Harmadik este van most. A fiúk szobájában gyűltünk össze kérdezz-feleleket játszani. Ahogy láttam Mia és Jesse elég jól összemelegedtek. Ha őszinte akarok lenni, ez zavar. Amit nem értek, hiszen én Chrisszel vagyok, nem kéne Jessevel és a nő ügyeivel foglalkoznom. De zavar.
- Jaj, csajok. Jesse baromi jópasi. És annyira jófej. Szerintetek lenne nála esélyem? - áradozott Mia mikor kijöttünk a szobából egy kis friss levegőt szívni.
Nelly óvatosan rám pillantott, én pedig csendben jeleztem, hogy ne említse mi volt köztünk.
- Szerintem nem lehet baj ha bepróbálkozol - mosolygott rá Nelly.
- Igaz is. Kit veszíthetek, ugye? - lehet mégis jobb lenne ha szólnék, hogy az exemről és egyben a mostohabátyámról van szó.
Mia teljesen bezsongva ment vissza a szobába. Szuper tehát ő most tervezi hogy bepróbálkozik. Nekem ezt nincs kedvem végignézni.
Pár perc múlva Nellyvel együtt én is visszamentem a szobába. Ott egyből azt láttam meg, hogy Mia kissé túl közel ül Jessehez és valamin épp nevetnek. Egész jól elszórakoztatták egymást az este további részében, amitől én már kezdtem falra mászni.
Nem tudom elviselni, hogy nem lehetek vele. Nem bírom elviselni, hogy egyáltalán vele akarok lenni azok után, amiket csinált. Hülyeséget csináltam, de erre volt szükségem. Leittam magam. Ha valaki kínált valamivel, én elfogadtam. Ezt kb. hajnal egykor kezdtem megbánni. Forogni kezdett velem a szoba, ahol voltunk. Kimentem egy kicsit a friss levegőre, ekkor pedig rámtört a hányinger. Gyorsan kimentem a mosdóba, és kiadtam magamból, amit az utóbbi néhány órában bevittem.
A mosdóhoz léptem, kiöblítettem a szám és kicsit bevizeztem az arcom. Aztán csak álltam ott a tükör előtt, a mosdóba támaszkodva, és csukott szemmel gondolkodtam. Nem tudom mire volt jó az ivás. Semmit nem segített, csak holnap rosszul leszek. Mindegy, ezen már nem lehet változtatni.
Ahogy a Jessevel való kapcsolatomon se. Se az érzelmeimen. Miért kellett visszajönnie? Miért kellett egyáltalán megjelennie az életemben? Jól megvoltam én nélküle. Mióta az életem része, szinte minden második nap sírok. Hol azért mert nincs itt, hol meg azért mert itt van. Igazából azt sem tudom mit akarok. Vagyis igazából tudom mit akarok, de azt is tudom, hogy ezt nem akarhatom. Tudom, hogy tetszik Miának és nem tehetem meg vele, hogy elveszem tőle. Én már kaptam egy lehetőséget, de el is vesztettem. Ennek biztos, hogy oka van. Viszont én Őt akarom. Nem érdekel semmi, azt akarom, hogy velem legyen. Azt akarom, hogy most itt legyen velem, szorosan öleljen át és nyugtasson meg. De tudom, hogy ez nem fog bekövetkezni.
Beletörődve ebbe nyitottam ki a szemem, hogy visszamenjek a többiekhez, de meglepődtem. Jesse ott állt a falnak támaszkodva, és a tükrön keresztül engem figyelt. Magamban szélesen elmosolyodtam, de felé nem mutattam semmit.
- Ez a női zuhanyzó - próbáltam rideg lenni vele, miközben legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam.
- Tudom - vonta meg a vállát. Hát jó...
- Akkor miért vagy itt?
- Láttalak kijönni a szobából és nem néztél ki túl jól.
- Minden oké.
- Aha, azt látom.
- Komolyan, már nem vagyok rosszul.
- És akkor mi a baj?
- Nincs semmi.
- Biztos? Nem olyan vagy, mint aki csak úgy iszik. Tuti történt valami.
Most komoly?! Ennyire hülye nem lehet.
Te történtél, seggfej!
Gondolatban már leordítottam, viszont valójában nem volt kedvem veszekedni.
- Nem ihatok csak azért mert jó a hangulat?
- Azért annyira nem jó - elmosolyodott, és látszott rajta hogy visszatartja a nevetést. Én is kissé elnevettem magam.
- Ott a pont.
- Akkor tényleg nem mondod el?
Nemlegesen megráztam a fejem, ezután olyan dolog történt amire nem számítottam. Közelebb lépett és jó szorosan megölelt. Örökre így tudnék maradni. Szerintem hónapok óta nem voltam ilyen boldog. Persze ez sem tarthatott sokáig. Ismét eszembe jutott Mia, és az, hogy ha ezt látná az mennyire fájna neki. Igazságtalanságnak érzem, hogy nem lehetek boldog, mert azzal megbántok embereket. Nem akarok semmi rosszat kívánni barátnőmnek, de bárcsak másba szeretett volna bele...
- Minden rendben lesz - hallottam meg Jesse nyugtató hangját.
Hát nem! Nagyon nem lesz semmi rendben! Az ami lesz az minden lesz csak rend nem. Eltávolodtam tőle, mert rájöttem, hogy nem helyes ez. Hát még az mennyire nem helyes ami most következik.
Jesse ismét közelebb lépett és most megcsókolt. Olyan lendülettel jött, hogy hátrébb léptem egyet, ezzel belépve az egyik zuhanyzóba. Szorosan tartott, így lépett utánam. Addig hátráltunk, míg a falnak nem mentünk, sikeresen megnyitva a csapot is. Így a nyakunkba zúdult a jéghideg víz. Egy pillanatra ez megzavart minket. Nevetve fordultunk a vízsugár felé, majd egymásra, és ismét megcsókoltuk egymást.
Nekem pedig beugrott, hogy ez nagyon nem helyes. Egyrészt Miával kezdett alakulni köztük a dolog. Másrészt pedig itt van nekem Chris. Tényleg, ha ezt valahonnan megtudná...
Szeretem őt, és nem akarom elveszíteni. Viszont, ha fennállna az a helyzet, hogy Jesse vagy ő, sajnos elveszíteném. Nem tudok mit tenni, Jessebe vagyok szerelmes. Ezen nem lehet, és őszintén szólva nem is akarok változtatni.
Mindentől függetlenül nem fair Chrisszel szemben. Egyáltalán nem érdemli meg ezt. Nem is szabadna vele lennem, úgyis csak megbántom. De szükségem van rá. Felvidít, ha rossz kedvem van. Mindig itt van mellettem. Bármikor számíthatok rá, én meg ezt teszem vele. Lelkiismeret furdalásom van emiatt, de sajnos ez nem nagyobb annál a boldogságnak amit Jesse miatt érzek.
Oh picsába Chrisszel, nekem Jesse kell!
