Az ember, aki beleunt a halhatatlanságba

Bevezető

Belépve a bank igazgató irodájába füst illata csapott meg.A helyiség nagy volt. Öreg tapéta borította a falakat, kristálycsillár lógott alá a plafonból.Nem volt odabent sok bútor, egy nagy fa asztal két székkel és még pár szekrény,meg egy óriási olajfestmény az egyik falon.

A bank igazgató az asztalnál ült szivarozott és komor tekintettel nézett rám:
-Üdvözlöm Mr. Bounscotti.Kérem foglaljon helyet.-intett a vele szemben elhelyezkedő szék felé.
-Köszönöm.-leültem a tölgyfa székre, mely látszólag kemény, de valójában nagyon kényelmes volt.
-Minek köszönhetem látogatását?-kérdően nézett rám.
-Szeretnék egy másik embernek is hozzáférést biztosítani a számlámhoz.-mondtam
-Valami probléma akadt? -gyanakvóan nézett rám, mint aki tudja, hogy a másik valami rosszat tett.
-Nem, csak ezentúl utazgatni fogok és szeretném, ha lenne valaki, akire ráhagyhatom a pénzemet, ha valami történne velem.-magyaráztam neki, de ő már felállt és az ajtó felé indult.
-Rendben kérem várjon máris hozom a szükséges papírokat.

Kirontott az irodából.Ahogy a falon lógó festmény néztem, ráismertem az emberre akit ábrázolt.Mr. Smith a bank alapítója, ez a felirat állt a portré alatt, még az előző évszázad elejéről 1921-ből ismertem New Jerseyből.Emlékszem dolgoztam neki fórdítóként, már akkor is rengeteg nyelvet beszéltem.Mikor visszagondolok a múltra valahogy mindig a vállamra nehezedik a földön leélt 187 évem.
A merengésből az ajtó kattanása zökkentett ki, ahogy az úr vissza tért papírokkal a kezében, majd leült velem szemben az asztalhoz.
-Rendben, akkor lássunk is neki, meghatalmazott neve?-felnézett a papírokról.
- Jonathan Clark.-mondtam, s ezt követően még órákat tőltöttem ott, mire sikerült minden papírt kitölteni.

A bankot elhagyva egyenesen ahhoz az emberhez vezetett utam, aki a jövendőbeli hamis személyiségem Jonathan Clark papírjait hozta létre.Ahogy a házhoz érkeztem kopogtam, s a fiú, Jeff nyitott ajtót.
-Hello.-nézett rám csodálkozva-Hát te mit csinál itt?Azt hittem mindent elintéztünk.
-Szia Jeff.Igen csak a papírok közül kihagytad az első három évi gimnáziumi bizonyítványt, ami kellhet majd nekem hogy ott befejezhessem majd az iskolát.
-Nagyon sajnálom természetesen pótlom, gyere be.-sürgetősen behivott a házba, idegesnek tűnt.
A szobájába mentünk és azonnal leült a számitógép elé és neki látott elkészíteni a bizonyítványt.
-Egyébként miért változtatsz személyiséget?Valami rosszat tettél? Gyilkosságba vagy adósságba keveredtél?-ujjai gyorsan jártak a billentyűzeten, egyszer csak válaszul arra, hogy nem válaszoltam neki, felnézett-Na mi az,nem akarod elmondani?
- De elmondom, adósságba keveredtem.-reméltem nem látszott rajtam hogy hazudok.
-Értem, elég fiatalon félre siklik az életed.-szemében kiváncsiság fénye csillant, azonban nem kérdezősködött tovább.
Hirtelen a nyomtató zajára figyeltem fel, és a következő pillanatban Jeff a kezembe nyomta a papírjaimat.
-Meg is volnánk.Egyébként az új személyiséged miért tizennyolc éves, mikor te huszonkilenc éves vagy?Bár mondjuk simán letagadhatsz jó pár évet.
-Köszönöm Jeff.Nem tudom miért tizennyolc egyszerűen csak azt találtam reálisnak a külsőmhöz.-kezdtem unni a folyamatos kérdezősködést.
-Értem és mikortól használod az új személyiségét?-nézett rám érdeklődően.
-A jövő héten fogok elköltözni innen Bostonból Ashtonba, na de sietnem kell sajnálom.-mondtam majd elköszöntem s haza indultam.