14. Ég veled

241 19 2
                                    

Cho Rin szemszöge:

Nem bírtam Chan Yeol szeme elé sem kerülni. Pedig nagyon szerettem volna elbúcsúzni tőle, de tudtam, ha megtudja, hogy a közös gyerekünket várom, ígyis-úgyis elhagyott volna.
Az erkélyről néztem, ahogy beszáll a kocsiba és elhajt.
Gyáva vagyok, de jobb lesz így tudom. Jobb, ha nem tudja.
Ég veled Park Chan Yeol. Szeretlek.

Chan Yeol szemszöge:

Cho Rin nem búcsúzott el tőlem.
Megöleltem a bátyám, és a feleségét, majd beszálltam.
Cho Rin nem volt sehol.

Már épp kifordultam a kocsibejáróról, amikor észrevettem, hogy az erkélyen áll. Nem sírt, nem csinált semmit, csak meredten maga elé bámúlt.
Legszivesebben kiszálltam volna, de már nem volt visszaút.
Jobb neki nélkülem. Ég veled Park Cho Rin. Szeretlek.

Cho Rin szemszöge:

Még egy hatalmas feladat várt rám. Közölnöm kellett a szüleimmel, hogy terhes vagyok és nem tudom ki az apa.
Bizony. Nem árulom el nekik Chan Yeolt. Ahhoz túlságosan is szeretem. Nem akarom, hogy őt hibáztassák.

Nagy levegőt véve léptem a konyhába.
"Anya, apa!" mind ketten rám pillantottak, én pedig folytattam kertelés nélkül.
"Terhes vagyok."
"Cho Rin ne viccelődj..." kezdte apa.
Anya tudta, hogy nem viccelek és egy hatalmas pofonnal jutalmazott.
"KI AZ A SZEMÉT? KI AZ APJA?" ordította.
"Ne-nem tudom..."
Dadogtam.
"Cho Rin..." ez apa kétségbeesett hangja volt.
"Én sajnálom!" zokogtam."Annyira sajnálom!"rohantam fel a szobámba.

THE SECRET APPLE (Exo-Chanyeol ff.~)~befejezettWhere stories live. Discover now