My Beautiful Hard Life with Him. {Befejezett}

Öt.

-          Készen állsz a mai versenyre? –kérdezi meg az ex pilóta édesanya a fiát, ami engem megmosolyogtat. Egy olyan családnak vagyok a részese, akik imádják a száguldás sportszerű űzését, míg jó magam sosem sportoltam semmit.

-          Mint mindig anya. –kacsint, Max az édesanyjára- Elrabolnám, egy kicsit Annát- ragad kézen és már húz is fel a székből. A pihenője felé vezet, belöki az ajtót a zár kattan és rám emeli pillantását.

-          Max? –inkább kérdésnek, mint sem kijelentésnek hangzik számból.

-          Tudod, van egy remek ötletem- ragadja meg a derekamat, hogy magához tudjon húzni és ajkaimra tapad. Szinte falja őket..

-          Mit csinálsz? –sóhajtom, ahogy ajkaival áttér a nyakamra, de választ nem kapok. Finoman eltolom magamtól és kíváncsian nézek rá –Nincs valami szabály arra, hogy verseny előtt nem lehet szexelni? –vonom fel szemöldököm, míg kezemet keresztbe fonom a mellem alatt.

-          Nincs rajtad melltartó ez épp elég indok, hogy itt és most neked essek és nincs ilyen szabály, ha lenne, se érdekelne.. Különben is kinek mi a módi.. Ígérem, ha itt és most lefekszel velem megnyerem neked a versenyt. –nem hagyja, hogy válaszoljak neki. Szimplán a köztünk lévő pár centit megszüntetve tenyerét finom az arcomra helyezi és megcsókol, én pedig most túl gyenge vagyok, hogy tiltakozzak.

Pólója alját húzom fel, ami hamar lekerül róla és a földön végzi. Csókunkat folytatva kezeivel a ruhám hátulján lévő kis masnit köti ki meglazítva ezzel a ruhát, ami másodpercek alatt kerül le rólam. Nadrágjával nem szenvedek, sokat csak hamar a ruháink sorsára jut, finom elkezd velem hátrálni az ágy felé, lábaim mikor már érzik, a keretet Max hátra dönt finoman és felém tornyosul. Ott van ő egy szál alsó nadrágban, én pedig egy szál tangában. Ezek az utolsó ruha darabak választják el kettőnket, Max pedig már annyira felizgatott, hogy nem bírok magammal. Könnyűszerrel szabadulok meg a nadrágjától, míg ő ugyan ezt teszi a bugyimmal, amiket eldobunk. Mikor már semmi nem választ el minket realizálódik bennem, hogy épp a pihenő vékony falai között estünk egymásnak, vagy inkább hagytam Max-nek, hogy elcsábítson. De időt sem ad tovább agyalni, melleimet csókolgatja, majd egyre lejjebb halad, nyelve és ujjai kezdenek kényeztetni. Elérte a célját felizgultam, felhúzom magamhoz és ajkaira tapadva jobb kezemmel marokra fogom a farkát és húzok rajta párat, de így is kőkemény így fordítva magunkon ráülök, a csípőjére majd elkezdek ráhelyezkedni farkára. Könnyen belém csusszan, és egyszerre sóhajtunk fel. Amikor teljes hosszában bennem van és érzem, hogy kitölt, elkezdek mozogni. Szinte fel – le ugrálók rajta, hajtom a beteljesülést, amelyet mindketten úgy kívánunk. Mikor majdnem elélvezek már csípőmbe markol és lehúz magához, hogy megtudjon csókolni, és míg bennem van, fordít a helyzetünkön. Jobb lábamat a vállára helyezem, míg lökései teljesen kitöltenek. Nyögni akarok, egyre jobban érzem a beteljesülést, a lábam remeg, Max arcát nézem a vonásai tökéletesek, mindjárt elélvez, a következő pillanatban teljes testével rám borul és nyakamba nyög, miközben szívja azt. Én pedig hátát karmolva harapom a vállát. Elélveztünk, egyszerre.

-          Nem kellene már menned? –kezei között fekszem, fejem a nyakába fúrva, lágyan cirógatja kezeimet, melleimet, a testemet.

-          Még várhatnak pár percet. –emeli meg államat és csókol meg- Most már tényleg meg kell nyernem a futamot. –tudatosul benne.

-          De meg ám. –szakadok ki kezei közül –Öltözz –dobom oda neki a ruháit, míg én magam is teljesen pucéran szedegetem a sajátjaimat. Felveszem a bugyim majd a ruháim, ezalatt Max is össze szedte magát- Segítenél? –fordulok neki háttal és tűrőm el az útból a hajamat, hogy betudja kötni ruhámat.