RESTART [Min Yoongi ff.]

11.GYÁVA

"Attól nem fogom nem érezni az érzéseimet, hogy tudom, hogy nem kéne éreznem őket."
Kemény Zsófi

2017.10.26., Szöul

Min Yoongi

Eleve szarul indult az egész napom. Utáltam korán kelni, de tízre be kellett mennem a stúdióba, hogy még egy kicsit finomítsak a zenei alapon és leellenőrizzek minden apró kis részletet. Maximalista voltam a munkámban, nem lehetett benne semmi hiba.

Morogva hárítottam el a Starbucksban dolgozó csaj közeledését, pont nem volt szükségem egy ilyen luvnyára.

Egyik lány sem fogható hozzá.

Aztán kiderült, hogy otthon felejtettem a belépő kártyámat, de szerencsére Donghyun és Jongin már ismertek annyira, hogy beengedjenek.

Mikor beértem a stúdióba, Taehyung már ott feküdt a kanapén és gondolom a nőjével beszélgetett. Annyira szívesen megkérdeztem volna, hogy van Ő. Annyira ki akartam deríteni mi lehet vele, de tudtam, hogy minden csak még fájdalmasabb lenne.

Már csak Namjoon hiányzott, viszont ő szólt hogy később jön, mert elhozza az egyik barátját. Meg voltam róla győződve, hogy valami sráccal haverkodott össze az egyetemen. Még álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy lánnyal, éppenséggel szívem választottjával állít be, akit könyörtelenül otthagytam.

Lefagytam, mikor megláttam. Láttam Nam tekintetét ide-oda cikázni közöttünk, és Tae sajnálkozó arckifejezését.

Iseul..

Mit tettél a hajaddal?

Hova lett gyönyörű sötét hajkoronád? Miért változtattad meg?

Miért vagy ilyen vékony?

Szinte láttam a ruhái alatt, hogy csak csont és bőr, nincsenek rajta izmok. Az arca beesett és sápadt.

Ugye nem miattam lettél ilyen?

Megint láttam sírni.

Elfutott, én pedig gyáván nem mentem utána. Tae utána kiabált, de úgy tűnik hiába. Morogva felhívta a barátnőjét, gondolom, hogy leadja a drótot. Utána kellett volna mennem? Valószínüleg igen.
Azonban abban a pillanatban nem tudtam volna mit tenni, mit mondani.

Ezt mindkettőnknek fel kellett dolgozni, de úgy vettem észre őt jobban megviselte. Annyira gyengének, és másnak tűnt, mégis annyira gyönyörű volt.

- Najó - törte meg a csöndet Namjoon ideges hangja -, valaki elmondaná mi az Isten folyik itt? - csattant fel.

- Hyung ez egy elég hosszú sztori - tért vissza Tae a telefonálásból. - Szóltam Jagi-nak. Már uton van hozzá - biccentett felénk a fiú.

- Őt is ismeri? - értetlenkedett a szőkeség.

- Ami azt illeti már nagyon nagyon régóta legjobb barátok - vakarta meg a tarkóját zavartan Taehyung. - Hyung, szerintem ülj le. Jobb lesz, ha elmeséljük az egész sztorit.

Mindhárman helyet foglaltunk, én a székemben, ők pedig a kanapén. Úgy éreztem ez az én saram, szóval a legelejétől elmeséltem mindent. Az első pillanattól kezdve, addig míg újra magára hagytam, és hogy ez alatt az egy év alatt nem kerestem.

- Tudom, elbasztam - fejeztem be a kis mesémet.

- Várj - vett egy méj levegőt Nam. - Te vagy az a fiú, akiről mesélt nekem? Te vagy a...

Beharapta a száját, és inkább elfojtotta a mondandóját.

- Hyung, ha neked is elmondta - szólalt meg a legfiatalabb -, szerintem nem neked kéne elmondani Yoongi hyung-nak.

- De joga van tudni - magyarázta Namjoon.

Itt már tudtam, hogy valamit titkolnak előlem. Mi lehet annyira fontos, netán szörnyű, hogy nem árulhatják el nekem? Csak reménykedni tudtam, hogy ez alatt az idő alatt nem Iseul-al történt valami, mert azt sose bocsátanám meg magamnak.

- Ti amúgy mi a francról beszéltek? - adtam végül hangot a gondolataimnak.

Egymás szavába vágva beszéltek, hebegtek-habogtak össze-vissza, és ezzel már nem csak gyanús volt a dolog, hanem egyenesen tudtam, hogy valami történt a lánnyal.

- Mi történt Iseul-al? - kérdeztem fagyosan.

Egymásra néztek, majd rám és ezt vagy ötször megismételték, mire Namjoon beszélni kezdett;

- Nézd - vágott bele -, ez egy olyan dolog, amit nem tőlünk kell hallanod. Nincs is jogunk elmondani.

- Valami borzasztó, igaz? - kérdeztem idegesen. - És hozzám köthető, mi?

- Nézd tesó, szerintem most jött el az ideje, hogy felkeresd - mondta Taehyung. - Ez után a kis incidens után, úgyis beszélnetek kell. Keresd fel, és beszéljétek meg.

- Hol lakik?

Nem kellett győzködnöm őket, hogy elárulják hol lakik. Namjoon azonnal beleírta a telefonomba a lány címét. Ismertem a környéket. Közel van az egyetemhez, és még nem is lepukkant kócerájok vannak ott. Nam említette, hogy az egyetemen ismerkedtek meg. Ezek szerint csak megcsinálta, felvették.

Annyira büszke voltam rá, viszont a szívem mélyén tudtam, hogy valami nem stimmel vele. Nem láttam a csillogást szemeiben. Az az életvidám lány, akit ismertem eltűnt.

Vajon miattam?

Már csak egy valami hiányzik. Farkat növeszteni, ahhoz, hogy meglátogassam és ne gyáva módon megfutamodni, ahogy azt mindig tettem.