A gyertyafény árnyékában ||k-pop novellák||

A DNS nem minden ||TaeKook||

Taehyung kimerülten hevert a padlón, egyre hevesebben emelkedő mellkassal, miközben szapora légvételeit próbálta rendezni. Kimerült volt és fáradt, végtagjai sajogtak - emellett a megfázása is eléggé gyötörte, de ezt véletlenül sem merte volna említeni fiatalabb társának, aki éppen a hangszóró mellett állt, hogy kissé lehalkítsa a dübörgő zenét.

- Hyung, ez már megint nem jó! Nem hiszem el! Miért nem tudsz már koncentrálni? - Jungkook ideges volt. Az óra már a három órán is túl haladt, a Nap hamarosan felkel, de ők ketten, még mindig a táncterem padlóját koptatták, a Comebackre készülődve.

- Nagyon sajnálom Jungkookie, igyekszem összeszedni magam. - Tae hangja bűntudatosan csengett, miközben próbált felkászálódni a padlóról, hogy folytathassák a próbát.

Nagyon szégyellte magát, amiért fiatalabb barátja miatta nem alszik most, de egyszerűen képtelen volt arra, hogy rendesen elsajátítsa az új koreográfiájuk egyik részét, amit történetesen, Jungkookkal csak ketten táncoltak.

Taehyung nem tehetett róla, nagyon zavarban volt barátja társaságában, s képtelen volt koncentrálni a közelében.

Megint elrontotta a táncot.

Egy ideig egész jól ment neki, de mikor a tükörből meglátta magán Jungkook tekintetét, lábai összeakadtak, s hatalmasat koppanva érkezett meg a kemény, kissé hűvös fapadlóra.

Térdeibe és hátába hatalmas fájdalom tódult, s alig bírta megállni, hogy könnyei utat ne törjenek maguknak.

Jungkook idegesen ment oda a zenegéphez, hogy leállítsa a zenét, miközben egyre ingerültebben fújtatott.

- Talán, jobb lenne, ha Jiminnel táncolnátok ezt a részt. - Taehyungnak fájt, hogy kimondta ezeket a szavakat, s titkon remélte is, hogy fiatalabb társa majd heves tiltakozásba kezd, de ez nem így lett.

- Igazad van. Talán reggel, meg tudnám győzni Jiyoung Hyungot, hogy inkább Jimint rakja be mellém. - mosolyodott el a fiatalabb, de továbbra sem nézett Taere, csak a számítógépet nyomkodta, a zenén állítgatva valamit.

- V-vagy, lehet, hogy még is sikerülne megtanulnom. - Taehyung kínjában a pólója alját gyűrögette, miközben a felállással próbálkozott - sikertelenül.

Nagyon fájt neki, hogy a kisebb nem akar vele szólót táncolni, s az is, hogy ezt, inkább Jiminnel tenné meg.

- Szerintem ne erőltessük. Egyértelműen látszik, hogy ez nem megy neked. - Jungkook lemondóan sóhajtott fel, továbbra is a gépet bűvölve, így Taehyung nyugodtan engedett meg magának néhány néma könnycseppet - mondván, azokat úgy sem látja a fiatalabb.

- Végül is, én úgy sem érhetek fel Jiminhez. - motyogta leszegezett fejjel, s nem tudta, hogy a keserűségtől, vagy a láztól merte így kimondani, amit gondol.

- Jimin a legjobb táncos, ez kétségtelen. - Tae hallotta Jungkook hangján, hogy mosolyog, s ez még nagyobbat facsart szívén.

- Fogyóznom kellene. Jimin sokat fogyott mostanság, talán, ha sikerülne 60 alá mennem, jobban menne a tánc is. - Taehyung hangosan elmélkedett, ami  a fiatalabb fülét is megütötte, de még mindig nem fordult hátra, s az idősebb el nem tudta képzelni, hogy mit csinálhat ennyi ideig a másik.

- Nem hinném, hogy számítana. - Taehyung most már nem tudta eldönteni, hogy a lábai vagy a szíve fáj jobban, de kétségtelen, hogy mindkettőt mardosta a fájdalom, s Taehyung néma könnyei is megállíthatatlanul csordogáltak.