva kerestem őt, míg belül segítségért esedeztem."
