Bexi-Késtél- Nagy Márk szemszöge

BEVEZETŐ

És kimondták a nevem. Kimondták a nevem, ebben a pár hétben oly sokadszorra.  Boldogan és fáradtan lefutottam. Igen! Elénekelhetem a Mr. A-t és a Gotye számot is!
Ezzekkel a gondolatokkal taxiztam haza, ahol apu várt rám.
- Márk, ezt jól megcsináltad! Ez a két szám!- dicsért.
- Köszi apu, tudom, de hol van anyu?
- Anyud dolgozik, mert a képek sorrendje összekeveredett az új könyvnél. Későn ér haza.
- Kár.- mondtam -Apu!
- Igen?
- Szeretlek- kacsintottam. Majd bementem a szobámba. Hallottam, ahogy apa üvölti, hogy agyvérzést kap a szemrángásomtól, de már nem foglalkoztam vele.
Felmentem Face-re és megnéztem a márkerek reakcióját. A szokásos. Imádnak.
De ott vannak az utálkozók kommentjei. Lepörögnek, de ott vannak. Ott van a szemem előtt minden egyes hater komment, de főleg az első: ronda a hangod te paraszt, nem értem miért vagy így felkapva!- ez a komment megmutatta, ha csak egy kis időre is, hogy le lehet győzni. És nekem van mit veszítenem.