Just My Star [EXO]-ChanYeol

FOLYTATOM! Új rész: Ki választ?

És, tadammm, egy hataalmas hatalmas szünet után visszatértem, (nagyon nagyon sajnálom:( 💛)  ezentúl megint lesznek részek, bár nem tudom mennyit tartogat még ez a történet, de 1-2 még biztosan jön, és utána remélhetőleg elkezdem a következő sztorimat, erről majd hozok infókat. Remélem még érdekel titeket a folytatás, és ennyi elég is, olvassatok❣️

*Chanyeol szemszöge*

Chanyeol te vagy a legjobb.
Hangzott Sehun szájából a mondat, amit állítólag előtte Emily mondott. Ha elhittem volna, lélegezni nem tudtam volna a meglepetéstől. De ennek még érlelődnie kellett bennem.
-Felejtsük el..- bökte oda végül Sese, és elindult befele, én pedig utána.
-Akkor döntsük el hol alszik Emily. -mondta Kai, és köbenézett a csapaton. -Hol van Suho? Ő mondja meg. - és azzal Xiumin el is indul az emeletre.
Fél perc múlva leszólt nekünk, hogy a legjobb lenne ha a kanapén hagynánk. Le is feltettük, a többiek már elmentek aludni, mikor én még gondosan betakargattam. Éppen indultam volna el, mikor megszólalt ez a rafinált. -Chanyeol. Ne hagyj egyedül. Nem tudok egyedül idegen helyen és sötétben aludni.-
- Idehivom Sehunt..- mondtam neki egyszerűen.
-NE! - mit üvöltöztik ez itt. -Nem tudom miért jössz folyton Sehunnal. Sosem lesz köztünk semmi.- beszélt csukott szemmel félálomban.
Őszintén szólva nem értettem a belyzetet. Most akkor nem kamuznak?

