- Csajsziii - tört be szomorú arccal a szobába Anne, és azonnal rám vetette magát - Mi történt?
- Kim megzsarolt, hogy ha nem szakítok Dannel, akkor mindenkinek elküld egy videót.
- Azt amit nekem is küldött?
- Aha.
- Hát de abban nincs olyan durva, ami miatt megérte belemenni a játékába.
- Láthatom én is a videót? - szólt közbe Nelly, Anne pedig megmutatta neki.
- Csak annyi, hogy a folyosó közepén puszilgat az a srác, akivel elméletben megcsataltam a foci csapat kapitányát. És egy másik, miszerint Jesse azt állítja, hogy jobb a barátomnál. Bocs, EX-barátom.
- Na, ezt most azonnal fejezd be! Itt van a videó - nyomta a kezembe telóját - most azonnal elmész Danhez, és elmondod neki az egészet.
- De...
- Egy szót se! - nézett rám szúrósan.
- Azt akartam mondani, hogy nem akarom a te telódat vinni. Küld át a videót.
- Jah, jó.
Átküldte, aztán szószerint kilökdösött a saját házamból. A ház előtt biztatóan átölelt, majd hazament. Vettem egy nagy levegőt, majd elindultam.
Danielék utcájába érve ismerős kocsit pillantottam meg a házuk előtt. Ez Kim kocsija. Na, de mit keres ő itt?
Közelebb mentem a házhoz, láttam hogy a Kim még csak az ajtóban áll. Megálltam, kiváncsi voltam mi fog kisülni ebből. Dan nyitott ajtót, átölelte ősellenségemet,majd behívta. Na, nekem ebből sok is volt ennyi.
Visszafordultam. Nem volt kedvem egyből hazamenni, így elindultam csak úgy. Nem is néztem merre megyek, csak úgy voltam a világban. Egyszer egy labirintus szerű lakóparkba keveredtem. Jesszus, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Próbáltam a táblákat követni, de azok csak összezavartak. Végül már azt sem tudtam merre van a fel, és merre a le. Tehetetlenségemben Jesset hívtam.
- Ennyi ideig bírtad nélkülem? - szólt bele, és biztos vagyok benne, hogy az a pofátlan mosoly is ott van az arcán.
- Eltévedtem.
- Úgy, mint a filmekben, amikor a csaj eltéved és a srác hősiesen megtalálja, majd hazakíséri?
- Ja, csak abban a csaj nem olyan idióta, hogy egy lakóparkban téved el. Tudom, hogy a város melyik részén vagyok, de fingom nincs hogy a sok egyforma ház közőtt merre is van az arra.
- Istenem, de szerencsétlen vagy - röhögött ki, aztán letette.
Kösz, akkor most segítesz vagy sem? Rá kellett döbbennem, hogy magamra maradtam,így folytattam az utam valamerre. Csak kitalálok egyszer innen...
///
Úgy negyed óra kóválygás után megcsörrent a telóm.
- Állj meg ott ahol vagy, és írd le a környezeted - hallottam meg Jesse hangját.
- Fehér ház, világos barna kerítéssel.
- Azta, igazán leszűkítetted a kört - hát igen, csak ebben az utcában van vagy tíz ilyen ház - Valami konkrétabb?
- Hm... Van egy fűz az utca végén, ami már nagyon öreg, és mellette áll egy magasabb fa is, ugyanilyen állapotban.
- 5 perc - és megint lerakta.
Hát nem tudtam mit csinálni, megálltam és vártam, hogy rám találjon az én hősöm. Kb öt perc múlva tényleg egy ismerős alak közelített.
- Te tényleg nagyon szerencsétlen vagy.
- Kösz. Én is örülök, hogy látlak.
- Ahj - forgatta meg szemeit - Gyere.
Megfogta a kezem és elindultunk abba az irányba, ahonnan jött.
- Nagyon remélem, tudod merre megyünk.
- Ne nézz már ilyen idiótának. Amugy jól vagy?
- Megvagyok...
- Hazakísérlek, addig elmesélheted mizu van - kacsintott. Istenem, ez a srác megörjít...
- Miután Anne átjött, elmeséltem neki is mindent. Azt javasolta, hogy menjek el Danhez és mondjak el neki mindent. Nagy nehezen belementem, és elindultam. Az utcájukba érve azonban felismertem Kim kocsiját. Kicsit közelebb mentem, kíváncsi voltam. Daniel nyitott ajtót, átölelte őt, majd behívta. Mondhatom, jó hamar tovább lépett - néhány könnycsepp lefolyt az arcomon, amit Jesse azonnal le is törölt.
- És akkor most mi lesz?
- Nem tudom - ráztam a fejem, könnyeimet visszatartva - Tisztázni akartam a dolgokat, bocsánatot akartam kérni, de úgy tűnik ő ezt nem akarja.
Egyre dühösebb lettem, ahogy újra és újra felidéztem, amit láttam. Jesse megfogta a kezem, és nyugtatás képpen rámmosolygott. Hála neki hazataláltunk.
Behívtam, de először ellenkezett. Aztán csak rávettem, hisz szükségem van rá. Így hát együtt töltöttük a délutánt.
- Lassan mennem kéne - nézett az órára, ami fél 6-ot mutatott.
- Ne! Kérlek. Nem maradnál itt éjszakára?
- És a szüleid mit szólnának hozzá?
- Majd megdumálom velük - kacsintottam.
- Legyen - istenem, az mosoly. Hát én mindjárt elájulok...
