Fogadás |✔

19. fejezet - Akarlak!

Izumi szemszöge

Keiichi még mindig fogta a kezemet, és mentünk Jun meccsének a végét megnézni, ahogy sétáltunk végig az úton az emberek rossz pillantásokat vettetek ránk,de Keiichit ez sem érdekelte. Szorította kezemet meleg és puha kezével, lassan oda érve az ajtó előtt elengedtük egymás kezét, és bementünk nagy nehezen át verekedtük magunkat a hatalmas tömegen, ahogy megláttam a pályát Junt kezdtem el szememmel keresni aztán megláttam a pálya közepén, és nagy levegő vettem.

-Hajrá Jun! Ordítottam, amilyen hangosan csak tudtam.

Láttam ahogy fejével a hang irányába fordul és meglepődik, aztán hatalmas mosollyal integet. Miután oda értünk láttam Jun ék állnak nyerésre, és rá egy kis időre két gól után meg is nyerték a meccset. A nagy örömtől Keiichi nyakába ugrottam mintsem törődve hogy ki láthat meg, láttam meglepődött de utána ö is szorosan megölelt. Utána mentünk megkeresni Junt, hogy az ö nyakába is beleugorhassak. Oda érve az öltözőhöz bekopogtam de semmi válasz, gondoltuk Keiichivel a nagy hangzavar miatt nem halottak, benyitottam és mindenki felénk kapta a fejét Jun ahogy meglátott elkezdett felém szaladni ahogy én is, és bele ugrottam a nyakába.

-Örülök hogy eljöttél! Mondja Jun mosolyogva.

-Ügyes voltál! Büszke vagyok rád! Borzoltam össze haját. Miután észbe kaptunk láttuk hogy mindenki bámul, és az öltözőben síri csend lett. Körbe néztem, és láttam egy fiút aki majd megölt a szemével, de ahogy jobban megnéztem észrevettem hogy ez Jun barátja Haru. Egyszer láttam képen amit Jun mutatott róla, meg úgy ismerem hogy sokat mesélt róla, de még sosem találkoztunk.

-Jun gyere ki egy kicsit, és hívd magaddal Harut is, meg akarom ismerni! Mondtam mosolyogva.

-Oké akkor ide hívom! Oda ment hozzá, a fiú meg rám nézet, azt hittem megöl a szemével, lehet félre értette.

-Miért hívtatok ki Jun? Kérdezi idegesen Haru.

-Szia Izumi vagyok, Jun testvére! Nyújtottam felé a kezemet.

-Te vagy a testvére? Kérdezi kikerekedett szemekkel.

-Igen a bátya ! Mondtam mosolyogva, és közben elfogadta kezemet.

-Jun sokat mesélt rólad, de mondta nem nagyon jársz el, így még nem tudtunk találkozni! Mondta most már mosolyogva.

-Hát igen, én ilyen unalmas ember vagyok! Mondtam mosolyogva. Mire Keiichi hátulról megölelt.

-Nem vagy unalmas, én így szeretlek! Mondta a fülembe amitöl kirázott a hideg.

-Ti együtt vagytok? Kérdezi Haru meglepetten.

-Igen Keiichi Genda vagyok Izumi pasija! Köszönt Keiichi Harunak. Még Jun vissza ugrott a cuccaikért, mi addig ismerkedtünk meg beszélgetünk Haruval, mikkor vissza jött elindultunk kifele.

-Bátyó köszi még egyszer hogy eljöttetek, de megígértem Harunak hogy ma nála alszok, elleszel egyedül? Kérdezte Jun.

-Persze ez a te napod, mennyél érezd jól magad! Mondtam haját össze borzolva.

-Akkor sziasztok, majd találkozunk! Köszöntünk kórusban, és Keiichivel indultunk haza, csendben haladtunk egymás mellet míg meg nem éreztem meleg kezét, elkapta enyémet és össze kulcsolta kezeinket,úgy sétáltunk hazáig.

-Köszi hogy haza kísértél! Mondom kipirult arccal. Nem akarom hogy haza mennyen.

-Bármikor! Mondja kedves mosolyával. Mit mondjak hogy ne menjen el.

-Kicsi fiú! Nem akarsz már behívni? Felpillantok rá meglepetten, és közben érzem arcom fúl vörös lesz.

-Azt hittem már meg sem kérdezed! Mosolyodtam el.