*Emily szemszöge*

-Jó Isten Chen,mi történt?- Üvöltött ha jól hallottam Kai. Gondolom az említett vert le valamit a konyhában, ami akkora zajt csapott, hogy 16 lábat hallottam meg letrappolni a lépcsőn. Iszonyatosan jó ébresztő volt. Ekkor fogtam fel, hogy szinte 102%, hogy nem otthon vagyok. Kinyitottam a szemem, és elindultam a hangok irányába. Benéztem a konyhába, és valóban, az Exonal voltam. Basszus...az este. Megvan, hogy Channal voltam, bepiáltam és jöttek a többiek. És..te jó ég..valakit lesmároltam. -Ki volt az?- kiabáltam elszörnyedve. Mindenki rám pillantott, majd Chen szabadkozva elnézést kért. -Oh, nem úgy ertem, te ne haragudj, teljesen máshol jártam.- Jézusom, mi a fenét művelek?
- Igen? Máshol jártál? Csak nem a tegnap estén agyaltál Dili?- jött oda vigyorogva Sehun. -Mi? Nem rémlik semmi. Mi történt?- próbáltam menteni a menthetőt. Legalább ha azt hiszik nem emlékszem nem faggatnak.
-Ó ne játszd magad. Mindenki tudja, hogy rámozdultál tudjukkkre. Na és, mi lesz ebből? Folytatás?- vigyorgott a képembe D.O, amitől egyenesen lehaltam, főleg miután megpillantottam a többiek tekintetét, es Chanyeolét.. Nem tudtam belőle olvasni. Átnézett rajtam de közben nagyon agyalt valamin.
-Jól van, elég lesz, senkinek semmi köze Emily és Sehun magánéletéhez. Menjetek a dolgotokra.- adta ki az utasítást Suho. -HOGY MI? KIT? ÉN? SEHUN VOLT AZ???-kiabáltam tehetetlenül. Ezt nem hiszem el. Azt hittem Chant. Habár miért lenne ez logikusabb, hiszen nincs köztünk semmi. Vagyis én már nem értek semmit. -Tényleg nem emlékszel? Mert én sosem fogom elfelejteni.-kacsintott rám Sese és kiment a konyhából, majd utána a többiek is, csak Chen maradt, aki takarította a maradványokat. -Tényleg Sehunt akartad lekapni? Tényleg vannak vele szándékaid? Én pedig már kezdtem elhinni, hogy Channal kezd alakulni valami.- nézett rám őszintén. Bár az elején nagyon nehezen alakult ki a barátságunk, már feltétel nélkül megbízom benne. Pedig őszintén most sem beszélhetünk sokat. -Szivesen válaszolnék. Ha tudnám mit érzek. Teljesen tanácstalan vagyok. De ami biztos, hogy soha többet nem iszom.
-Hahh, ilyenkor mindenki ezt mondja. - nevetett... tényleg, ez valóban marha vicces. - Aztán rájössz, hogy elnyonja a fájdalmakat. És egyre többször folyamodsz ehhez. Ahelyett, hogy szembe néznél a problémával. Beszélj vele.-
-Te is sokat ittál? Depresszio?- néztem rá szomorúan. Csak egy mosolyt kaptam válaszul és ott hagyott.
Igaza van.
Felmentem Chan szobájába, kopogtam majd benyitottam.
-Ki mondta, hogy szabad?- mordult egyből rám. - Beszélni szeretnék veled.-
-Mondom ki mondta, hogy szabad?-
Ennek elment az esze. - Na jó, fejezd be ezt az idióta viselkedést, komolyan szükségünk van rá, hogy ezt átbeszéljük.- felkelt az asztaltól és elém ált. - Kiknek van szüksége mire? Szerinted érdekel engem, hogy mit szórakozol másokkal? Én is csak szórakoztam. Unatkoztam, nem volt más, eljártam veled. Kihasználtalak. Te nem ugyan ilyen vagy?- nézett rám a lehető leggusztustalanabbul.
-Hogy mondhatsz ilyet? Mit hazudsz a szemembe? Te is tudod, hogy nem voltam magamnál, szerinted kit csókoltam voltam meg, ha látok is valamit? Rohadtul leszarom, hogy mit kamuzol itt utólag, de nekem sokat jelentett, hogy "érdekből" néha elmentünk valahova. És sajnálom, ha neked ez ennyi volt. Tudod, pedig eddig azt hittem, hogy te vagy a legjobb..- kirohantam a szobából mielőtt meglátta volna a könnyeimet,amik ezek után csak úgy ömlöttek. Lerohantam a lépcsőn és igyekeztem eltűnni innen.
-Hé Em, mi a franc van? Hallod?- nem érdekelt Sehun sem, csak el akartam menni onnan.
Gondolkodnom kell a dolgokon. De ha csak eszembe jut belehasog a szívem. Mi van, ha most elvesztettem mindannyiójukat? Ezután majd senki sem akar velem találkozni. Ennyi volt. Vagy mi van ha mégis ráébred, hogy nekem nem tud hazudni? Vagy ha Sehunnak jelentek valamit? Oh, kérlek, úgy szeretném megbeszélni valamelyikőtökkel.

*Sehun szenszöge*

Em csak úgy elfutott. Fogalmam sincs mi van vele. Lehet zavarban érzi magát? Pedig tényleg édes volt tegnap. Mintha Chanyeol hyungtól jött volna ki, megkérdezzem mi volt, vagy csak olaj lenne a tűzre?!
-kopp-kopp.-
-Gyere.- elég mogorván mondta. De Em érdekében akkor is kikérdeztem.
-Mi történt köztetek?-
És az elejétől a végéig mindent elmesélt, amikor megismerték egymást, amikor leütötte Baeket, es a mai vitájukat.
- Ember, te akkora egy barom vagy. Szegény lány. Most megyek és kiengesztelem, helyetted.- néztem rá a lehető legmérgesebb fejemmel. Ennek elment az esze.
-Ne..

*Emily szemszöge*
Egy tál popcorn mellett nekiálltam dorama maratont rendezni. Etelterelte a figyelmem. Éjjel kettőkor valaki kopogtatott.
- Te..- és nekilökött a falnak.