Bexi-Késtél- Nagy Márk szemszöge

7.

Mikor felnéztem a telómból másodjára is, Judit már nem telefonált.
-Kezdhetjük?-nézett rám várakozóan.
- Hát... Bexi keres és nagyon fontos lenne... Szóval kiengednél...?- pillantottam rá félve.
- Ha Bexi keres... Menj, de maximum tíz perc múlva itt vagy!
- Köszi!- „Hol vagy?"-küldtem el.
„A főbejáratnál"-érkezett a válasz.
A főbejáratnál kiléptem a fotocellás ajtón és szembe találtam magam Bekával.
-Hol a kártya?-kérdezte.
-Nálam. De mit kapok érte?
-Ne szórakozz már, a kishúgomnak lesz. Valamilyen agyi rendellenesség miatt szereti, amit csinálsz.-akadt ki teljesen.
-Jó tudni, hogy a családodban legalább valakinek jó ízlése van.- vigyorogtam rá.
-Nagyon humoros vagy. Kérem a kártyát!
-Kérek érte egy közös fotót.
-Mi van?-kerekedett el a szeme.
-Ne izgulj- mosolyogtam kedvesen- csak a netre kell.
-Ezer közös képünk lett ma, nem kell több- rázta a fejét.
-De azok az újságba mennek. Nekem saját kell. Az instára. Valami exkluzív. Meg is ölelhetnél.- magyaráztam.
- Na menj a francba a kártyákkal együtt- szaladt ki a száján. Hajjaj, Beka, hajjaj!
-Hé! Más örülne, ha megölelhetne!-kértem ki magamnak.
- Akkor keress olyat, akit nem kell megzsarolnod érte.
-Kell a kártya?- húztam fel a szemöldökömet mosolyogva.
-Arghh...-sóhajtott- Mit akarsz milyen kép legyen?
-Spontán. Na, gyere csak-húztam magamhoz. Szabad karommal átkaroltam.
- Mutasd!-kérte el a telómat- Jó, de most kérem a kártyát.
- Parancsolj! Kettőt is hoztam.-nyújtottam át neki a kártyákat.
-Elég egy.
-Legyen egy neked is.
-Mondtam, hogy nekem nem kell.
-Ki tudja? Lehet, hogy a lelked mélyén te is Márker vagy.
-Hidd el, ha az lennék, már kinyírtam volna magam.
-Ne legyél ennyire biztos a dolgodban. Kétféle ember van. Aki már kedvel engem és aki majd megkedvel...-vigyorogtam.
-Elfelejtetted a kommentelőket, akik nem igazán rajonganak érted...
-Ők a második csoport. Majd fognak. De most mennem kell vissza próbára. Szia Bexi!-márkcsintottam. Ő még kiáltott valamit a márkcsintásról (?), de már nem érdekelt.
Visszasiettem próbálni. Rémesen sokáig, de tényleg rémesen sokáig énekeltette velem a Mr.A Judit.
Mikor végre elengedett, lerogytam a büfé székére és hívtam egy taxit. Míg vártam kértem a pultos lánytól, Pannitól egy melegszendvicset és egy teát.
-Na! Fáj a torkod?-érdeklődött.
-Á, csak kapargat- legyintettem, mire kérdőre nézett rám- Mert ma eléggé elfáradt- siettem a magyarázattal.
Olyan „Ahaaa!!!" fejjel bólogatott, majd nekiállt a rendelésemnek. Én addig leültem az asztalhoz és elmerültem a... Pompás adottságú lányban.
Mivel az instár bújtam, Panni kihozta nekem a kaját. Nagyon, de nagyon finom volt, és a tea is magyon jól esett a torkomnak. Kértem volna mégegyet, de sajnos megérkezett a taxi.
***
-Sziasztok!- köszöntem a szüleimnek, aki most az egyszer végre otthon voltak.
-Szia Márk! Hogy vagy?-kérdezte apu.
-Márk! Elfáradtál!- ugrott a nyakamba anyu.
- Jól vagyok, és semmire sem vágyom jobban, minthogy beülhessek egy kád forró vízbe.-közöltem fáradtan.
Anyu rohant, hogy előkészítse a fürdőt, apu pedig ég szendvicset nyomott a kezembe, vacsora címszóval.
Amíg kajáltam, megnéztem a közös képünket, amit a taxi-út alatt toltam ki instára. Elég jó a feedback!
***
Mikor kiszálltam a kádból felvittem az arcomra a pakolást, majd megcsináltam a hajamat és lefeküdtem aludni, hogy holnap egy sokkal keményebb napra ébredjek.