RESTART [Min Yoongi ff.]

15.RANDI

"A szív hangja nagy úr, a szerelmes szív pedig könyörtelen zsarnok, hívó szavára éppúgy rendülnek meg birodalmak, ahogyan egyszerű lelkeket juttat pokolra akarata."
Trux Béla

2017. 11. 06., Szöul

Még akkor sem izgultam ennyire, mikor Yoongi-val egy éve találkozgattam. Mikor ugyanúgy randiztunk. Akkor most miért akar kiugrani a szívem a helyéről?

Ez más volt. Itt teljesen másról szólt a dolog. Itt az újrakezdés volt a cél, hogy mindent előről kezdhessünk. Az egész kapcsolatunkat, bármiféle hiba nélkül. Én akartam ezt, másra sem vágytam, mint Yoongi-ra, a közelségére, ölelésére, csókjaira.

Csak reménykedni tudtam, hogy az este jól sül el, mert még egy csalódást nem viseltem volna el.

Természetesen JaeHwa-nak és Namjoon-nak leadtam a drótot. Volt egy olyan sejtésem, hogy a fiú egyáltalán nem lepődött meg és tudott a dologról. A legjobb barátnőm viszont késő délután nálam termett, kezében egy csomó cuccal.

Megcsinálta a hajamat, feltett egy szolid sminket és rámerőszakolta a ruhát, amit hozott nekem a megfelelő cipővel. A fekete bársony ruha finoman simúlt a testemre. Szerencsére már felszedtem magamra egy kis húst. Nem álltak ki a csontjaim, és nem voltam annyira visszataszító. Végre nem kínkeservesen néztem bele a tükörbe.
Szerencsére JaeHwa gondolt rám és egy hosszúujjú ruhát aggatott rám, egy magassarkú bakanccsal, amiben gyakorolnom kellett a járást, oly rég volt rajtam ahhoz hasonló cipő.

Végre.. csinosnak láttam magam.

Yoongi pontosan érkezett. Ahogy hallottam a kopogást, egy ideges sóhaj kíséretében felvettem a kabátomat és a kistáskámat, amibe a telefonomat és tárcámat tettem. 

Még egy nagy levegőt vettem és óvatosan kinyitottam az ajtót. Yoongi még mindig maga volt a megtestesült álom számomra. Látványosan végigmértem, de ki ne tette volna? Fekete farmert viselt inggel és zakóval. Ében fekete haja szemébe lógott, ahogyan egy kissé elmosolyodott. A kezében egy hatalmas csokrot tartott, és nem habozott odaadni. 

- Ezt neked hoztam.

Egyből elvettem a rózsákból álló csokrot.

Vörös rózsa.

Sosem felejtem el, hogy mikor adott nekem rózsát, azonban most nem búcsú gyanánt nyomta a kezembe és ez megnyugvással töltött el.

- Azta, köszönöm! Nagyon szép - mondtam és egy pillanatra beleszagoltam a virághalomba. - Leteszem, és mehetünk.

Csak ledobtam a konyhapultra, hiszen várhat még egy kicsit, hogy vízbe tegyem. Szívesebben csatlakoztam Yoongi-hoz, aki a ház előtt parkolt az autójával és úriember módjára kinyitotta nekem az ajtót. Megköszönve neki szálltam be a kocsiba, majd ő is követett engem.