NYOLC !
"Tae, jössz sétálni?" kérdezte Jungkook bársonyos hangnemben.
Taehyung a telefonján játszott, vagyis ez volt a szándéka. Az igazság az volt, hogy csak próbált elfoglaltnak tűnni. Azonban mégsem kötötte le semmi sem a figyelmét.
"Hm?" mégis úgy tett, mintha valamivel foglalatoskodna.
"Hyung, nem is játszol semmin. Csak az időzítővel szórakozol." buktatta le Jungkook az idősebbet.
Taehyung sértve érezte magát. Mégis hogy képzeli Jungkook, hogy leleplezze őt? Próbált sértettnek tűnni, de aztán meghallotta a maknae aranyos nevetését s a harag máris eltűnt.
"Jó, miről szeretnél beszélni?"
Az idősebb minél hamarabb túl akart lenni ezen a beszélgetésen.
Jungkook nyomatékkal nézett barátjára.
"Tudod, hogy miről akarok beszélni, hyung." sóhajtott Jungkook. "Kérlek? Ez nagyon fontos nekem. Azóta ez jár a fejemben, mióta elmondtad... az... érzéseidet." hebegett a végén. Taehyung pedig ösztönösen mosolygott.
"Oké." bólintott Kim, majd minden figyelmét Jungkooknak szentelte.
"Tae, te vagy a legjobb barátom." nézett az említettre Jungkook. Olyan őszintén mondta a fiatalabb, hogy Taehyung meghatódott.
"Te is nekem." vallotta be.
"Nem akarlak elveszíteni." folytatta Jungkook. "Szerintem belehalnék, ha valaha elveszítenélek."
Taehyung bólintott s próbálta felemészteni a hallottakat.
"Kérlek, mondd, hogy sosem foglak elveszíteni, bármi is történjék a jövőben..." kérte Jungkook.
Abban a pillanatban, Jungkook határozottnak, mégis kissé rémültnek látszott; Taehyung ölelni szerette volna és addig el nem engedni, míg a bizonytalansága el nem tűnik.
Közelebb lépett és megfogta Jungkook kezét.
"Sosem fogsz elveszíteni, ígérem." felelte meggyőződéssel.
Mikor Taehyung ránézett a maknae-ra, Jungkook elmosolyodott s óvatosan rászorított az idősebb kezére.
"Még akkor is, ha ez nem fog működni, igaz?" kérdezte Jungkook.
Taehyung összehúzta a szemöldökét.
"Mi?" kérdezte zavarodottan.
"A kapcsolatunk." válaszolt Jungkook. "Szeretném, ha együtt lennénk. Persze, ha ez megfelel neked. Vagy nem? Ó, Istenem, akarsz egyáltalán járni velem? Vagyis... Azt hittem akarsz, mert bevallottad az érzéseidet, de talán mégsem akarsz! Túl sok mindent képzeltem bele? Elrontottam a barátságunkat? Nagyon sajnálom. Azt sem tudom mi a szart csinálok. Tae..."
"Hé, nyugi." bíztatta Taehyung a fiatalabbat s megsimogatta az arcát. "Nem hittél semmi rosszat, ígérem. Szeretnék veled járni." Aztán megállt. "Várj, ez azt jelenti, hogy te is akarsz járni velem?"
Mikor Jungkook pánikolni kezdett, Taehyung legelőször megpróbálta megnyugtatni őt, ezért nem fogta fel, hogy mit mondott a fiú, egészen idáig.
Szóval ott ültek, kezük összekulcsolva, egymás szemében elveszve... Addig, míg mindketten nevetni nem kezdtek.
Megint az az érzés...
"Nagyon jók vagyunk ebben." rázta meg fejét Jungkook.
"Igen." Értett egyet Taehyung. "Szóval..."
"Kedvellek, Tae." mosolygott Jungkook. "Nem tudom, hogy te mennyire érzel így, de tényleg kedvellek... romantikus módon. Szeretnék egy esélyt adni magunknak."
Szürreális pillanat volt ez Taehyung számára, mivel nem hogy Jungkook bevallotta az érzéseit iránta, hanem most már járnak is.
Vagyis így gondolta.
-
annyira aranyos a miri név (o˘◡˘o) ez lesz az új becenevem:DD
