It takes patience - Türelem kell hozzá (magyar fordítás) ~ Harry Styles

Tizennegyedik fejezet

Tizennegyedik fejezet: Vészhelyzet

*Reagan szempontja*

Mielőtt odaértem volna, ápolónők rohantak Harryhez és a megnézték a homlokát, hogy van-e láza. A mosdó irányába kísérték. Amikor a folyosóra értem láttam, hogy egy nővér megy be a mosdóba Harryvel, aki tiltakozott a nővér ottléte ellen, amikor kezét ismét a szája elé tartva rosszúl lett. Amikor odaértem, megpróbáltam bemenni és megnézni hogy van, de a nővér nem engedett be.

"Segíthetek drágám?" Kérdezte elállva az ajtót.

"Igen, um én csak próbálom kideríteni, hogy rendben van-e. Gyakornok vagyok itt és az volt a dolgom, hogy kövessem őt ma. Már korábban is rosszúl lett az emeleten, mert nem evett, miútán bevette a gyógyszereit." Magyaráztam, de a nővér még mindig nem engedte, hogy bemenjek Harryhez, aki mostanra már nagyon rosszúl volt. 

Rámnézett és lebiggyesztette az ajkát, mielőtt visszanézett volna Harryre. Végül amikor odébb lépett, hogy egy másik nővér bemehessen, berohantam Harry mögé és újra megsimogattam a hátát. Ezúttal nem utasított el. Hallottam, ahogy a két nővér arról beszél, hogy a mentő úton van Harryért, hogy bevigye a sürgősségire, csak remélem, hogy hamar ideér. Ahogy megérintettem a hátát éreztem, hogy a hőemelkedése megemelkedett és olyan gyengének tűnt, ahogy a gyomrának nem létező tartalmát a WC-be ürítette.

Amikor a mentős megérkezett a hordággyal, Harryt kivitték a mosdóból és egy vödröt adtak neki, mielőtt kitolták a mentőautóba. Követtem Harryt a mentőautóba és küldtem egy SMS-t Dr. Bakernek, ma kihegyjuk a kezelést.

Címzett: Dr. Baker

Harry nagyon rosszul van, úton vagyunk a Lambeth Kórházba. Kétlem, hogy visszaérünk a terápiáig.

Két perccel az üzenet elküldése után választ kaptam Dr. Bakertől. 

Feladó: Dr. Baker

Oh drágám! Mondj el mindent, amit tudsz a történtekről, hogy értesíthessem az anyját. Örülök, hogy szóltál. Ne felejts el értesíteni a fejleményekről.

Elkezdtem írni Dr. Bakernek Harry állapotáról, amikor a telefonom újra rezgett, de ezúttal az üzenet egy ismeretlen számtól jött.

Feladó: Ismeretlen

Szia Reagan, Peyton vagyok, Laurie adta meg a számod. Remélem nem baj. Tényleg izgatott vagyok a maesti randink miatt :) Mellesleg, a barátod jól van? Xx

Gyorsan visszaírtam Dr. Bakernek, mielőtt megérkeztünk a kórházba. Vártam a válaszolással Peytonnak amíg ki nem derül, hogy mi a helyzet Harryvel. Miútán megérkeztünk a kórházba megkezdték a teszteket, engem meg idegesen a váróteremben hagytak. A pasztell sárga szobában ültem néhány másik emberrel és kondolkodni kezdtem, miközben a szemem a körülöttem lévő dolgokat vizsgálta. Mégcsak egy testőrt se küldtek Harryvel a mentőbe. Valószínű mindegyik pácienst ebbe a kórházba küldenek, ha rosszul van. Mégegyszer végignéztem a szobán, amikor láttam ahogy Harry anyuka aggódva járkál fel és alá.

“Reagan te vagy az? Harry jól van?” kérdezte, amikor meglátott. Teljesen ki volt borulva a fiáról kapott hírtől.

“Rendben lesz, azt hiszem csinálnak egy vérképet, hogy lássák mi okozta a hányást. Egy órája lett rosszul." Leült és a szmei megkönnyebbüléssel teltek meg.

“Örülök, hogy vele voltál. Néha olyan zárkózott tud lenni, főleg amikor sebezhetőnek érzi magát.” Megfogta a vállam "Köszönöm." tátogta, amikor megjelent az orvos.

“Ms. Cox?” lépett oda a doktor Annehez és elmondta, hogy Harry rendben lesz és hogy a vérképből kiderült, hogy olyan gyógyszereket kapott, amikot nem lett volna szabad egymással keverni. Elmondta, hogy szeretnék bent tartani csak egy éjszakára, hogy megfigyelhessék és megmondta, hogy melyik szobában találjuk meg őt. Anne elindult abba az irányba és intett, hogy kövessem.

Amikor bementünk a szobába Harry aludt és infúziót kapott. A nővér elmagyarázta, hogy csak a folyadékpotlás miatt. Én leültem a sarokban a székre hogy megírhassam  Dr. Bakernek Harry állapotát, Harry anyukája pedig a homlokát símogatta felkeltve őt. Valamitt súgott neki, amit nem halottam és arcon csókolta. Amikor befejeztem az üzenet küldést és felnéztem találkozott a tekintetem Harryével miközben az anyukája hozzá beszélt. Mielőtt Ms. Cox távozott megkért, hogy ügyeljek az ő 'kicsi fiára'.

Jegyzetek

Tudom, hogy mostanában hanyagolom/tam a fordítást, de vizsgáim voltak... A munkahelyemen is most mindent egyedül kell csinálnom... szóval "kicsit" jobban le vagyok terhelve, mint amennyire szeretném... Nem hagyom abba a fordítást, csak nem tudom, hogy mikorra lesz kész a következő fejezet... 

Jó olvasást!