Miután tisztáztuk a dolgokat Jessevel, vissza indultunk a buliba. A házhoz közeledve meglepetten tapasztaltam, hogy nagy a csend. A lámpák még égnek, így gondolom van még itt valaki. Az ajtón belépve ismét meglepődtem. Mindenki itt van, de senki nem bulizik. Nem tudom mi történt itt, míg távol voltunk, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megtudjuk.
- Én nem mehettem utánad, de az a srác igen?! - támadott le egyből Chris.
- Nem, nem. Vagyis...
- Vagyis mi? Az ő társaságát jobban élvezed, mint az enyém?
- Nem, dehogyis. Ez hülyeség!
- Akkor? Rá volt szükséged és nem rám?
- Nem erről van szó! Ne akarj engem hibáztatni! Nem kértem tőle se, hogy jöjjön utánam.
- Mégsem ráztad le úgy mint engem.
- Figyelj, Jesse! Nem erről van szó...
- Jesse?!
- Jesse? Milyen Jesse? - kérdeztem, miközben éreztem, hogy elönti a pír az arcom.
- Jessenek szólítottál.
- Mi? Nem! - de. Pontosan tudom, mit mondtam, és nem vagyok rá büszke...
- Ugyan már! Hallottam.
- Oké, de csak egy véletlen nyelvbotlás volt.
- Jó, oké, erre én most nem vagyok kíváncsi. Csak hagyj most békén - azzal az ajtóhoz közeledett.
- Ne menj már el! Beszéljük meg. Kérlek! - szóltam utána.
- Ugyan... Tudod egyáltalán ki vagyok?
- Mi? Ez egy idióta kérdés! Persze, hogy tudom. Chris vagy, a barátom.
- Hát úgy tűnik már nem sokáig. - azzal becsapta maga mögött az ajtót.
- Haha, jobb mint egy spanyol szappanopera, nem? - néztem körbe kínos mosollyal az arcomon.
Az egész társaság tanúja volt az iménti jelenetnek. Mindenki engem nézett. A többségük arcán meglepettség látszott, néhányukon sajnálat. Kaptam megvető pillantást is, valamint volt néhány ember aki közömbös arccal bámult előre. Utóbbiak szerintem annyira ittas állapotban voltak, azt sem tudták mi történt.
Kezdtem nagyon kínosan érezni magam, így inkább én is leléptem. Alig hagytam el néhány házat, Jesse utolért.
- Nagyon sajnálom, hogy ez lett belőle. Nem akartam semmi rosszat, tényleg.
- Semmi baj. Nem csináltál semmit.
- De. Lehet tönkretettem a kapcsolatod.
- Nem te vagy a hibás. Nyugodj meg. Megbeszélem Chrisszel és minden rendben lesz - remélem...
- Hagylak is, menj utána.
Tovább indultam, de még egyszer utánam szólt.
- Ha esetleg mégsem alakulna jól, és szükséged lenne valakire, hívj nyugodtan.
- Köszönöm.
Néhány perc séta után meg is érkeztem a nyaralónkhoz. Felmentem az emeletre, nagy levegőt vettem és bementem a szobánkba. Chris az ágyon ült, a könyökét a térdén támasztotta, arcát pedig tenyerébe temette.
- Beszélhetünk?
- Nem.
- Ugyan, ne csináld már! Legalább ne legyél ennyire elutasító velem.
- Mert? Nekem nem eshet rosszul semmi?
- De, igen. És nagyon sajnálom.
- Eddig mindig megértő voltam, nem kérdezősködtem Dannel kapcsolatban sem. Megvártam, míg készen állsz beszélni róla. De most kezdek kicsit kiakadni.
- Minden jogod megvan hozzá. Csak azt kérem, hogy hallgass meg.
- Hallgatlak. Mondjad nyugodtan. El akarod magyarázni, hogy miért voltál távol azzal a sráccal, mikor engem meg leráztál? Vagy azt akarod megmagyarázni, hogy miért kevertél össze vele?
- Fogd már be! Csak hallgass el egy kicsit, és hagyd hogy elmondjam.
- Elmondani azt, amit hazaúton kitaláltál? Mondjuk kíváncsi vagyok, milyen hazugság jutott az eszedbe.
- Sosem hazudtam neked. Soha. És nem is áll szándékomban. El akarom mondani, hogy valójában mi történt, de te nem hagyod.
- Persze, hogy nem hagyom. Nem vagyok kíváncsi rád.
Azzal kiment az erkélyre. Kint neki támaszkodott a korlátnak, és láttam, ahogy mély levegőt vesz. Nagyon rossz így látni, de fáj, hogy így bánik velem.
- Figyelj, én nagyon sajnálom.
- Tényleg nem vagyok erre kíváncsi.
- Oké, most én mondom, hogy nem érdekelsz. Akkor is el fogom mondani, ha érdekel, ha nem.
- Nem vagyok köteles végighallgatni - kikerült és be akart menni, de csukott ajtó fogadta. Én is megfordultam és Nellyt láttam az ajtót túloldalán.
- Mi a francot csinálsz?! - szóltam oda neki.
Kezét a füle mellé tette, jelezve, hogy nem hallja, amit mondok. Szerencsémre nálam van a telefonom, így írok is neki sms-t.
S: Mi a francot művelsz?
N: Addig be nem jösztök, amíg meg nem beszélitek.
S: Ezt nem teheted!😣
N: Oh, igen? Csak figyelj😜
Intett egyet, majd elhagyta a szobát.
- Hát, úgy tűnik itt ragadtunk - fordultam Chrishez.
- Ja. De ez nem jelenti azt, hogy beszélnünk kéne.
- Másképp nem fog beengedni.
- Akkor itt ragadtunk.
Elfordult, az erkély sarkához ment, majd háttal nekem, leült. Hát jó. Ha ő lehet gyerekes, akkor én is. Fogtam magam, én is leültem az erkély túlsó sarkában, és egyhamar nem terveztem megszólalni.
