Tökéletes Katasztrófa (csábításból jeles ff.)

Na így mindjárt más!

Őszintén be kell, hogy valljam, de a szépszemű királyfi iszonyú sokat dobott a lelki állapotomon. Órákig beszélgettünk a parkban és ápolgatta a drága, elmebeteg kis Dakotát - vagyis engem, a gymegébbel kedvéért. Este hét fele járhatott az idő, amikor derült égből villámcsapás - sok-sok villámcsapás - és mennydörgés zavarta meg a már-már belsőségesnek tűnő kis találkánkat, de ahogy észrevettem, nem csak minket lepett meg a hirtelen jött vihar. A szerencsésebbek be tudtak húzódni az éttermes kocsit kifeszített ponyvái alá, de akiknek nem jutott hely, úgy rohantak ki, mintha minimum a Falon átkelt Mások kergetnék őket, pedig ez csak egy kis eső.... Pont ezt a gondolatom osztottam meg Lysanderrel, amikor egy fehér fény elvakított. A tőlünk 20-30 méterre lévő tóba csapott bele a villám, pontosabban a középen elhelyezett rúdba, ami... fogalmam sincs, hogy mit keresett ott. Lysander karon ragadott és elráncigált.
- Hova megyünk? - üvöltöttem és szedtem ki a fél hajam a számból, merthogy az az istenverte vihar egyre jobban elszabadult.
- Hozzám - felelte szemrebbenés nélkül Lysander. - Hatalmas a vihar, te pedig nagyon messze laksz, de én itt vagyok a közelben.
- Irtó cuki vagy, hogy aggódsz értem, de nem mehetek fel hozzád.
- Miért? Csak nem félsz, hogy megrontanálak? - nézett rám egy perverz vigyor kíséretében.
Neked megengedném, hogy megronts, válaszoltam azonnal fejben, de azért na, nem kell minden szembe jövő pasi karjaiba omlani - annak ellenére, hogy ő egy álompasi.
- Tudod, Királyfi, ismerlek köbö egy teljes napja, nem hiszem, hogy én most nagyon akarnék lepedőt gyűrni. Nem akarlak megbántani, félre ne értsd, de nem ismerlek annyira. Inkább elmegyek Arminékhoz, ők majd vigyáznak rám.
Lysander arca először kifejezéstelen maradt, majd egy aprót bólintva elköszönt. Néztem távolodó alakját és azon emésztettem magam, hogy egy tízes skálán mennyire lehettem az előbb bunkó. Minimum tizenöt, szólalt meg a fejemben egy gonosz kis hang, amitől csak rosszabbul éreztem magam. Ezután minden átmenet nélkül elkezdtem rohanni a megfelelő buszmegállóba, ugyanis eszembe jutott, hogy nem kéne kiáznia a hajfestékemnek. A többi ember hülyének nézett, de nem érdekelt. Ez a szín elvileg tartós, de még csak egy hónapja kísérleteztek ezzel a márkával.
Extravagáns hajszínemnek oka is van: szeptemberben anya nyúzására elkezdtem randizgatni Nathaniellel. A szőke hajú srác a világ leglovagiasabb pasija, szinte birka türelemmel rendelkezett és ennek a nyugodságnak egy része rám is ragadt. Csak pár hónapig jártunk, még az első héten lefeküdtem vele, nagyon fájt, első alkalom volt és nem is élveztem igazán. Az volt az első és utolsó alkalom, hogy megtettem vele, amígy együtt voltunk. Szakítás után egyszer felmentem hozzá, az eredeti indokra nem is emlékszem már, csak arra, hogy a végén az ágyban kötöttünk ki. Majd pár nappal később, majd újra és újra és újra, mígnem Amber egyszer gyanút fogott, ugyanis a fiúnál felejtettem a karkötőm. Lesokkolt a tény, hogy ki lesz pakolva a kis titkunk, teljesen paranoiás lettem. Castiel nem tudta, hogy mi miatt kattantam meg jobban, de egyik este, amikor nem bírtam tovább, elmeséltem neki mindent. A bátyám iszonyú dühös lett, sose láttam korábban ilyennek. Nem haragudott se Nathanielre, se rám, csak arra a szőke picsavirágra. Másnap négyszemközt tartott neki egy alapos fejmosást és megígértette vele, hogy a feltételezésről senkinek se beszél. Ezután minden kapcsolatot megszakítottam Nathaniellel és a rágógumi-rózsaszín karkötőt nála hagytam, de az emlékére befestetettem a hajam rágógumi-rózsaszínre.
Időközben megérkeztem az Osvald-ikrek házához és megnyomtam a csengőt. Armin szinte azonnal ajtót nyitott és meglepődve konstatálta, hogy én voltam a hívatlan látogató.
- Gyere be! - invitált, majd Alexy-nek kiabált. - Alex, gyere, vendégünk van!
A kék hajú srácra se kellett sokat várni azonnal oda robogott hozzám és szorosan megölelgetet, nem zavarta, hogy épp melltartóig átáztam.
- De hiszem vizes vagy! - mondta csodálkozva és felvezetett a szobájába.
Ott kaptam száraz ruhát és ameddig lezuhanyoztam, a fiúk csináltak meleg kakaót. Hálásan elfogadtam és azonnal kortyolni kezdtem, nem zavart, hogy közbe a nyelőcsövem megégett.
- Maradhatok itt éjszakára? - kérdeztem a fiúktól, akik erre azonnal összevesztek, hogy akkor kinek a szobájában aludjak.
Végül az a döntés született, hogy rengeteg ennivalóval becuccolunk a nappaliba és reggelig filmet nézünk. Természetesen és dőltem ki elsőnek. Az se zavart fel, hogy a telefonom szinte percenként rezgett a kezemben.