Nos, mit mondtok? Ti Jessevel lesztek és büszkék lesztek rá?
Én büszke vagyok rá. Arra, amit elértem itt másfél év alatt. Ennyi telt el azóta hogy elkezdtem az első részt. Nagy szünetek voltak, de végül elértünk ide is. A végéhez. Köszönöm nektek, hogy kitartottatok mindenek ellenére mellettem és a történetem mellett. Nem is igazán tudom összeszedni a gondolataimat.
Elmondhatatlanul hálás vagyok mindenért, amit kaptam ezáltal. Borzasztóan fog hiányozni minden egyes perc, amit a történet írásával és a kommenteitek, üzeneteitek olvasásával töltöttem. És legfőképp ti fogtok hiányozni ❤
Na és mi lesz a továbbiakban?
A Mostohatesóknak ezzel végleg vége. A beígért néhány rész még jönni fog az elkövetkezendő napokban, de az lesz a lezárás.
Hogy más történettel fogok-e jelentkezni?
Egyelőre nem. A Mostohatesók végével én határozatlan idejű szabadságra megyek.
Nem is tudok mást hozzáfűzni. Nehéz szívvel búcsúzom a történettől, és még nehezebben tőletek 😭
Mindent köszönök és azt hiszem a végére már csak egy dolog maradt, hogy a nevemet is adjam ehhez a történethez.
Jakab Rebeka voltam, és köszönöm hogy velem tartottál❤
Millió puszi,
~Reb😘
2017. Július 30.
