Bexi-Késtél- Nagy Márk szemszöge

6.

-Biztos most ismerledtetek meg egymással?-lepődött meg a riporter.
- Fél órája- nevetett Beka.
-De olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást- tettem hozzá kissé nyálasan.
A riporter készített még néhány fotót, majd magunkra hagyott minket.
-Nem tudnál kevésbé nyálas lenni?- túrt a hajába. Úristen, de jól nézett ki. De az imidzsem...
- Te pedi nem tudnál kevesebbet szerepelni? Hőst csinálsz magadból.- védekeztem.
- Mi van? Téged mentettelek ki a posztolós kérdésből, mert lefagytál.- Ja igen. Amíg én Bekán gondolkoztam, addig ő „kimentett" a posztolós kérdésből. A francba, ez a lány!
-Nem fagytam le!
-De igen.
-Nem!
-Mondom, hogy igen, itt ültem melletted.
-Nem kell megvédened.
-Nem téged védtelek. Magunkat- magyarázta.
Az ajtó nyílására egyszerre hallgattunk el.
- Zavarok?-érdeklődött Judit, az énektanár.
-Dehogy, éppen skáláztunk!- füllentettem.
Judit bemutatkozott Bekának, aki bemutatkozott Juditnak és tíz percig nagyon örültek egymásnak, majd elkezdtük próbálni a Gotye számot.
Kaptunk szöveget, Beka kottát is és el is kezdtünk próbálni.
- Now and the I think of when we were together...
Like when you said so felt so happy could die- énekeltem egyenesen Beka szemébe nézve. Elkapta a tekintetét és félreütött.
- Állj! - kiáltott Judit - Mi volt ez Bexi?- vonta kérdőre a lányt. Hahh! Csak van ott valami! De nem. A szemébe nézve énekeltem, de semmi.
- Now and then I think of all the time you screwed me over...- énekelte Beka, szigorúan a kottájába nézve.
Órákig énekeltem neki a Gotye számot, de SEMMI!!! A végére, azt hittem én gyengülök el és csókolom meg. Mi?! Csókolom meg??? Értem ezrek rajonganak, pont az az egy kell aki nem??? Ajj...
-Bexi, veled holnap ugyanekkor folytatjuk- köszönt el a lánytól Judit. Én meg persze itt fogok dögleni...
-Rendben. Végeztünk mára?
- Veled igen- felelt Bekának.
- És te?- nézett rám
- Két dalom lesz a szombati műsorban- ez a csajszi tényleg nem követi/követte a műsort!
- És most még azt is próbáljátok?
-Ja.
- Ó. Hát oké.
- Bexi!- szólt utána Judit- Van lehetőséged zongorán gyakorolni?
- Megoldom, persze. Miért?-kérdezte Beka. Amíg ők erről beszélgettek eszembe jutott egy kérdés.
- Te mit fogsz most csinálni?- kiáltottam utána.
- Kajálok valamit.
- Kajaaa...Én mikor kajálhatok valamit?-sóhajtottam.
- Nyolc körül már végzünk- biccentett Judit.
- Az még két óra! Éhen halok!
- Márk, nem érdekel, próbálnunk kell!
- Csak tarthatunk két perc szünetet.
- Nem Márk! Kezdem.- indította el a zenei alapot.
- When I step into the Club, everybody shouts hooray
Walking down the street, they're throwin' me my on parade.
- Nem jó, hooray-a. Újra- újra. És újra. A harmadik újránál jártunk mikor jelzett a mobilom, hogy üzenet érkezett. A képernyőn: Beka fényképet küldött Neked.
Feloldottam a telefont és megnyitottam a képet. Pogácsa-evős szelfi...
- Márk!
- Pillanat!!!
- Kettő perc!- figyelmeztetett. Én addig készítettem egy beintős szelfit. És... Küldés!
„És ha meglátják ezt a képet a Márkerek??? :D"- jött a válasz.
„Akkor a pogácsát kajáló képed is a neten landol."
„Jó. Akkor csak beállítom a hívásodra. Hogy soha ne vegyem fel, ha ezt a fotót látom."- Hahh, a kis naiv!
„Ne aggódj, eszemben is felhívni téged."-gépeltem. Nincs válasz. „Na mi van, erre nem tudsz mit lépni, mi?"-üzentem diadalittasan.
„Nem is akartam. Kit érdekel, hogy mit írogatsz?"-erre már nem tudtam válaszolni, mert Judit berakta a zenei alapot.
- When I step into the club, everybody-eddig jutottam, mikor Judit telefonja megcsördült.
- Egy perc, Márk!
- Oké...- és már jött is a message. „Na, most mi van?"
„ Mi lenne?" „Hagyjál már!"- küldtem el a két üzenetet.
„Mi? Most nem is írtam semmit!"
„Ezt úgy általában értettem"
„Te hülye vagy"
Az üzenetet figyelmen kívűl hagyva gépeltem tovább. „Megint írogatsz"
„Mert válaszolok az üzenetedre"
„Ne válaszolj"
„Akkor ne írj"
„Megint írsz"
„Oké, én mostantól nem válaszolok neked"- zárta le a beszélgetést.
„Na végre"-enyém lesz az utolsó szó.
Mikor felnéztem Judit még mindig beszél, szóval visszasüllyedtem a telefonom világába. Épp egy külöleges... Khm... Adottságokkal rendelkező csajt néztem, mikor ismét üzenetem jött.
„Márk!"
„Mi van??? Próbálni szeretnék!"
„Van nálad autogramkártya?"
„???"
„Nyugi, nem nekem lesz, megvagyok nélküle."
„Van nálam"
„Szeretnék kérni egyet"
„Valld be, hogy neked lesz"
„Mondom, hogy nem!"
„Akkor nincs, sajnos elfogyott"
„Ne csináld már"
„Halljuk"
„Jó, nekem lesz..."-tudtam, hogy márker.
„Na azért. Gondoltam, hogy Márker vagy"
„Kitolnád a hatalmas arcodat a kártyákkal a bejárathoz?"
„Próbálok"-nem.
„Mondd, hogy én kereslek, és nagyon fontos"
„Azt hiszed, hogy ilyen befolyásos vagy, Beka?
„Ne becézgess! És amúgy, meg próbáld csak ki!"